Ezt a 20 magyar lemezt szerettük a legjobban 2021-ben

Lista

január 4, 2022

keretblog.hu

2847

A tavalyi év második felében a zeneipar ha csak nyomaiban is, de végre hasonlított már valódi önmagára. Mire megjött a nyári szezon már tele voltak a klubok, mehettünk fesztiválozni, végre mi is újra nyüzsöghettünk abban a közegben, ahol a legjobban szeretünk – a hazai undergroundban. Innen mutatunk most nektek 20 olyan izgalmas lemezt, amit nagyon szerettek a szerkesztőség tagjai.

Sumarai Drive – Hunt

A megérdemeltnél jóval kesebb figyelmet kapott kapott a Nóvé Soma és Riederauer Dániel alkotta Samurai Drive Hunt című kislemeze, ami az albumborítón szereplő tigrishez illő módon titokzatos és kifinomultan egzotikus lüktetéssel közelíti meg a hallgatóját, hogy aztán szinte észrevétlenül bűvkörébe vonja, és egy szuggesztív éjszakai vadászatra vigye a túlnyúló budapesti éjszakába. Az egyszerre vészjóslóan lopakodó és mágnesként vonzó Hunt méltó folytatása a srácok 2020-as albumának, ráadásul ’Hearts Bound To Fall’ című dalát egyik kedvencünk, Deva boszorkányos jelenléte teszi teljessé. (Steszkó Zsanett)

Deep Glaze – Arcadia

Ha egy zenekar négy éve nem adott ki nagylemezt, egyre ritkábban látni őket élőben, állandóan tagcserékről hallani, ráadásul még az általuk játszott műfaj iránti érdeklődés is alábbhagyni látszik, a projektet hajlamosak vagyunk elkezdeni temetni, teljes joggal. Így volt ez a Deep Glaze esetében is, ami a 2019-es single-jük, az új irányokba tapogatózó, rendkívül ígéretes Monotony fényében még szomorúbbnak tűnt. Annál nagyobb volt az öröm, amikor az új felállásra talált, sok tekintetben megváltozott, mégis önazonos maradó zenekar előállt második nagylemezével. Az Arcadia önmagában is egy varázslatos album, a Deep Glaze jövőjére nézve pedig igen bíztató fejlemény. (Kormos Kristóf)

Giliszta – A Dzsentrifikáció Obeliszkjei

Igaz, hogy a nyitódal szerint a zenekar a Balatonba fullad, mi mégis az Auróra pincéjébe képzeljük magunkat a hallgatása közben. A 2021 nyarán megjelent kislemezen négy ütős dal hallható, amik hozzák a Giliszta-féle témákat és nomád-punkos zenei vonalat, romantikus-dallamos betétekkel és szaxofon szólókkal tűzdelve. A ‘Csak egy bögre tea’ című dal pedig kiemelkedően frenetikusan szuper jó. Hibátlan lemez, amit, hát el is vártunk tőlük. (Kovásznai Fanni)

Synonyms – Synonyms

Huszár Kristóf és Matos Gergő SYNONYMS projektjének első nagylemeze még januárban nálunk startolt el egy grandiózus „főcímdallal”, augusztusban pedig szintén itt került fel a pont a hónapról hónapra építkező albumra, ami kettőjük zenei univerzumainak metszete. A kísérletező elektronikát játékos gitárokkal keverő duó lemeze a klubok táncterein és a koncerttermekben egyaránt működhet, ezt bizonyítja az is, hogy improvizációval átszőtt változatával kolorádós színpadunkon is felléptek. Az évszázadokon átívelő történet filmzenéjeként is hallgatgató anyag egyik csúcspontja a ’Vertical Solace’, mely már tavalyi év végi listáinkon is helyet kapott, itt pedig egy bővített albumverzióval szerepel, illetve a ’Discovery’, ami egy-egy meghallgatás után napokig a fülünkben kísért. (SZS)

