Honnan jössz, hogy ilyen jó vagy, Sisi?
május 26, 2023

Sisi Kikeltetős fellépésén a Gólyában egy ismerős arc is feltűnt a nézőtéren. Vida Vera, kulturális közösségszervező, kommunikátor, a Kolorádó fesztivál egyik alapítója, újabban gasztro polihisztor és lakásétterem hoszt is ott csápolt az első sorban. A koncert után megkérdeztük Verától, lenne-e kedve készíteni egy interjút Sisivel. Teljesen szabadkezet kapott, és egy hosszú, de tartalmas beszélgetés lett belőle, a repper eddig talán ismeretlen mélységei tárulkoznak fel, ami az érzelmi skála teljes spektrumára tartogat valamit. Sokszor meglepő, helyenként szomorú, de közben elgondolkodtató és inspiráló. Ezúton is köszönjük ezt a beszélgetést, át is adjuk a szót Verának.


Vida Vera: Hogy vagy Sisi?

Sisi: A mai napom egy kicsit funky – nem feltétlenül jó értelemben. Van egy coach, akivel átbeszéljük a dolgokat, amik engem rosszul érintettek meg ilyesmi, és ez mindig megkavar. A felszínre jönnek ilyen-olyan dolgok, amik fájóak, ilyenkor újra átfutnak rajtam és ez megnehezíti a napot, tekintve hogy nem is szívok. Mert amúgy ilyenkor beállnék utána, és úgy lennék, hogy „wáhá, leszarok mindent!”, de ennek pont az a lényege, hogy hagyjam, hogy legyen meg az az érzés.

VV: Akkor a coach, az a modernkori  terapeuta?

Sisi: EQ-tréner, én hívom inkább csak coachnak.

VV: Az mi?

Sisi: Az érzelmi intelligenciát fejleszti. Nekem nem sok volt, sőt, szerintem nem is volt egyáltalán. Valaki mondott valamit, és el se tudtam képzelni, hogy mit érezhet közben, vagy hogy én mit érzek.

Próbáltam logikával kitalálni dolgokat, és rájöttem, hogy ez így nem fog menni, el kell kezdeni hagyni, hogy érezzek dolgokat.

Szóval ma nehéz napom van, de amúgy meg tök jó vagyok, mert azt az életet élem amiért imádkozok, már lassan évek óta. 

VV: *sóhajt*

Sisi: Mi volt ez a *sóhajt*?

VV: Semmi, csak kurvára értem, mert én is pont ebben vagyok.

Sisi: Azt látom! Már csak az, hogy reggel a saját kis albérletemben kelek fel, amit úgy értem el, hogy azt csináltam csakis, amit csinálni akartam, és nem kellett sehova bejárnom dolgozni, és van ez a szabadságom, hogy művészkedek, és cserébe egy életszínvonalon élek, amit Ausztriában gürizéssel tudtam csak elérni. És geci szar volt.

Fotó: Vida Vera

VV: De akkor ez azt jelenti, hogy igazából te most már főállásban Sisi vagy?

Sisi: Igen, és ezért imádkoztam, hogy a karakterem kiteljesedésén keresztül tudjak megélni.

VV: Hát gratulálok!

Sisi: Köszönöm! Ezért vagyok most azon, hogy fejlesztgessem magam érzelmileg is. Főleg szakmán belül, egy légtérben vagy rengeteg emberrel, érzed az energiákat, de nem tudod beazonosítani, hogy mi van a háttérben. És ha nincs érzelmi intelligenciád, arról sincs fogalmad, hogy benned éppen mi van. Nem tudtam beazonosítani, hogy épp szorongok, mert van bennem egy kis megfelelési kényszer, és csak azt éreztem, hogy szarul vagyok. Soha nem tudatosult.

VV: Azért menő, hogy ennyi idősen elérted ezt. Huszonnégy vagy?

Sisi: Ja.

VV: Huszonnégy éves koromban még egy csomó olyan dolgot kellett csinálnom, amihez nagyon nem volt kedvem.

