Grész Renátót a harmadik Kikeltetőn már hallhattuk a Fløra gitárosaként, tavaly pedig a Signore Crust-ban szintizett és vokálozott. Aztán az élet csintalan hulláma Amerikába sodorta, ahol januárban indított eklektikus hálószobaprojektjét zenekar-kompatibilissé alakítva megszületett a Sea Ventures.

Öt dalos debüt EP-je, az Episodes of Movement Kansas City-ben érlelődött, mégis, mintha egy elszigetelődött, sziklás, mélabús felhőkkel határolt, de ékszerdoboznak számító tengeri öböl vizének rétegeibe merülnénk alá. Mindezt egymástól teljességgel különböző, ugyanakkor összeérő dalok buborékjaiban, amikben az ének, a ritmus és a hangulat magassága és mélysége is találó rapszodikussággal váltakozik. Hálószobapop helyett digitális fürdőkádmelankólia – amiből, ha elhelyezkedtünk, ki sem akarunk szállni.

Ha ezeket szereted, ez az EP is tetszeni fog: Foals, Joy Division, First Hate, Glass Animals, Salvia Palth

Az atmoszférát a dalcímek (Truman, A Hateful Home, Pull It Down, Memories of Decrease, Reminisces In Avalon, Bathroom Melancholya) a szokásosnál is tapinthatóbban lefestik, de azért Renátót is kikérdeztük, és kaptunk pár dalkommentárt is.

Hogyan írnád le a Sea Ventures személyiségét?

A rövidebb válasz az lenne, hogy szekrénybe bújós, sírós, nevetős, ideges, néha boldog, jókedvű. Azt mondanám, hogy valami, ami az én személyiségemnek a része, mert olyan dolgok vannak benne, amiket magamból akartam megmutatni.

Kísérletnek nevezném arra, hogy megpróbáljam kiönteni azokat a gondolatokat, érzéseket, véleményeket magamból, amik foglalkoztatnak, de szóban nem akarom, vagy nem merem. Alapból egy jókedvű személyiség vagyok, és amikor ezek a dolgok összegyűlnek bennem, akkor valahogy ki kell ürítenem őket, és a zenélésben megtaláltam ezt a lehetőséget.

Milyen élmények, hatások, akár előadók, zenék inspirálták/inspirálják?

Csalódások, remények, változások, düh, politika. Leginkább az utóbbi évben körülöttem történő dolgok voltak nagy hatással a szövegvilágra. Zenei oldalon sokkal inkább előadók. Nagyon sok mindent hallgatok és érzek belőlük késztetést, hogy leüljek a billentyűhöz vagy a gitáromhoz, és megpróbáljam azt a hangzásvilágot megvalósítani, ami természetesen nem sikerül. Ezekből a kísérletekből alakult az a sajátos hangzás, ami az EP-n van, de születtek olyan dallamok is, amiket egy képi világ, vagy éppen az időjárás inspirált: például a ‘Reminisces in Avalon’-t télen írtam egy fagyos, sötét napon, amikor annyira megfagyott minden, hogy a házból sem tudtam kilépni.

Írtad, hogy az Amerikában eltöltött év nagy hatással volt rád. Mesélj erről kicsit!

Amikor kiköltöztem, nagyon sok új kultúrát tapasztaltam meg, és azt hittem, hogy ez inspirálni fog, de végül mégsem volt nagy motiváció arra, hogy zenéljek.

Ami sokkal inkább hatással volt rám, az a környezetváltozás, az elzárkózás; az, hogy nem egy romkocsmában töltöm minden estémet és szürcsölöm az Arany Ászokat, hanem otthon ülök és a szüleimmel beszélgetek vagy olvasok, filmet nézek. Jobban belevetettem magam a világba úgy, hogy elzártam magam tőle.

Ez kicsit furcsán hangzik, de valahogy mégis a legkevésbé várható módon tanultam a legtöbbet.

Milyen hangszereléssel épült fel ez a hangzás és miként fog alakulni, ha koncerten szólal majd meg?

Nagyrészt digitális midi-szintik meg különböző effektek tetszettek meg. Általában leültem a billentyű elé és elkezdtem pár akkordot játszogatni addig, ameddig meg nem tetszett, amit hallok. Megpróbáltam nem egy konkrét elvárással leülni, de közben mégis volt a fejemben valami, amit meg akartam próbálni létrehozni.

A szintikre építettem a dolgot, ami nekem nagyon furcsa volt, mert ez volt az utolsó dolog, amire alapozni szerettem volna egy dalt. De így ment valahogy a legjobban, pedig sokkal inkább gitáros vagyok.

Az énekkel voltak nagy kísérletezgetéseim. Próbáltam szinte minden dalban máshogy énekelni. Letesztelni, hogy hogyan szól, ha éppen nagyon mélyen vagy magasan énekelek. Nincs sok tapasztalatom ezen a téren, szóval ez most egy új dolog volt számomra. Koncerten szeretném kihozni a a lehető legtöbbet a dologból. Próbálom összerakosgatni, hogyan lesz, de majd meglátjuk, hogy sikerül-e.

Valóban egy DIY hálószobaprojekt, vagy pedig professzionálisabb körülmények keretezték?