HOLI – Sírok és Nevetek

Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy a 2021-es nyaram kedvenc száma egy közel húsz perces rap-eposz (reposz?) lesz, akkor valószínűleg kiröhögöm. Aztán mégis így lett. 2021 legkedvesebb meglepetése volt ez a lemez, igaz, már a szatirikus ‘Baby’-re és a kormánykritikus ‘Az utálat fárasztó’-ra is felkaptam a fejem, mégis tisztán emlékszem arra a nyári délutánra amikor a teljesen tömve lévő Központ pincéjében HOLI a szettje felénél megszólalt, hogy: “Hát, köszi, hogy eljöttetek még van 2 számom”, majd elnyomta a ‘Roadmovie’-t. Elképesztően üdítően hat ez az őszinte és ironikus hang a kicsit megjátszós hazai rapközegben, szóval ha lemaradtál róla, mindenképpen csekkold! (Kilián Kornél)

DARĀGE – Long Eye Land

Néha úgy érzem, hogy a pop, hiphop és trap uralta mindennapokban a zenei ízlésem a múlt században maradt – ezért is örülök extrán az olyan meglepetéseknek, mint a DARĀGE triója, akik valamiféle ösztönös és dögös egyszerűséggel teszik le elénk a Long Eye Land garázs-punk-stoner-rockját, megidézve angolszász kedvenceket és a Panel Surfers nyers energiáit is, bizonyítva, hogy ez a vonal igenis él és lehet aktuális. Egy zúzós szeánsz Farkas Szandrával a dobok mögött, Szremkó Bettinával a basszusgitárnál és Mutter Fecóval a gitárnál, igazi öröm/dühzene vokálokkal. Legyen sok koncert! (SZS)

Dope Calypso – Tears to Freshwater

A Dope Calypso-életérzésbe sorszerűen passzoló, kaotikus körülmények között született meg a Tears To Freshwater, ami másképpen őrült, mint a korábbi lemezek. A ‘The Boys Are Tight’-nál azért bekacsint a ’Boys From Heaven’-féle pulzusemelés, de az egész album valahogy zeneileg szélesvásznúbb, mint az elődei. Mondanám, hogy érettebb, csak ez a jelszó szerencsére nagyon helyzetidegen a Dope Calypso szürrealisztikus világában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy ez a lemez is simán lehetne egy űrcowboyokkal tűzdelt, futurisztikus-apokaliptikus akció-vígjáték elszállt szintirock soundtrackje. A ’Bring All The Tears And Turn Them Into Freshwater’-t és a ’Killdozer’ második felét pedig nem lehet elégszer meghallgatni. (SZS)

FILO – Huszonkettő

Filotól – bár nem mindig az új lemeze miatt – hangos volt a sajtó idén, hiszen a debütlemeze mellett az Eltörölni Frankot főszerepét is ő játszotta. Na de ne menjünk el a lemez mellett, hiszen kifejezetten jóra sikerült! A Huszonkettő sokszor pop-punkos hatásokkal operál, a megszokott autotune és trapes cinek/pergők mellé sokszor gitár párosul. A featek remekek, de ezt már megszokhattuk az OTL-es srácoktól, mindig szupportálják egymást. (Jókay Kristóf)

Analog Balaton – Lent

Azt hiszem kevesen vannak olyanok akik nálunk jobban várták azt a pillanatot, amikor az Analog Balaton majd végre kiad egy lemezt. A duó még a 2017-es Kikeltetőn bukkant fel a radarunkon, aztán azóta persze egy csomó klubban és fesztiválon ott voltak, a közönség meg mindig csak nőtt, de valahogy mégis az az érzés társult hozzá, hogy az igazi áttöréshez kéne valami kézzel fogható – dalok, amiket tudunk egymásnak mutogatni, hogy ne csak az részesüljön ebből a csodálatos szeánszból, aki a késő esti idősávban az adott színpad bűvkörébe került. És aztán eljött az idei év és a zenetörténelmi pillanat: kijött a Lent. A dalok kendőzetlen őszinteséggel karcolnak a lemezbe egy korlenyomatot kilátástalan és meredek húszas évekről, olyan képeket és témákat feldolgozva, amitől már-már meztelennek érzi magát az ember hallgatás közben. Az egész anyag, de különösen a ‘Könnyű’ és a ‘Fent’ baromi jól rezonálnak a közönséggel, jelzésértékű az is, hogy teltházas lett elővételben mindkét januári Turbinás buli. Nálam és a szerkesztőségben is az év egyik legjobb lemeze. (Szigeti Patrik)

