Az Eskimo Lunettes eredetileg Csicsics Gergő egyszemélyes surfrock-krautrock hálószoba-projektjeként indult, mára viszont négytagú zenekarrá nőtte ki magát. Idén léptek először színpadra, és szeptember 25-én már az A38 Hajó nagyszínpadán játszanak a Qualitons előtt. Gergő korábbi, otthon felvett dalai azóta új formát kaptak, miközben a közös próbákból is folyamatosan születnek új számok. A főként instrumentális zenében gondolkodó Eskimo Lunettesnél közben az ének is egyre fontosabb szerepet kap: a nemrég megjelent Koncentrikus körök már ennek az új iránynak az egyik lenyomata.

A KERET-nek adott interjúban arról beszélgettünk, mi történik Gergő dalaival, amikor már nem egyedül dolgozik rajtuk, hogyan változtatja meg a zenét az, hogy négyen kezdik el formálni, és mit tud hozzátenni egy otthon született ötlethez a zenekari működés.

Az Eskimo Lunettes eredetileg Csicsics Gergő (gitár, ének) egyszemélyes projektje volt, most pedig négyen vagytok a zenekarban (Pataki Dániel, Veres Gábor, Kiss Péter Márk). Hogy néz ki nálatok most egy dal születése?

Márk: Igazából elég eklektikusan működik, nincs egy konkrétan behatárolt munkafolyamat. Egyrészt Gergő korábban kiadott számaiból is szoktunk élő zenekaros változatokat csinálni, több-kevesebb változtatással. Ezen kívül a zenekari Google Drive tele van félig kidolgozott számokkal, ezekből a legtöbb Gergőtől vagy Danitól származik. Általában valaki otthon félkész állapotig megcsinál egy számot, aztán a teremben véglegesítjük a felépítést és a hangszerelést. De olyan számunk is van, az Ediakara, ami teljesen egy próbatermi jamelésből született.

Gergő, mennyit hagytál el abból a hangból, amit egyedül építettél fel, és mit hozott hozzá a másik három ember?

Gergő: A hangzás folyamatosan alakult az élő zenekar előtti érában is, ezért szerintem nem lesz feltűnő a váltás. A korábban kiadott daloknál sokszor nem volt szempont, hogy élőben előadhatóak legyenek. A most készülő számoknál már gondolunk erre, ami valamilyen szinten limitáció, de nem gondolom úgy, hogy visszafogja a kreativitást. Több fül többet hall alapon nagyon hasznos, hogy többen véleményezzük a dalt menet közben, illetve a többiek olyan ötleteket hoznak, amik nekem nem jutnának eszembe, mégis tetszenek. Az élő előadás miatt kicsit nagyobb az igény arra, hogy legyen konkrét szerkezete a dalnak, így most kevésbé megy az imprós, James-sumákolás.

Gergő, amikor még egyedül csináltad az Eskimo Lunettes-t, minden döntés nálad landolt. Most, hogy hárman mások is ott vannak melletted, mi az, amit már inkább rájuk hagysz?

Gergő: Ez korábban tényleg csak arról szólt, hogy zenét csinálok és megosztom, szóval nem találkoztam nehéz döntésekkel, és nem is volt annyi a feladat, mint most. A saját profiljaimon kívül nem volt social mediája a projektnek, és nem voltak fellépések sem. A social mediát és a koncertszervezést Márk intézi, aminek örülök, mert nem a kedvenc feladataim egyike, illetve jobban is csinálja, mint én csinálnám. A „mindenki ott segít, ahol tud” elven működik a zenekar, így az egyéb feladatok megoszlanak a többiek között. A grafikai anyagok elkészítését nem szívesen engedem ki a kezeim közül, illetve a kreatív döntésekbe mindenképpen beleszólok.

Mi az, amit négyen tudtok megcsinálni, amit Gergő egyedül nem tudott volna?

Gergő: Elsősorban a koncertezés miatt vágytam a hagyományosabb zenekari formációra. Meg tudtam volna oldani, hogy egyedül adjam elő a dalaimat, de egyrészt ehhez kifejezetten úgy kellett volna megírni a dalokat, hogy erre alkalmasak legyenek, másrészt biztos nem tudnék egyedül átadni olyan energiákat, amire egy négytagú zenekar képes. Konkrét zenei ötletem nincs, amihez elengedhetetlen további három ember, de igyekszünk kihasználni a lehetőségeket, amiket ez a változás kinyitott.

És mi az, amit egyedül jobb volt csinálni?

