A magyar dalszerzésnek időről időre megjelenik egy-egy új történetmesélője. Cseh Tamás és Bereményi Géza öröksége nem műfaji, hanem szemléleti természetű: annak a hagyománynak a továbbélése, amely a hétköznapi ember sorsát emeli költészetté, miközben a banálisban is képes meglátni az egyetemest. Ennek a szemléletnek az egyik legizgalmasabb kortárs képviselője Hegedűs Józsi. Ha valaki cowboykalapban ad elő, azt könnyű félreérteni. Azonban Józsi dalai nem hordoznak semmiféle westernparódiát. A magányról, az otthontalanságról és a szerelemről szóló történetei sokkal inkább a kelet-európai lét tapasztalatait sűrítik magukba: egyszerre nyersek és líraiak, miközben a költőiség és a hétköznapi beszéd természetesen fonódik össze bennük. 

A 29 éves, szabadkígyósi születésű, Artisjus-díjas dalszerző-előadó napközben tanít, esténként pedig zenészként járja az országot. 2021-ben a Keret tehetségkutatóján, a Kikeltetőn tűnt fel szólóelőadóként, korábban pedig a punkosabb Sasné és a folk-popos Csillagerdő frontembereként volt ismert. Hegedűs Józsival és a videóklip rendezőjével, a Zsigmond Vilmos- és Magyar Filmdíjas operatőrrel, Bordás Róbert Zsigmonddal beszélgettünk a Cowboy Summer kapcsán. 

Az interjút az Astoria és a Deák Ferenc tér között található Károly körút 8. szám alatti, helyiek által csak Négycsöcs néven emlegetett kocsmában készítettük.

Mi volt az első találkozásotok?

Robi: Megérkeztem egy fesztiválra, és pont Józsi játszott. Talán fél órája ment már a koncert, én pedig éppen indulni készültem, de még megálltam egy kicsit hallgatni. A többiek már szóltak, hogy „Robi, nem jössz?”, én pedig csak annyit mondtam: „Várjatok már, ez micsoda? Ez kurva jó.” Akkor hallottam először Józsi zenéjét. Utána odamentem hozzá, beszélgettünk, és így kezdődött az egész.

Hogyan került szóba a közös munka?

Robi: Egyszer csak Józsi megkérdezte, hogy csinálnék-e klipet ehhez a számhoz. Nagyon örültem neki, és rögtön mondtam, hogy persze, csináljuk meg. Elkezdtem dolgozni a számon, és igazából az fogott meg benne, hogy pont azt az időszakot láttam benne, amit én is végignéztem Józsin. Láttam ezt az átalakulást: a nyarat, a folyamatos koncertezést, az utazást, a szerelem keresését, a csalódásokat, majd az újrakezdést. Nagyon közel éreztem magamhoz ezt a történetet, ezért tudtam ennyire kapcsolódni hozzá.

Mi volt az első elképzelés a klipről?

Robi: Az alapötlet Józsitól jött. Mindenképpen egy cowboy karaktert szeretett volna látni a nagyvárosban. Megmutatta a ruhákat, hogy milyen irányban gondolkodik, és onnantól kezdtük együtt kibontani a történetet.

Ki ez a cowboy figura a klipben?

Robi: Arra jutottunk, hogy ez egy olyan ember, aki igazából nem találja a helyét sem a városban, sem a világban. Egy különc cowboy, aki keresi önmagát. A történet végére fokozatosan lecsupaszítja magát, ami egyszerre szomorú és nagyon emberi. Ahhoz, hogy be tudjon illeszkedni a társadalomba, kénytelen elengedni olyan dolgokat, amelyek valójában őt magát jelentik. Erről szól ez a belső küzdelem.

Honnan jött maga a „Cowboy Summer” kifejezés?

Józsi: Teljesen véletlenül született. Tavaly nyár elején egy barátomnak meséltem arról, hogy nekem az a nyár egy igazi HOT boy summer lesz. Ő ezt félrehallotta, és visszakérdezett:
– „Cowboy Summer?”

Onnantól kezdve ezt mondogattuk egymásnak egész nyáron. Mindketten magányosak és szomorúak voltunk, de közben teljesen szabadok is. A „Cowboy Summer” mögött idővel kialakult egy saját fogalom: egy elesett, kapkodó figura képe, aki valahogy mégis szabad, miközben teljesen otthontalan.

Volt egy konkrét ember, aki inspirálta ezt a karaktert?

Józsi: Igen. A karakter egyik fő inspirációja egy valódi ember volt, akit Didinek hívnak, és Hodászon él. Sokat mesélt róla a párom. Azt mondta, hogy ő tényleg egy kelet-európai cowboy: lovai vannak, szakálla, cowboykalapot hord, az udvaron hagymásbabot süt magának, és teljesen a saját világában él.