Megtűrtek – Bunyó

A Megtűrtek 2021-ben újra feltalálta magát. Elhagyták a hangszereket, átálltak teljesen elektronikus eszközökre, ami ebben az esetben sokszínűbbé tette a zenéjüket. A Bunyón újabb három dal került ki a napvilágra, köztük dalán az eddigi legnagyobb slágerük, a ‘Powerade’. A refrén donk alapja, és a szövege hibátlanul figurázza ki az eltúlzott gyúrós kultúrát. A másik két dal is remek, várjuk a következő EP-ket! (JK)

Barkóczi Noémi – Dolgom volt

Barkóczi Noémi új projektje az egyik legjobban várt lemez volt idén. A projekt az egy gitáros felállásból egy teljes zenekarrá nőtte ki magát, és ez nagyon jót tett neki. Már az első dalnál nyilvánvaló, hogy kemény témákról lesz jó, érdekfeszítő az a kontraszt ami a szöveg, és Noémi mindig játékos (?) hangja között van, de ettől lesz igazán érdekes. A lemez gyönyörűen van felvéve, végig hibátlanul szól, Noémi pedig újra megmutatja, hogy ott van a helye a legjobb aktív dalszerzők között. (JK)

Szalai Anna, Dorozsmai Gergő – Senki nem beszél

Szalai Anna és Dorozsmai Gergő egy egészen különleges lemezt csinált idén, olyat amit nem igazán lehetett hallani mostanában az országban. Két hang, egy zongora és Anna, és mégis olyan történeteket, érzéseket mesélnek el, amik egészen kivételesek. Néha a kevesebb több, itt pedig egyenesen rengeteg. (JK)

The Keeymen – 2

A kis magyar surf rock-történet fontos pillanatához érkeztünk, hiszen 2016-os EP-jük és 2017-es, sokunk által rongyosra hallgatott albumuk után végre ismét új lemezzel jelentkezett a The Keeymen. A szaxofonnal színezett kilenc számos album bizonyítja, hogy a surf rock a mai napig egy élő és nagyon is élettel teli műfaj, és, hogy nem feltétlenül kellenek dalszövegek ahhoz, hogy egy zenekar érzelmekkel teli, kalandos zenét játsszon. Megbízhatóan szállítja a Keeymen-életérzést, a próbatermi és a koncertes örömzenélések energiáit, és talán egyfajta nosztalgiát is a Balaton-parti gyerekkori emlékek és a meg nem tapasztalt, de vágyott 60-as évekbeli külföldi surf rock-éra iránt. (SZS)

towpe – Bad Influence

Még az idei Kikeltető előtt találtunk rá Dóczi Peti szólóprojektjére, majd egy hallgatás után gyorsan javasoltuk is neki, hogy jelentkezzen az idei szezonra ha még nem tette, mert a bemutatkozó Bad Influence EP igazából kis csiszolgatással és egy fél fokkal jobb angollal simán megállná a helyét nemzetközi porondon is. A kérdés persze az volt, hogy fel lehet-e ültetni valahogy a színpadra a produkciót zenekarral is, a kérdést viszont gyorsan rövidre zárták a srácok a Kikeltető Klubestes fellépésükkel (fel). Az egész kislemez hangulata leginkább elszállós indie pophoz hasonlít, csekkoljátok, ha még nem tettétek. (SZP)

Mörk – In the Golden Hour

Új nagylemezzel kedveskedett a Mörk is, amit ők maguk psychedelic soul-ként aposztrofáltak. Az In the Golden Hour egy borzasztóan tudatosan felépített mestermű, aminek az alapja még mindig a jazz, viszont a hangzásvilág sokkal krémesebb, dinamikusabb, magával ragadó. Az albumon feltűnik Borther Portrait és Kuroda Takuya is, de a pszichedelikus vonalra még egy szitár is rásegít a korongon. (KF)