Sisi: Tavaly még én is napágyakat pakoltam 800€-ért a tűző napon a vendégek között, akik vendégmunkásként tekintettek rám, direkt otthagyták a szemetet.

VV: És akkor ez a főállású Sisi állapot mióta van?

Sisi: Novemberben kezdtem el fellépni, akkor beindultak a dolgok, jött BP Shopos collab is, most van egy Zinges is, az interjúkért is kapok néha, meg a podcastekért is. Nem azt mondom, hogy „hú, de geci nagy lábon élek”, mert azért még mindig vannak ilyen sajtos stangli evő időszakok.

Elképzeled, hogy kaviározni fogsz amikor rapper leszel, aztán megkapod a koncert pénzt, kifizetsz mindenkit és mész a Tescoba sajtos stangliért.

Most így megvagyok, de ha kéne egy teló vagy egy szekrény, nem az van, hogy „hmmm… megyek azt veszek”, hanem hogy „miből?”

VV: Azt hiszem, legelőször a klipszemlés válogatásban jöttél szembe. Nagyon nem tudtalak beazonosítani. Van már szemem arra, hogy megítéljem, hogy ki-honnét jött, meg kinek a kije, de nálad eltévedtem.

Sisi: Tatabányán születtem és…

VV: Mondd klisék helyett csak azt, amit fontosnak tartasz!

Sisi: Három évesen elváltak a szüleim, így a mamáékhoz költöztünk. Aztán anya vett hitelre egy lakást, amit nem tudott fizetni, ezért kiment Németországba egy gyárba dolgozni amikor én 8-9 éves voltam. Aztán Mama is, mert neki meg megszűnt a munkahelye, így papával meg nagybátyámmal maradtam. Ekkor voltam 13. Ez közrejátszik a személyiségem fejlődésében, sokszor éreztem, hogy elhagytak. Papával laktam már csak mikor ő daganatos lett, és akkor kezdtem füvet szívni. Ápolnom kellett, közben meg suliba járnom. Szociális életem alig volt, mert a családom érzelmi, meg persze fizikai hiánya miatt nem tudtam embereket közel engedni magamhoz. Mama megtalált egy dekket a zsebemben, és felhívta anyát, hogy „Cintia narkós lett, azonnal kell vele csinálni valamit”. Mikor betöltöttem a tizennyolcat, közös megegyezés alapján (ami leginkább a családom közös megegyezése volt, amit velem közöltek), mondták, hogy jobb lenne, ha kimennék anyám után, mert mamám nem bír velem itthon. Én meg mondtam hogy jó, de akkor kiiratkozok a suliból. Kimentem Ausztriába és ott kezdtem el pincérkedni. Közben volt egy osztálytársam, aki mondta hogy van ez a Farmunk, kurva jó hely, nyitott gondolkodású emberek vannak ott, akik kint laknak a természetben. Kivittem a kis sátramat, tökre flasheltem, közben megismertem az egyik tulajt, akivel közelebb kerültünk egymáshoz. Mondtam otthon „anya, hagyjuk ezt az Ausztriát, majd én magántanulóként a farmról fogok tanulni”.

Volt egy ilyen rebellis mindsetem, hogy „én nem akarok hozzájárulni az oktatási rendszerhez azzal, hogy benne vagyok”.  És itt szó szerint ez volt, bármennyire is radikális. 

VV: És aztán?

Végül nem végeztem el a gimit, mondván, hogy én úgyis a farmon fogok lakni életem végéig, önfenntartó életmódot élve a kis családommal. Csak közben a srácról kiderült, hogy elég agresszív. Engem nem bántott soha, de voltak kemény dühkitörései. Így visszamentem Ausztriába, de már nem akartam pincérkedni, mert alig tudtam németül és nagyon stresszes is volt.

Egy véletlen folytán kitaláltam, hogy úszómesternek jelentkezek, megnéztem a Baywatchot, esküszöm neked, és elképzeltem, hogy majd megyek be az irodába lassított felvételben, csak hogy lássák, szakképzett vagyok. De aztán ilyeneket kérdezett, hogy „és tud úszni?” „no persze, vizilabdáztam!”.

