Rohantam november 29-én a Trafóba este 8-ra, előtte egy órát csavarogtam jéghidegben Kőbányán a Szent Imre téren meg a sörgyár alagútjaiban, szóval a megérkezés kicsit koppanósra sikerült. Így érkeztem be 3 perc késéssel egy vaksötét, füstös terembe Yinna live performanszára.
Összesen 2 tompa spotlámpa világította meg felülről a színpadot, szóval egy teljesen auditív élménynek kellett átadnom magam. Ezzel alapvetően nincs gond, maximum annyi, hogy én szeretem végigmérni az előadók vasait és/vagy midi kontrollereit, hogy szakmázhassak a fejemben arról, vajon miből milyen hangot csavar ki. Ettől az infótól megfosztva viszont kialakult egy nagyon vicces helyzet: a szett közepén előbukkant egy olyan hangszer, ami valószínűleg egy érintés és nyomás-érzékeny cucc lehetett, amit Yinna nagy elánnal mókolt.
Ezek a mozdulatok a félhomályos lelátóról úgy néztek ki, mintha egy nagy kondér gulyásleves készült volna a színpadon, nem tudtam ettől elvonatkoztatni.
A live szettnek sikerült engem felültetnie a nosztalgiavonatra, ugyanis 2022 nyarán 19 évesen elkezdtem rájönni arra, hogy több is rejtőzhet az elektronikus zenében mint a dj-zés, ezért Kolorádón barátaimtól elszakadva elbattyogtam délután 4-re a Csodaszarvasra Yinnát hallgatni. Ez az emlék és a hangzás tökre formatív volt számomra, azóta is nagyon játékosnak és színesnek tartom a performanszait, mindig szívesen hallgatom.
Az átállás közben kaptam észbe, hogy fejben is meg kéne kicsit érkeznem és pár jegyzetet írnom. Ekkor hoztam meg azt a döntést, hogy befoglalok egy jó szpotot a lelátón (ami a Trafóban egy kincs) és nem megyek le kiállni egy büfésort, hanem sober ravelek.
Ekkor szakadt ránk a semmiből egy komoly lábdob, amitől majdnem eldobtam a táskámat: megjött a Csicskakoporsó (Bíró Marci, Czitrom Ádám, Makay Anna, Nádházi Lajos). Hallani hallottam már felőlük, de valamiért a Marcinak egy másik formációja, az ÄGYBASSZARÁS élt a fejemben és emiatt ilyen para grindcore-ra és industrial noise-ra számítottam. Kellemesen kellett viszont csalódnom: egy nagyon jó folyású, jól felépített post-punk előadást hallgathattam, amiben a bandatagokon látszott, milyen jó szinergiában vannak egymással. Rohadt jó volt a dinamikája az akusztikus hangszereknek és a gépi zajoknak, kíváncsi vagyok arra, hogy a vokálok és a hangszerek a szintiken keresztül voltak-e átvezetve és effektelve, vagy függetlenek voltak egymástól. Sikerült azt összehozniuk, hogy különálló számokból álló fellépésüket egybefűzzék egy egységes, megszakítás nélküli flowba, ami nekem kifejezetten tetszett. Makay Anna nagyon jó vokalista, Trafó hangrendszere szokásosan kiválóan szólt, jól éreztem magam!
Végül de nem utolsó sorban, egyenesen Londonból jött estét zárni és headlineolni a Moin. Vicces volt egy EXILES eseményen grunge-ot hallgatni, de hangzásban nem ütött el az este tematikájától, formátumban annál inkább. Amíg az előttük lévő kettő akt egybefüggő, egy ívet követő fellépéseket produkáltak, addig Moinék egy számról-számra koncertet nyomtak le, ami nekem őszintén kicsit kizökkentő volt, de ekkor döntöttem úgy, hogy lemegyek a tánctérre borítót lőni a cikkhez és átszellemülni.
Azt gyorsan észrevettem, hogy a fényes csaj ezt a koncertet élvezte a legjobban, mind a VJ-zés intenzitása szempontjából, mind a táncolásából. Egész meglepő volt hallani, hogy hány számukhoz használtak 808 cineket loopolva, ami passzolt a shoegazes, grungeos hangzásukhoz. Ami még szemet és fület ütött, az Valentina Magaletti volt a dobokon. Szerintem ő vitte a prímet, nagyon pontos és kreatív játéka volt, ami iszonyatosan bejött nekem. A dobszettben volt 2-3 külön pergő, amik mind jól szóltak, mondjuk én nagy snare fan vagyok, lehet ezért emelem ki külön. Ahogy a tömegbe lőttem a használhatatlanabbnál használhatatlanabb fotókat, úgy én is elkaptam a fonalat és ráhangolódtam a zenére, jó döntés volt abbahagyni a lelátón való trónolást.
Habár jó képet nem sikerült készítenem, de egy kellemesen rendhagyó EXILES estével lettem gazdagabb. Általában a listening alapú kísérleti elektronikus zenei aktokhoz vagyok szokva, de utólag kifejezetten jól esett ebből a komfortzónámból kiszakadni.