Kebab – nullhuszonnégy

Az idei Kikeltető szezonunkban is felbukkanó Kebab annak ellenére, hogy újsulis hiphopban utazik, debütáló lemezével nem a klasszikus hangulatfestős vonalra ment rá, hanem egy csavarokkal teli és ötletes bemutatkozó anyagot kaptunk tőle, ami engem már-már Újonc P. játékos szövegeire emlékeztet. Jól áll neki ez félkomoly kiállás, rendben van a flow és az alapok is, bízom benne, hogy idén már nem csak a Kolorádós színpadunkon találkozhatunk vele a fesztiválszezonban. (SZP)

Beton.Hofi – comic sins

Idén a hiphop színtér egyik legnagyobb durranása egyértelműen Beton.Hofi bemutatkozó, comic sins című lemeze volt, ezt talán az mutatja legjobban, hogy kevesebb mint egy óra alatt fogytak el a jegyek az Akváriumos koncertjére. Hofi remekül ötvözi a régi és az új sulit, az album dinamikus, néhol pedig kellően intim. A zenéhez gyönyörű vizuális élmény társul Miki357 klipjeivel. Ádám két év alatt az underground aljáról indulva már-már a mainstreamet karcolja, és úristen, mennyire jó lenne ha ez a produkció töltené meg jövő nyáron a fesztiválokat. (K.Kornél)

Bozo – Törékeny

Mindig nagyon jó rábukkanni olyan magyar gitárzenékre, melyek szövegükben úgy őrzik meg a minőséget, a spontenaitást és a nagybetűs üzenet valamilyen fajta kreatív csíráját, hogy közben nem táncol az “érfelvágás-szomorú fűz-senki sem szeret” vonalon. Bár a Bozo augusztusi albuma aránylag kisebb visszhangot kapott, az ügyes gitárok, szép képek és a boldog-melankólikus témák simán 2021-es zenei felhozatal élmezőnyébe röpítik. (Bálits Mihály)

JÜ – III

Nem értek különösebben a jazzhez, de az biztos, hogy nagyon izgalmas együttesek kerültek ki a szcénából az elmúlt években. Legyen szó a megboldogult, több részre osztódott Best Bad Trip-ről, a visszatért Dorotáról, vagy a Jü-ről. A négy év után rukkolt elő egy új lemezzel. A dalok felét népdalok inspirálták, érezhető a lemezen egy olyan hangzás amivel talán leginkább Dél-Ázsiára lehet asszociálni. Amit fontos megjegyezni még a Jüről, hogy hihetetlenül jó zenészek, Hock Ernő basszusgitáros, akit a The Qualitons-ból is ismerhetünk, úgy lakja be a hangszerének a fogólapját, mint senki más. Az egész együttesben van egyfajta összhang, ami bár élőben érződik igazán, lemezen is egyértelműen átjön. Ráadásul még a dalok is kiválóak, a Jü is, mint a Dorota a legutóbbi lemezén, picit jobban elmozgott a rockzene irányába, de ezzel kapcsolatban nem lehet panasz. Ezek az emberek a legjobb metál együtteseket is lepipálnák a saját műfajukban. (JK)

Csillagrablók – Vár a messzeség

A lassan már az őskorba visszanyúló punk hagyományokhoz modern betéteket tévő és a pátoszos sorokat őszinte, szépen komponált felütéseket feldobó őrület lett a Csillagrablók első albuma. A nem túl hosszú novemberi lemezen van jó pár filler, de annál a pár számnál, ami a Vár a messzeség gerincét adja, nagyon kevés jobb zenét lehet találni 2021-ből. (BM)

A KERET 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja, amit a ti adományaitokból tartunk fenn.

Köss most éves támogatói előfizetést, és megajándékozunk egy KERET blogos vászontáskával!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!