VV: De, tényleg vízilabdáztál?

Sisi: Igen, de csak 2 hónapig. Igazából bármit kérdezett, mondtam, hogy persze, és jeleztem, hogy vízöntő is vagyok, szóval tök passzol rám ez a munka, mondta hogy ő is. Kiderült, hogy minden nap ötkor kell kezdeni és búvárruhában, gumikesztyűben egy veszélyes kemikáliával kell kisúrolnom a medencét. Kurva depressziós lettem, de lett kint egy fiúm, akivel összeköltöztünk. Volt egy szír lakótársunk, Ferhad, azaz Feri, akivel tök jóba lettem. Kint az arabok, törökök, meg az összes muszlim nagyon befogadó volt velem, mert én is külföldi vendégmunkás voltam. 

Fotó: Vida Vera

Viszont ennek a srácnak volt egy olyan gondja, hogy… a lényeg az hogy, öngyilkos lett és ez az otthonunkban történt. A barátom annyira traumatizálódott, hogy hazaköltözött. Feri muszlim volt, a népes családja eljött, és engem keresett, hogy beszéljenek velem, hogy végül is mi történt. Azt mondták, hogy biztos miattam volt, és bármit mondok hazudok, mert a Feri nem csinált volna ilyet. Ferhad egyébként nem Ferenc, de én mindig Ferencnek hívtam. Volt egy ilyen rossz flash, hogy dolgozom, az exem most hagyott itt a szarban, végignéztem ezt az egészet a Ferivel és aztán és nem tudok hazamenni, mert a házam előtt hat szír úriember vár, hogy megbeszéljük a dolgokat. Melóba se mertem járni, mert tudják, hogy ott dolgozom. Így eldöntöttem, hogy nekem haza kell jönnöm, mert kint már semmim nem volt.

Viszont voltak dalszövegeim, amiket Ferinek mindig megmutattam, és arab létére nagyon vibeolt a trekkjeimre, és mondta, hogy nekem ezzel kellene foglalkoznom. Mondta, hogy ő lesz az első, aki majd megnézi a videóklipjeimet. Mikor elment, kihúztak alólam mindent, és úgy voltam, hogy ezt be kell váltanom, amit vele beszéltem,

át kell fordítanom ezt a sok szart és valami értékeset kihozni ebből az egészből.

VV: Szóval hazaköltöztél Budapestre?

Sisi: Harasztira. Folytattam azt, amit eddig is csináltam, Instán hülyéskedtem sztorikban, meg tettem ki a faszságaimat, de aztán rájöttem, hogy már van olyan is, hogy TikTok. Közben Instán megismerkedtem Gabival, akinek volt egy stúdiója, megkérdeztem, hogy számomra is elérhető-e. Mondtam, hogy én ezt akarom csinálni, elmeséltem ezt az ausztriai szart, hogy ez történt, itthon vagyok, semmim nincs, csak pár szövegem, és megkértem, hogy segítsen. Így indultam el gyakorlatilag. Aztán kiraktam a TikTokra a rakácsonyos videót, azt vágod?

VV: Nem.

Sisi: Az volt, hogy kétszer letiltott a TikTok, mert valamilyen füves kontenteket raktam ki…

VV: És azt nem szabad?

Sisi: Amúgy csak annyi volt, hogy fújtam ki a füstöt és letiltott. Kétszer is. Harmadszor úgy voltam, hogy jó, csinálok még egy TikTokot. Ekkor volt egy olyan eset, hogy beteg voltam, és csináltam egy videót a TikTokra, hogy

„vágjátok, ma jön a mikulást, és én influensziás vagyok, boldog rakácsonyt, merry Christmas, merry Chrysler” és ez viral lett.