Teljesen homemade a dolog. Mindent egyedül csináltam a szobámban egy laptop, egy mikrofon, egy gitár és egy midi segítségével. Az utóbbi évben a szabadidőmet azzal töltöttem, hogy kitanultam a csínját-bínját ezeknek a szoftvereknek meg technikáknak.

Kikkel hívnád életre szívesen a zenekari felállást?

Van egy fix ember, aki mindig is a fejemben volt és rendszeresen küldözgettem neki az EP-ről a dalokat, hogy kikérjem a véleményét: ő az a Márton Gellért, akivel a Fløra-ban zenéltünk együtt. Nagyon jó barátom évek óta és vele mindig egy húron pendültünk, ha zenélésről volt szó. Már általánosból ismerjük egymást. Ugyanahhoz a gitártanárhoz kezdtünk el járni, ugyanazon a napon, én talán 8 éves voltam, ő pedig 7. Nagyon utáltam, mert túl jól focizott és egyszer leköpött, de aztán később, mikor a focilabdát lecserélte gitárra, elkezdtünk újra haverkodni. Emellett még két másik barátomat kértem meg, Rezsőt és Mátét, hogy csatlakozzanak az élő performanszhoz. Velük gimi óta nagyon jóban vagyok és zenélgettünk is együtt régen.

A Fløra-val és a Signore Crusttos közreműködéseddel most mi a helyzet? A Sea Ventures az elsőszámú szerelemprojekt jelenleg?

Hát, a Fløra egyelőre szünetel, tudtommal. Én abból teljesen kiszakadtam a 2016-os Kikeltető után, mert végzős voltam és nem volt semmi energiám hozzá, meg nem tetszett a végkimenetele a dolgoknak. Nagyon szerettem az ötletet az egész mögött és a világot, amit meg akartunk valósítani, de nem éreztem, hogy sikerült volna. Utána ők folytatták egy ideig, de ha jól tudom, konfliktusok következtében félre lett téve a többieknek is a projekt.

A Signore Crust-ba csak később csatlakoztam bele és rövid ideig zenéltem ott, amíg ki nem derült, hogy elköltözöm.

Nem vettem részt dalírásban és a dolgok megteremtésében, hanem inkább figyeltem és tanultam. Egy nálam sokkal profibb és (picit) idősebb környezetbe kerültem, ami számomra marha nagy lehetőség volt, hogy leckéket tanuljak és lássam, hogy működik egy minden azelőtti projektemnél magasabb szinten lévő zenekar.

A jövőben szívesen visszamennék oda és nyomatnám velük továbbra is. A Sea Ventures egy teljesen saját projekt  szóval természetesen ez az első számú dolog most.

Van már konkrét időpont, amikor élőben is megtapasztalhatjuk itthon?

Egyelőre még nincs, mert ki akartam adni az EP-t, mielőtt elkezdek bármit is szervezni. Júniusban megyek haza pár hónapra, aztán remélhetőleg valahova tudom vinni ezt a dolgot előzenekarozni. Meglátjuk, mi lesz, még nincsenek hosszútávú tervek. Nyáron szeretnék otthon pár koncertet nyomni, meg egy valamivel kisebb, második kislemezt összerakni, de ezt már úgy, hogy nem csak én, hanem közösen csináljuk. Ezért is nem a becenevemet használom és lett végül Sea Ventures az elnevezés, mert most még szólóprojekt, de szeretném, ha kialakulna belőle valami, amit közösen tudunk nevelgetni – legalább a Gellérttel, de a többiekkel is szívesen dolgoznék együtt. Nagyon imádtam, hogy senki nem pofázik bele az ötleteimbe, de közben van, hogy több ember közösen jobbat tud csinálni. Fontos hallani más tagok véleményét egy dalötletről. Most is küldözgettem egy-két barátomnak néha-néha dalokat, hogy hogyan tudnám a legtöbbet kihozni belőlük. Nyár után valószínűleg lesz egy szünet, mert még van pár más dolgom itt kint, de amint hazamegyek, tovább akarom folytatni.

Episodes of Movement – dalkommentárok: 

Truman (Intro): Feljátszottam valamit egyszer a szintin és valami beszédet akartam rá írni. Aztán ahelyett, hogy megírtam volna egy szöveget, csak elkezdtem mondani, ami kijött a fejemből. Végül egy olyan dolog körvonalazódott, ami 5 éves korom óta foglalkoztat és később rájöttem, hogy pont az, ami a Truman Show-ban is előjön.

A Hateful Home: Ez a dalszöveg a fejemben van évek óta és végre sikerült dalba öntenem. Nagyon elszomorít az a migráns-gyűlölet, amit itt kint is, de főleg otthon látok. Nevetséges ez “keresztény” országos ellentmondás. Hiányzik a nagy hívő emberekből a valódi szeretet. Erről szól a dal.

Pull It Down: Akartam valami kicsit ütősebb, picit popos hangzású dalt csinálni és ez lett a végeredménye. A csalódás és a remény megszemélyesítése és a köztük lévő konfliktus a témája.

Memories of Decrease: Uhh, hát ez annyi minden, hogy húha. Ha egy szóval kellenem, hogy leírjam, akkor elszakadás.

Reminisces in Avalon: Fagyos, sötét képivilág. Ennek a megszemélyesítése szövegben is.

Bathtub Melancholy: A cím nagyjából leírja. Nagyon mélyen éneklek benne, mert valahogy azt érzem, hogy így jobban át tudom adni az érzéseket.