Alig bő három évvel ezelőtt rakta le a nagybetűs alapot a nemzetközi színtéren is sokakat elérő Jazzbois goes blunt-tal az egyik legforróbb jazz formációként számon tartott trió. Azóta már megérkezett a korong folytatása, mely méltó elődjéhez, és számos MC-vel is –például Beton.Hofival– együtt működtek, akikkel laza bólogatós, de közben mégis dallamosan elszállós dalokat szállítottak.

Az eddig leginkább háttérben maradó, mégis bátran kísérletező szólamokról felismerhető zenekar új anyagában Dom Beats (Kosztolánszki Dominik) szaxofon játékával kiegészülve egy szofisztikált, érett EP-vel örvendeztetett meg minket. Az új album borítóját a neves hazai képzőművész, Keresztesi Botond készítette. Az album a Blunt Shelter gondozásában jelent meg.

A Danubian Phases mögötti érzésekről Sági Viktor basszusgitáros mesélt:

“Ez most kicsit valami más, főleg így, hogy kiegészülünk Dominikkal. Egészen biztos, hogy az idei év, a nyár lenyomatának tekinthető, és abszolút négyünkről szól, négyünk fázisáról. Idén rengeteget jöttünk-mentünk a zenekarral Európán belül.

Rögzítettünk felvételeket a szentendrei Pismányban, a Dunakanyarban. Valahogy a Duna nekünk egy lokális dolog, pedig több országot is átszel, annyi féle embert és kultúrát értint, és valami nagyobb egység része. Talán így tudnék a párhuzamot húzni köztünk és a cím között.

Azt hiszem a legtöbb inspirációt az albumhoz a nyáron együtt töltött idő adta, a sok közös koncertezés, az élmények, az emberi oldala mindennek.”

A lemez íve végigkísér minket napszakokon, duna-parti tájakon és a stílus sokszínűségén is. Az albumnyító Danubian Sunrise szépen lassan vezet be minket a zenei örömökbe, ahogy a napfelkeltében is úgy illik gyönyörködni, hogy az ember elég időt szán rá. A billentyűzetet bőven kihasználó szintetizátor intróra lágyan fekszik rá a szaxofon hogy egy érzéki duettel indítsanak. Ezt követően a ritmus szekció hömpölygő áramlatként lép be, elsőként főleg cintányér központúan majd egyre inkább a fő vázat adó basszus és dob kombinációra fókuszálva. A szám 8 perces hosszát a továbbiakban vibráló zongora játék és azt ékesen díszítő szaxofon tölti ki.

A Capricorn egy gyengédebb játékosabb szaxofon témával indít, amely úgy simogat, mint a frissen főzött kávé íze vízparti panormámával párosítva egy könnyed vasárnap délelőtt. Ahogy a koffein mozgásba hozza a sejteket, úgy kezd egyre felszabadulni a hangzás is egyre nagyobb magasságokig érve. Majd mielőtt túlzott crescendoba csapna át – ahogy a kiürült kávéscsészét visszarakjuk az alátétre – visszatér a kezdeti nyugalomba.

Ebből a nyugalomból a Reminisce metropolita hangzása ráz fel egy kicsit, ami leginkább hasonlít a korábbi beat központú Jazzbois számokra. A liquid jazzes fő témából kilépve a basszus szinti, és billentyűk adják át egymásnak a főszerepet, egy rövidke szólóban – ami a városi közlekedés zajába pont belefér – a szaxofon épp csak a háttérben szólal meg néhányszor.

A Lush roads visszatér a nyugalomhoz, mintha csak addig kellett volna utaznunk, amíg egy kedves kis folyómenti ligethez érünk. A délutánok nyúlós szabadságát és egy piknikezés békéjét árasztó számban egy örökké kimerevített pillanat jelenik meg amit főképp a fúvos szólam mézédes hangzása tölt meg.

Végül pedig a Danubian Sunset teszi keretbe az EP-t, melyben a lenyugvás mellett megjelenik egy éjszakába hívogató lüktetés is. A hosszúra hagyott elhalkuló outro azonban inkább hat végül lezárásként ahogy a nap utolsó sugaraitól elköszönünk a Duna vizén.

A zenekar idén már megjárta a romániai Jazz in the Park-ot, Amszterdamot és Groeningent, Ljubljanát, Berlint és Hamburgot is. Az év végén sem lassítanak és már 2023-ra is tele van tervekkel. December 8-án egy önálló esttel térnek vissza Berlinbe itthon pedig a magyar zene házában hallhatjuk Molnár Benczét Antal Leventével (Blunt One) a Blunt Shelter label nightján. Januárban a Kalákával együtt lépnek színpadra a MÜPA-ban, az év első felében egy újabb kollaborációra készülnek a kaliforniai MC-vel, Kid Abstrakttal, valamint kilátásban van egy holland és egy francia turné is.