Tök véletlenül elterjedt, és másnapra volt rajta 16.000 megtekintés, úgy, hogy előtte egy év alatt se lett volna annyi. Szóval volt egy random nagy ugrás, bepörgette az algoritmust, mert mindenki kommentelt, hogy mi a fasz, meg hogy jaj, de cuki meg hogy jaj, jobbulást, meg a merry Christmas, boldog rakácsonyt – így lettem a rakácsonyi grincs. Utána volt influencia blogom, a Dancsó is megosztotta, és így elkezdett jóval több ember követni. Rájöttem, hogy most van egy kis követőtáborom, most kell így rárobbantani valami zenét.

Fotó: Vida Vera

A Feritől tanultam azt a szót, hogy Yalla, és úgy voltam vele, hogy ezt át kell ültetni egy pozitív oldalra, mert nem tudtam volna másképp ezzel a sok fájdalommal mit kezdeni. Viszont Gabival, akivel elkezdtem stúdiózni, összevesztem. De ugyanabban a stúdióban volt egy másik srác is, a Dávid, akit múltkor megismertél. Írtam Dávidnak, hogy „te, kurvára haladni akarok, csináljunk már valamit”. És rájöttünk, hogy tök elvibeolunk. Hoztam ezt a Yallás ötletet,

az elején emlékszem mindenki nagyon furcsállta, hogy mi a fasz, mi az a Yalla, nem értik mit akarok, ebből nem lesz semmi.

Mikor először leválogattuk a hangokat, a nyers vokálokat, én is sírtam, hogy kajak ebből tényleg nem lesz semmi, nem is értem mit akarok, szerintem ezt utálni fogják. Nem volt semmi önbizalmam, semmi magamba vetett hitem. Viszont kiraktam a számot, egy telefonon, insta videókból összevágott klippel.

VV: Áh, igen. És ez mikor volt?

Sisi: Tavaly január… ja szóval kicsit több, mint egy éve.

VV: Arra emlékszem, hogy mennyire szabálytalan voltál, hogy zavarba ejtő volt az egész. Érzem hogy kurva jó a húzása, a vibeja, meg minden, de az egész olyan kicsit, mint egy finomfőzelék, amibe beletettek mindent. Közben meg láttam, hogy tök nagy megtekintés van már rajta, és nem értettem. De mondjuk öreg vagyok, és egy csomó mindenről lemaradtam. A TikToktól az Instagram sztorijaidról, mindenről.

Sisi: Valamelyik nap nosztalgiáztam, nézegettem, hogy amit most csinálok a TikTokon, azt Instán ilyen 6. osztály óta csinálom kábé. Az összes random faszságomat, agymenésemet kiraktam sztoriba. Aztán erre csináltam egy YouTube-csatornát is, csak már leszedtem a videókat, mert arra nem áll készen a világ. Jägermeister-challenge otthon, egyedül, meg ilyenek. Szóval mire kijött a zene,  addigra már volt egy nyolc-kilencezer követőm Instán, a rakácsonynak köszönhetően jó eléréseim voltak TikTokon is, szóval tudtam hogy most kell meglovagolni a hullámot, és kiraktam a zenét.

VV: Mondjuk ahogy így elmondod, ez sokkal tudatosabb építkezés, mint kívülről látszik.

Sisi: Sok mindent átgondolok, annak ellenére, hogy nem úgy nézek ki. Meg akkor kezdtem el az érzelmi trénerhez járni, és ő is kurva sokat segített. Előtte tényleg öngyilkos akartam lenni, egyszerűen azt éreztem, hogy nincs helyem a világban. Nem úgy, hogy bassza meg mindenki, hanem hogy „srácok, csináljátok, én ezt nem élvezem”. Gyerekkorom miatt nagyon sok mindent elnyomtam magamban, és egy idő után azt vettem észre, hogy már a jó érzéseket se tudom megélni.

Annyira sok minden van bennem, amit nem mondtam el soha senkinek, ami bennem ragadt, hogy nem tudtam a jót se befogadni.

Volt egy előadás, ami gecire felnyitotta a szemem; a csávó csak annyit mondott, hogy

mindenkinek az életében van egy dolog, ami tudja, hogy ha megcsinálna, akkor jelentősen változna az élete. Ültem, hogy amúgy tényleg, itt depizek hónapok óta, de egy tracket még nem raktam ki.