A klipben viszont egy másik cowboy-kép is megjelenik.

Józsi: Igen, sokat gondolkodtam egy másik figurán is, akit csak „piacos cowboynak” neveztem. Sok helyen látni ilyen embereket: makkos cipőben, melegítőnadrágban, cowboykalapban, szatyorral a kezükben. Ez a kép nagyon megmaradt bennem. Érdekelt, hogy miért képzeli magát valaki Kelet-Európában cowboynak.

Mi lehet ennek az oka?

Józsi: Biztos benne van a westernfilmek hatása, a Texasi kopó világa, de szerintem ennél többről van szó. Van benne valami elvágyódás, szabadságvágy és vagányság. Valami olyan érzés, hogy az ember szeretne egy másik világba tartozni.

Mit tanultál ebből a karakterből?

Józsi: A forgatáson végig egy szakadt pólóban, piros terepmintás nadrágban, papucsban és cowboykalapban jártam az utcákat. Közben sokat gondolkodtam azon, mennyire szubjektív a világunk, hogy ki hogyan érzi önazonosnak magát. Én például eleinte nagyon furcsán éreztem magam ebben a szettben, miközben valakinek ez teljesen természetes. Ez egy fontos felismerés volt.

Neked személyesen mit jelent a cowboy-lét?

Józsi: Rájöttem, hogy engem azért vonz ez az egész, mert volt egy időszakom, amikor valami hasonlót éltem át. Vettem egy bordó Opel Astrát, és teljesen egyedül bejártam vele a Kárpát-medencét. Az első hónapban körülbelül hétezer kilométert mentem. Nagyon magányos voltam, de közben mindenhol otthon éreztem magam. Ha megtetszett egy hely, egyszerűen ott maradtam négy-öt napra, mert semmi nem kötött sehova, csak a következő koncertre kellett odaérnem időre. 

Most is ugyanígy élsz?

Józsi: Nem. Most már van otthonom, van párom, és inkább hazavágyom. Jó érzés tudni, hogy van egy saját helyem. De nagyon boldog vagyok, hogy volt egy ilyen nyaram, amikor ezt megtapasztalhattam. A Platon Karataev énekese mondta nekem egyszer:

„Becsüld meg ezt a nyarat, Józsi, mert soha többé nem lesz ilyen.”

Egy másik barátom pedig azt mondta:

„Milyen szép idők voltak. Milyen jó, hogy vége van.”

Szerintem mindkettő igaz.

Volt olyan jelenet vagy szereplő, aki végül kimaradt a klipből?

Józsi: A klip nagy részét a Népszínház utcában forgattuk, mert szerintünk a hely jól alátámasztja a mondanivalót, és különben is nagyon szeretjük. Robival mindketten sokat járunk erre, és szerettünk volna a környékről is megemlékezni. Szerettük volna, ha a Palacsintás Robi is szerepel benne. Amikor meglátott ebben a jelmezben, azt mondta, hogy nem szeretné, ha szerepelne a klipben, és nem járul hozzá, hogy felvegyük. Vicces helyzet volt, mert korábban jártam nála az osztályommal, és a képem ki van rakva a falára. Ennek ellenére most úgy döntött, hogy inkább kimarad. Valahol ez mégis azt mutatta, hogy tényleg sikerült egy extrém figurát létrehozni.

Hogyan került bele Kunu Márió a klipbe?

Józsi: A Dobozi21-ben forgattunk koncertjeleneteket. Volt füstgépünk, reflektoraink, egy kis stúdiókoncert-hangulat. Este tizenegy körül valakinek eszébe jutott, hogy menjünk ki az utcasarokra, és ott gitározzak ebben a cowboy-jelmezben. Sok autó ment el mellettünk. Volt, aki integetett, volt, aki nevetett, más videózott minket. Aztán egyszer csak egy fehér Mercedes elhajtott mellettünk, majd visszatolatott. Kiszállt belőle Kunu Márió.

Odajött, és azt mondta:

– „Látom, hogy klipet forgattok. Ha van rá lehetőség, nagyon szívesen szerepelnék benne.”

Mi történt ezután?

Józsi: Körülbelül negyedórát maradt a barátaival. Nagyon közvetlen és kedves volt. Pózolt mellettem, az autójára rákötöttük a telefonomat, arról ment a playback, aztán elköszönt és továbbment. Teljesen spontán pillanat volt, mint sok más szerencsés helyzet a forgatás során. A másik kedvencem a fejkendős úr, aki az egyik jelenetben megfogja a vállam, majd nevetve mutatja a hüvelykujját. Ő is csak arra járt és azt mondta nekem, nagyon tetszett az előző napi koncertem a Rákóczi téren. 

fotók és interjú: Szabó Márk