Szeptember közepén debütál a Vanishing Point, a Middlemist Red saját szervezésű pszichedelikus fesztiválja a Dürer Kertben. A hiánypótló rendezvényre a stílus hazai képviselői mellett külföldről is érkeznek igen nagy nevű zenekarok, az eddig publikus line-upról Ürögdi Ábel és Deli Soma, a Middlemist Red dobosa és basszerosa mesélt nekünk – igen nagy átéléssel.

Mile Me Deaf (AT)

Soma: Gyakran járok Berlinben Podi barátomnál. Mikor legutóbb megérkeztem egy átvonatozott éjszaka után a már jól ismert háztetőre, egyszer csak felrakta ezeknek a srácoknak a legutóbbi lemezét, amitől mondanom sem kell, egyből hanyatt estem. Pláne mikor kiderült, hogy osztrákok. Itt van egy ilyen elképesztő zenekar tőlünk karnyújtásnyira, és az emberek alig ismerik. A Mile Me Deaf a szintén osztrák Killed By 9V Batteries gitárosának, Wolfgang Möstl-nek a 2002 óta létező szólóprojektje. Ez alatt az idő alatt, több, mint 500 számot rögzített és adott ki, legutóbbi lemeze, az Alien Age pedig megérdemelten hívta fel rá a figyelmet nemzetközileg is. Nem sokkal azelőtt kezdett révbe érni a Vanishing Point ötlete is, hogy először hallottam őket, és mivel szeretnénk nagy hangsúlyt fektetni a környékbeli szcénán belüli zenekarokra a jövőben is, így nem csoda, hogy ők lettek az esemény egyik első külföldi fellépői.

Desert Mountain Tribe (UK)

Soma: Idén novemberben ismét európai turnéra indulunk a Middlemist Reddel. Amikor Czeglédi Szasza barátunk még csak az előkészítés fázisában járt, miért ne alapon írt a DMT-nek, esetleg nem érdekli-e őket pár buli közösen. Teljes meglepetésünkre, alig pár percen belül már jött is a válasz, hogy a legjobbkor írtunk, pár héttel később pedig már meg is volt az oroszlánrésze a közös turnénknak, így kézenfekvő volt, hogy a Vanishing Pointra is szeretnénk elhívni őket. A DMT debüt EP-jét Brett Orison, a The Black Angels hangtechnikusa masterelte, Cheryl Waters, a KEXP legendás host-ja szerint pedig az egész rádió azon civakodott, ki játszhatja többet a srácok számait. Olyan zenekarokkal játszottak már együtt, mint a The Lucid Dream, a Wall of Death, valamint a The Black Angels, a Coming Down című single-jük helyet kapott a Fuzz Club records egyik válogatásán,  és ha ez nem lenne elég, 2016-ban a KEXP évösszegző listáját is ők vezették.

The Nobody Elses (RO/HU)

Soma: Ezeket az erdélyi srácokat – és a legelbűvölőbb dobos lányt – biztos nem kell már bemutatni senkinek, aki kicsit is fogékony a hazai underground alakulására. Két éve a Kikeltetőn már leraktam egyszer mellettük a voksom, és mi sem bizonyítja jobban, hogy jól döntöttem, hogy azóta szerves részévé váltak a magyar könnyűzenének, többször játszottak már az A38-tól kezdve a Pécsi Est Caféig a legtöbb jelentős hazai zenekarral, valamint volt szerencsénk együtt zenélni Kolozsváron a Shelter nevű klubban. Régóta szerettünk volna itthon is együtt játszani, így nem is volt kérdés, hogy fellépjenek-e az első fesztiválunkon.

Fai Baba (CH)

Ábel: A Fai Baba zenéjével először a KEXP youtube-csatornáján találkoztam és elsőre is megfogott ahogy a bluest vegyítik a krautrockkal, illetve a 60-as évek pszichedéliájával. Nagyon energikus az egész és nem sok zenekarnak van ilyen jó, stílusosan játszó dobosa, szóval már csak ezért is érdemes lesz megnézni őket. A svájci zenekar ráadásul a Vanishing Pointtal indítja majd a közel 3 hónapig tartó európai turnéját!

Meteo (HU)

Ábel: Ha jól emlékszem, a Meteo a mi vendégünkként játszotta első rendes koncertjét 2015 november végén, ráadásul pont a Dürer Kertben. Ők az egyik olyan zenekar itthon, akik sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének. Egészen eklektikus zenét játszanak, sok stílus keveredik és az élő show-jukra sem lehet panasz. Ezen felül, ha jól tudom, a közeljövőben fognak kiadni új anyagot is, szóval érdemes lesz fülelni szeptember 16-án!