És honnan tudom, hogy hogy reagálnak? Lehet, hogy jól reagálnak. Ez elindított bennem egy ilyen felismerést, talán a semmiből soha nem lesz valami.

VV: Tehát akkor igazából neked a rap az egy ürítési forma?

Sisi: Nagybátyám csomó rapet hallgatott, így már akkor rájöttem, hogy, ezeket a szövegeket meg tudom tanulni, meg én is tudok írni. Aztán Ausztriában is írtam, leginkább azért, mert jó érzés írni. Meg a Ferivel történteket is kiírtam magamból. Azt a dalt nem adtam ki, mert elég erőszakos lett: melankolikus az egész, meg kicsit horrorisztikusan írtam le, ami történt. Segített feldolgozni azt, amin keresztül mentem. Tudod „nem mondhatom el senkinek, elmondom mindenkinek”. 

VV: És nagybátyád mit szól a számaidhoz?

Sisi: Mióta elkezdtem füvezni nagybátyámmal a kapcsolatom nem jó. 

VV: Rappet hallgatott, de megvetette a füvezést?

Sisi: Neki van egy ilyen furcsa nézőpontja, amit közölt velem 18 évesen, hogy onnantól kezdve, hogy tudja hogy én a farmon élek, meg hogy füvezek, el fogok veszni süllyesztőbe, ő elengedi a kezem. Őt ez nem érdekli, ő ebbe nem fog támogatni és azóta nem jó a kapcsolatunk. Anyuval nagyon jó a kapcsolatom, hála az égnek mamával is most már, papa időközben elhunyt, az is egy nagyon nagy töréspont volt. A 18. szülinapomon halt meg, akkor is épp dolgoztam. Gecinagy felismerés volt, hogy azért kell önállónak lennem karrier szintjén, hogy egy ilyen helyzetben felállhassak és elmehessek. Kurvára felidegesített, hogy mindig másoknak csinálok valamit, és így a saját életemről maradok le.

Fotó: Vida Vera

VV: Amúgy amikor a Kocsis Andrist megkérdeztem, hogy van-e valami kérdés benne, amit feltenne neked, azt írta, hogy honnan jössz, hogy ilyen jó vagy és hogy végül is most ezt így elreppelted. 

Sisi: Mármint?

VV: Hát az, hogy ez a kurva nagy csokornyi trauma, a folyamatos elhagyatottság, meg elhagyás, meg továbblépés lehet az ok.

Sisi: Hiszek abban, hogy mindenkinek van valamilyen küldetése. Hogyha nincs ez a sok faszság, akkor nem jutok el fejbe odáig, hogy addig gondolkodjak cigivel a kezemben zenéket hallgatva, míg rájöjjek, hogy

bazmeg amúgy nem halhatok még meg. Annyi minden van bennem. Annyi szeretet, meg törődés az emberiség iránt. És lehet, hogy nekem nincs szükségem a világra, de lehet hogy a világnak van szüksége egy kicsit rám.

Mégha nem is pont rám, de az üzeneteimre.

VV: Amikor a gólyában voltam a fellépésen, akkor azon gondolkoztam, hogy mennyire lenne helye egy csajnak melletted, aki hypeoltat. Tökre gyakoriak a lány rapben, a duók, triók is. Ez nem hiányzik, vagy gondolkodtál egyáltalán ezen?

Sisi: Inkább srácokban gondolkozom. Volt, hogy zenész csajszival elkezdtem barátkozni, és az lett belőle, hogy közölte, hogy igazából irígy rám. Srácokkal meg valamiért nincs ilyen rivalizáció. Részben azért kezdtem el, mert van olyan sok női rapper, de inkább a külsőségekre adnak, én meg pont annak az ellentéte vagyok. Ez idővel alakult csak így,

rájöttem, hogy nem az akarok lenni, aki bugyiban twerkel a színpadon. Mert hogy attól függetlenül, hogy ez elterjedt, és én is elindultam egy irányba, rájöttem, hogy nem, én más értékeket akarok képviselni.