Gergő: Nagyon szeretek basszusgitározni és dobolni is, ezért jó volt ezeket a témákat is kitalálni és feljátszani. Mivel a zenekarban többen is játszunk többféle hangszeren, ezért nem zárkózunk el attól, hogy a jövőben kicseréljük a posztokat egy-egy dal erejéig.

Mondjatok egy olyan zenekart, amit mind a négyen szerettek.

Külföldi: King Gizzard and the Lizard Wizard.

Magyar: Heavy Mountain Olimpia. Velük játszottunk is a Robotban pár hónapja, nagyon jó arc társaság, jó zenével.

Nemrég megjelent a Koncentrikus körök, az első dalotok, amiben vokál is van. Ez egy új irány kezdete, vagy csak egyszerűen ez a dal kívánta meg a hangot?

Márk: Is-is. Elsősorban instrumentális zenekar vagyunk, szerintem olyan sosem lesz, hogy egy koncerten minden számunkban ének lesz, mindenképpen szeretnénk még pár ilyen dallal bővíteni a setlistet. Az elképzelés az, hogy az új számoknál minden harmadik-negyedik szám legyen énekes, de ez sincs kőbe vésve. A Koncentrikus köröket többnyire Gergő írta, majd a teremben együtt raktuk össze Danival és Donáttal, az akkori dobosunkkal. Az ének már az első demókon is szerepelt, és engem első hallásra nagyon megfogott az egyszerűségével. Szerintem ez az ismétlődő, mantrázó hangulat tökéletesen illik ahhoz a zenei irányhoz, amit képviselünk, és élőben is nagy sikere van általában. Egy tehetségkutatón még a gondok is odajött utána hozzánk, és csak annyit mondott: „Koncentrikus körök.”

Gergő: Egy ideje kísérletezek az énekkel és a szöveggel, a Koncentrikus körök lett az első, ami megérett arra, hogy egy track legyen belőle. Inkább a paletta bővítésének mondanám, mint új iránynak.

Pusztán instrumentális zenével nehezebb megfogni egy hallgatót?

Márk: Szerintem van negatív és pozitív oldala is. Egy szövegrészlet emlékezetes tud lenni, megragad az ember fejében, illetve szerintem ahhoz is hozzátesz, hogy az ember különálló dalként azonosítson egy számot. Instrumentális zene esetében, főleg egy koncerten, szerintem nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hangulatra és egy koherens műsor összerakására. Ezért is törekszünk arra, hogy a koncertjeinken minél kevesebb szünet legyen a számok között, és inkább a teljes setlisttel próbáljuk emlékezetessé tenni a nézők számára az estét. De azt nem tagadhatom le, hogy az eddigi visszajelzések alapján általában a Koncentrikus körök maradt meg legjobban az emberekben, és ehhez biztosan köze van annak is, hogy ez az egyetlen nem instrumentális számunk.

Gergő: Szerintem nehezebb, de nem minden műfaj igényli azt, hogy olyan módon fogja meg a hallgatót, mint egy dúdolható dal. Vicces, hogy a repetitív szöveg részben onnan jön nálam, hogy nehezen memorizálom a dalszövegeket, igazi bugból feature.

Ti otthon végighallgattok egy kilencperces dalt?

Márk: Ha tehetem, akkor csak 9 perces dalokat hallgatok. (nevet) Viccet félretéve, mind zenészként, mind hallgatóként szeretem, amikor mer egy dal építkezni, és különböző helyekre repíti a hallgatót. Nyilván nem rádióbarát egy ilyen hosszúságú dal, de szerintem a mai streamingvilágban nem annyira ördögtől való ez. És szerintem ez nem is csak a pszichedelikus zenére igaz – ami azért általában jobban jammelésre és hipnotizáló, meditatív beatekre épül –, nekem a popzenéből is a két kedvenc projektem az elmúlt évekből hosszabb számokkal dolgozott. Az egyik a Magdalena Bay – Imaginal Disk lemeze, a másik pedig Billie Eilishtől a Hit Me Hard and Soft.

Gergő: Naná, a hipnotikus, repetitív zenének kell idő, hogy hasson. A Koncentrikus köröknél mondjuk pont nem erről van szó, ez egyértelműen két dal, amik sziámi ikrekként születtek meg. Szét akartuk vágni, de nem volt egyetértés abban, hogy melyik dal meddig tart, ez is megerősítés volt abban, hogy maradjon egyben.

Szeptember 25-én a Qualitons előtt léptek fel az A38 Hajón, miközben a Spotify-on jelenleg nagyjából havi hatvan hallgatótok van. Hogy kerültetek az előzenekari pozícióba?