Deep Glaze (HU)

Ábel: A Deep Glaze volt az egyik olyan zenekar, akik egyből eszünkbe jutottak, mikor próbáltuk összeállítani a line-upot. A srácokkal jó viszonyt ápolunk, többször is felléptünk már együtt és mindig jól ment a közös „munka”. Legutóbb épp a Dürer Kertben játszottunk egymás után a Tilos rádió Eklektik napján és rég láttunk akkora pogózást, mint ami a srácok Pressure című számuk alatt ment. Nemrég adták ki az első nagylemezüket és jó látni, hogy ennek hatására egyre több helyen megfordulnak országszerte. Reméljük ez az esemény még inkább előrelendíti a karrierjüket.

Black Bartók (HU)

Ábel: Velük valószínüleg a Black Friday című számukhoz készült, Horváth Viktor által rendezett klipen keresztül találkoztak a legtöbben. Hozzánk Horváth Máté, a Dürer Kert egyik főszervezője ajánlotta be őket. “Zenénk alapvetően a blues nyers egyszerűségére épül, ezt oltjuk be elektronikával: összevágott gitárriffeket, zajt, zörejeket vokálrészleteket loopolunk samplerrel, majd erre az alapra épül a ritmusszekció és az élő gitárok.”- mondják magukról a Facebook oldalukon.

The Beans (HU)

Ábel: Az utóbbi év elég sűrűre sikeredett, ami ezt a Pécsről indult garázs-rock zenekart illeti. Pár hónapja épp ők voltak a King Khan & The Shrines egyik előzenekara az A38 hajón és mára az egyik legbejáratottabb bandája lett a hazai klubéletnek. Az élő show-ra általában a teljes kiszámíthatatlanság jellemző, Vida Áron frontember egyszerre viszi a hátán a zenekart, majd rombolja le az egészet, és ez így megy körbe-körbe, ami egy egészen izgalmas ízt ad a koncerteknek. 2016 nyarán adták ki első, Glitch című nagylemezüket, amiben egyszerre jelenik meg a FIDLAR, a Nirvana, vagy éppen bármelyik Ty Segall projekt.

Run Over Dogs (HU)

Soma: A Run Over Dogs volt az első magyar zenekar, akivel igazán jóban lettünk. Még 2014 júniusában vendégül láttak minket Kecskemét valószínűleg legfülledtebb klubjában, majd a basszusgitárosuk fél-illegál szórakozóhelyén, másnap pedig az A38-on. Rengetegszer játszottunk együtt azóta, és mindig le voltam nyűgözve attól az elképesztő energiától, ami kiszakad belőlük a színpadon. Második lemezük a Cold Sweat Of Lust az egyik legfontosabb hazai album az elmúlt 5 évből, arról nem is beszélve, hogy Soma csinálta a borítóját. Idén már a VOLT fesztivál nagyszínpadát is megjárt zenekar minden bizonnyal az egyik legőszintébb és legkerekebb koncertet fogja adni az idei Vanishing Pointon.

Dope Calypso (HU)

Rudolf Rebe, a MMR sajtósa: A Dope Calypso az elmúlt évek talán leghitelesebb, legszínesebb és legpiacképesebb hazai zenekara. Olyan könnyedséggel művelik a garázspop műsorát, mintha csak pecázni mennének egy nyári délután. Tavalyi, Mau Mau című albumuk óta már a vizuális imidzs és a színpadi show is fantasztikus elemekkel bővült, például vegyük a négyfejű arany hernyószerűséget, amit Niccoló Cina (Puma Danger), Yorgosz Goletsas (Deep Glaze) és Dimitris Topuzidis (Fran Palermo) alkotnak.

The Keeymen (HU)

Soma: Aki járt már Keeymen koncerten, az biztosan megfogadta már legalább egyszer, hogy jövő nyáron tuti kipróbálja a szörfözést. Azért csak jövő nyáron, mert addig tuti nem múlik el az az izomláz a vádlinkból, ami a koncert utáni másnap ránk szakad a sok táncolástól. Minden számuknál elgondolkozom, hogy ezt már hallottam valahol, aztán rájövök, hogy csak azért tűnik ismerősnek, mert nem akarom elhinni, hogy ezt még csak most hallom először. Aki ott volt a Panel & Keeymen bulik bármelyikén az elmúlt évben, pontosan tudja miről beszélek, és biztos vagyok benne, hogy már alig várja az szeptemberi bulijukat a Vanishing Pointon.

• Ezek után reméljük találkozunk veletek szeptember 16-án a Middlemist Red és a Fingers Crossed egynapos pszichedelikus ünnepén! Jegyeket itt tudtok váltani.

Borítókép: Wolfgang Möstl /Mile Me Deaf/