Szerintem kevés nő van Magyarországon, akire fel tudok nézni, és mondjuk vallásosnak mondja magát, vagy kifejezetten ilyen önfejlesztésben van.

VV: Vallásosnak mondod magad?

Sisi: Igen.

VV: És mi a vallásod?

Sisi: Egyébként papíron katolikus vagyok, de a Koránt olvasom és Allahnak imádkozom, szóval ha kéne egyet mondanom, azt mondanám, hogy az iszlám az én vallásom, csak az annyira behatárol, hogy azt nem venném fel. Szóval ez inkább csak az én dolgom, amit otthon úgy csinálok, ahogy a muszlimok, de amúgy hogy ha hivatalosan muszlim lennék, nem rapelhetnék, meg nem hallgathatnék zenét konkrétan.

VV: És egyébként ez Ferinek a hatása?

Sisi: Részben igen, meg a kinti társaságok, akik megismertették velem ezt. Átmentem hozzájuk, és láttam, hogy a csajok ebbe vannak, a srácok úgy öltöznek, mindenki tök visszafogottan néz ki és mégis egymással tök tisztelettudóak, meg olyan értékrendjük van, hogy a jót látod a másikban, hogy nem kritizálod a másikat, hogy nem degradálsz folyton másokat azért, hogy jobban érezd magad. 

VV: Mondjuk hozzáteszem, hogy a katolikus vallásnak is ez lenne az alapja, hogy ha az emberek megértenék az írásokat.

Sisi: Ja, csak voltam már ilyen keresztény hittan táborban, ahol ennek az ellentétét tapasztaltam, még a tanítótól is. Egy ropibontás miatt meglincseltek. Tök megalázó volt az egész. Láttam minden ilyen eseményen, ahová elmentem, hogy ezt a lelki gondolkodást nem gyakorolják, hanem a dogmákat akarják beléd verni.

Én inkább a lelki gondolkodásnak vagyok a híve, csak nincs olyan vallás, hogy lelki gondolkodás.

Az, hogy először a vannak a fizikai törvények, meg vannak lelki törvények is. Először a lelki törvényeket veszed figyelembe, amikor egy másik emberrel interakcióba lépsz. Csak ez geci nehéz, főleg abban a világban, ami a rendszerei által elnyomja a lelket.

VV: Milyen szentimentálisak lettünk! Visszatérve ahhoz, hogy mégis lányok vagyunk: van valami, amit ebből érzel, hogy máshogy működik mondjuk a te íved, a megítélésed, vagy bármi?

Sisis: Azért mert nő vagyok és rapper? Biztos más, de nem tudom, milyen fiú rappernek lenni, szóval nem tudom, hogy vannak-e különbségek. Olyat már tapasztaltam, hogy szakmában levő arcok, elkezdenek hozzám közeledni. És amikor észreveszik azt, hogy van egy határ, akkor viszont már teljesen elfordulnak tőlem.

VV: Tehát hogy úgy érzed, hogy egy szexuális, vagy romantikus közeledés bekúszik a szakmaiságba?

Sisi: Volt már erre példa, igen, hogy hívtak helyekre, szaunázni, jacuzzizni és mondtam, hogy ne haragudj, ilyet nem csinálok. Kicsit ilyen ez a zeneipar itthon, hogy egy ilyen elutasítás után ignorálnak. 

Meg vannak azok az arcok, akik pont ezt megelőzvén, hogy ne az legyen, hogy bárkiben kialakul valami, megtartják azt a tisztes távolságot, hogy még csak ne is beszélgessünk, ez is érzékelhető. Szóval talán jobban el vagyok szigetelve így az ipartól, mint a srácok. 

Fotó: Vida Vera

VV: Én is elég maszkulin közegben voltam, főként mikor elkezdtem az éjszakában, meg a zeneiparban dolgozni, kábé egyáltalán nem voltak még lányok. Én azt éltem meg, hogy sokkal, de sokkal pontosabbnak kell lenni és jobban teljesíteni ahhoz, hogy elismerjenek.