Márk: Részben a szerencsének is betudható ez, jókor voltunk jó helyen. Év elején úgy alakult, hogy Fodor Tünde, aki az XLNT Booking irodának dolgozik, két fellépésünket is látta: egyrészt amikor a Gólyában léptünk fel a Zsákbamacska koncertsorozat részeként, illetve a Csokonai15 tehetségkutatóján. Ő ajánlott be minket előzenekarnak, mert úgy gondolta, hogy illene a stílusunk a Qualitonshoz. Szóval a tanulság számomra, hogy kis zenekarként érdemes minden lehetőséggel élni, ki tudja, hogy a maga nyakatekert módján mi sülhet ki belőle. Innen is óriási köszönet Tündének az ajánlásért és Balogh Ádámnak, hogy részt vehettünk a Zsákbamacskán!

Mit jelent nektek, hogy egy ilyen zenekar előtt játszotok?

Márk: Számomra teljesen hihetetlen, még így egy héttel a koncert előtt sem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem álmodom az egészet. Egyrészt a The Qualitons az egyik kedvenc magyar zenekarom, nagyon tisztelem a zenei munkásságukat. Másrészt szerintem a többiek nevében is mondhatom, hogy ha egyetlen magyar zenekart kellene választanunk, amely előtt szívesen fellépnénk, azok ők lennének. Ezen kívül számomra az A38 nagyszínpadának is óriási jelentősége van. Rengeteg kedvenc zenekarom koncertjén voltam itt, fiatalabb koromban számtalan órát töltöttem a hajó mellett, a parton a barátaimmal, rengetegszer dolgoztam zenekaroknak roadként a hajón, és minden nap munkába menet elmegyek mellette. Szóval az, hogy felléphetek ezen a színpadon – még ha előzenekarként is –, nagyon sokat jelent!

Gergő: Talán ők a legnagyobb hazai példaképeim, úgyhogy számomra is hatalmas elismerés, hogy játszhatunk előttük. A hajó pedig egy bakancslistás helyszín, reméltem, hogy valaha fel tudunk ott lépni. 0 percet gondolkodtunk azon, hogy elvállaljuk-e.

Mivel készültök erre a koncertre?

Márk: Az első pillanattól nagyon motiváló hatású volt a zenekarnak ez a lehetőség, és úgy álltunk hozzá, hogy mindenképp szeretnénk felnőni a feladathoz, illetve az eddig összegyűlt ötleteinkből minél többet meg akarunk valósítani erre a koncertre. Egy új számmal is készülünk, ez lesz a második énekes számunk a Koncentrikus körök után, ezen a koncerten fogunk először zenekari merchöt árusítani, illetve Gábornak is ez lesz az egyik első koncertje a zenekarral.

Bejutottatok a Lámpás tehetségmutató döntőjébe. Mit tanultatok belőle?

Márk: Az pont egy olyan időszakban volt, amikor már egy ideje együtt próbáltunk, és kezdett összeállni egy koncertre elegendő számlista. Ahogy jöttek szembe a lehetőségek, már akkor is mindenhova beadtuk a jelentkezést, köztük ide is. Végül nem lettünk díjazottak, de két szempontból is fontos koncert volt ez a zenekar életében. Az egyik, hogy akkor még nem koncerteztünk, és a döntőbe való bejutás rákényszerített minket arra, hogy rövid időn belül összerakjuk a koncertműsort, így a 2026-os évet már nagy lendülettel tudtuk kezdeni. A másik, ami kapóra jött, hogy pont akkor lehetett jelentkezni a Fekete Zajra fellépőnek, viszont ehhez kellett egy koncertfelvétel is, úgyhogy pár barátunk segítségével készítettünk egyet. A Fekete Zajra nem jutottunk be, de ez a koncertvideó nagyon jól jött a későbbiekben.

A fejetekben hogy néz ki az Eskimo Lunettes következő egy éve?

Márk: Én nagyon izgatottan tekintek a zenekar jövőjére. Ahhoz képest, hogy csak idén kezdtünk el koncertezni, az A38-as koncertet is beleértve tizenegyszer léptünk eddig színpadra idén. Ezt a tempót szeretném továbbra is tartani, szerencsére már most is jó pár koncert le van szervezve a közeljövőre. Jövő nyáron nagyon örülnék, ha már pár fesztiválon is megjelenhetnénk. Ezen kívül tovább bővítjük a repertoárunkat, és hamarosan nekiállunk a következő EP felvételének. Én a következő egy évben legalább két-három EP-t szeretnék kiadni, hiszen kidolgozandó számokból nincs hiány.

• Még kaphatóak a jegyek a szeptemberi 25-i koncertre, ahol az Eskimo Lunettes a The Qualitons előtt játszik. Részletek ITT!

Fotó: Bácsfalvi Lilla