Sisi: Van benne egy ilyen. Valószínűleg azért is, mert nő vagyok, ezért gyengébbnek tűnök, vagy gyengébbnek vagyok megítélve, így a köztudatban hamarabb kritizálnak talán, vagy amit te mondasz, hogy magasabban van a léc vagy nem tudom, fasztudja.

VV: Amúgy is magasabban van.. egyébként te feministának tartod magad?

Sisi: Nem, mi az a feminista?

VV: Hát erre az adekvát választ én se pontosan tudom megadni, de azt hiszem, hogy a feminizmus, vagy hát a mostani mondjuk posztfeminizmus, az már leginkább csak egy ilyen evidencia, hogy egyenlő bánása van, egyenlő bánása kell, hogy legyen mindenkinek, hogy egyenlő feltételek közt kell, hogy tudjon az ember teljesíteni…

Sisi: Természetesen, emellett teljesen kiállok. Meg tehát ezt nem gondolom feminizmusnak, mert ez alap.

VV: Igen, összefoglalva a feminizmust úgy tudnám mondani, mint egy evidencia, mint egy kiindulási pont az egalizációban.

Sisi: Én a lelki gondolkodást mondom ennek. Te is egy lelki lény vagy itt a Földön, meg ő is az, tehát mi lenne a különbség köztetek. Vannak dolgok, amikkel nem értek egyet. Amikor valaki kiakad azon, hogy egy férfi fizetni akar neki, vagy kiakad azért mert valaki megjegyzik, hogy egy kicsit intim, hogy kint vannak a bimbijei. Például az a free the nipple mozgalom olyan, hogy így megértem a nők oldalát, hogy ha a férfiaknak is lehet, akkor nekünk is lehet, csak ennyi erővel akár topless is mászkálhatnánk az utcán, póló nélkül. És akkor aztán a kérdés, hogy jó, de mik a határok.

VV: Hát amik a belső határaid talán.

Sisi: Ahogy észrevettem, az iszlám tök sokat segített nekem ebben. Volt, hogy hordtam a hidzsábot és úgy is kaptam megjegyzéseket. Például utánam kiabált egy bácsi a buszról, hogy Beautiful lady! Amikor meg feszülős gatya volt rajtam és feszülős top, akkor meg azt kaptam egy sráctól, hogy De alád nyalnék, te! Valami mégiscsak lehet amögött, hogy nem bizti, hogy jó a nőiességüket mindenkinek a kirakatba tenni.

VV: Igazából komfortosabban érzed magad hidzsabban?

Sisi: Aha! Ha tehetném, így járnék.

Máshogy viszonyulnak egyszerűen hozzám az emberek, főleg a férfiak akkor, amikor el van takarva a nőiességem, akkor érzem az egyenlőséget, és nem azt, hogy el vagyok nyomva tőle.

És közben nem terelem el a többi férfi figyelmét.

VV: És akkor miért nem hordasz?

Sisi: Azért, mert valahol egy támadási felület. Itt jön képbe az, hogy nőként sokkal jobban kell figyelni. Ha egy nő muszlim és akárcsak a haja kint van, rögtön felháborodást kelt. És itt újra felmerül a kérdés, hogy jó, de akkor hol is van az az egyenlőség?

VV: Na, visszatértünk ugyanahhoz a témához.

Sisi: Van olyan muszlim barátom is, aki azt mondta, hogy szarjam le. De vannak radikálisok is, akiket próbálok kerülni, de az ő megítélésük az lenne, hogy rosszul reprezentálom a vallást. Ezt is meg tudom érteni. Mert milyen már hogy hidzsábban járok, de amúgy rappelek a színpadon lógó hajjal, és táncolok a férfiaknak, amit egy muszlim nő nem tehet meg.

VV: Akkor feltételezem, hogy mecsetbe se jársz.

Sisi: Egyébként járok, csak titokban.

VV: És ott komfortosan érzed magad? Ott nem támadnak?

Sisi: Persze! Egyáltalán nem. Van is egy olyan közösség, hogy Muslim Sisters of Budapest. Először őket kerestem fel ezekkel a gondjaimmal, hogy nem akarok ilyen rossz visszhangot kelteni. Azzal kezdte a nő, hogy figyelj, ez a közösség azért van, hogy elfogadjuk egymást, és hogy pont ezek az emberek össze tudjanak tartani, akik úgy érzik, hogy Magyarországon nehéz muszlimnak lenni. 

VV: És akkor neked az is fontos, hogy akitől majd lesz 13 gyereked, az is muszlim legyen? Ideális lenne?

Sisi: Igen! De a lényeg a teremtőbe vetett hit tényleges gyakorlása. Az én szememben, aki követ valamilyen spirituális utat addig jó, amíg nyitott, és amikor már bezárnak, az már nem feltétlen. Van az a fajta muszlim is, aki azt mondja hogy a nőnek a konyhában a helye, na az nem biztos, hogy az én számomra egy jó példája a muszlim vallásnak. Meg van az a férfi, aki azt mondja hogy ha egy nő ha otthon akar lenni, meg kell teremteni ennek a lehetőségét. Ha viszont dolgozni akar, dolgozzon. Olyan is van, aki azt mondja, hogy márpedig nekem két feleségem lesz, mert én azt mondtam, meg van aki azt mondja, hogy tesó, miért akarnék két feleséget?

VV: Te amúgy élnél együtt több feleséggel?

Sisi: Nem.

VV: És lenne több férjed?

Sisi: Nem, már az sem. Kipróbáltam mindkettőt, és család szempontjából jobb, hogyha one-on-one. Amikor poligám voltam kapcsolatban, hogy én voltam a… hú ezt így fura kimondani, de én voltam a number one girlfriend. Végül a srác miatt lett vége, mert alapból azért akart két nőt, mert önbizalom problémái voltak, amit mindkettőnkre kivetítette, hiába voltunk el a másik csajjal, a srác nem tette lehetővé, hogy megférjünk hárman egy légtérben, Amikor olyan szituban voltam, hogy több srác volt a képben, ott meg az volt, hogy ők így egymással kurva nagyba voltak, de nekem mondták a problémáikat a másik srácról, és ez így furi volt, hogy megpróbálják egymást kitúrni rajtam keresztül.

Fotó: Vida Vera

VV: Azon gondolkozom, hogy most akkor így huszonnégy év alatt hány évet éltél? Igazából hány éves vagy?

Sisi: Nyolcvan, nem tudom amúgy ma fogalmazódott meg a fejemben, hogy “damn, I’m old motherfucker!”. Mert beszéltem az EQ traineremmel, és arra jutottunk, hogy én annyit foglalkozok sok faszságom miatt az önfejlesztéssel, hogy olyan, mintha tök öreg lennék, és  így nyilván nehéz barátkozni.

Tök más értékeket képviselek, mint a legtöbb ember körülöttem. Otthon vagyok, imádkozok, meditálok, építem a kis jövőm, meg full azon vagyok, hogy a családot akarok.

És hát nem is akarok túl nagy nyomást helyezni emiatt magamra, de érzem azt, hogy örülnék neki, hogyha lenne egy olyan értékrendű férfi, aki megközelítene. Nem tudom te hogy vagy a srácokkal, de nagyon másban vannak, az tuti.

VV: És egyébként lehet találkozni ilyen muszlim fiúkkal, akiknek a te csomagod az oké, belefér?

Sisi: Volt egy srác, akivel Ausztriában ismerkedtem meg, tetszett neki az, aki vagyok, hogy attól függetlenül, hogy nem muszlimnak születtem, felismertem az iszlámban az értékeket és próbálom beültetni őket az életembe. Csak 460 kilóméterre volt a srác, és mindketten úgy voltunk vele, hogy maybe in some other dimension, some other life. Nem megyek bele abba, hogy távkapcsolatban legyek valakivel.

VV: Azon gondolkoztam, hogy még felírtam egy csomó kérdést, de közben meg olyan szépen beszélgetünk a fontos dolgokról az életben, mint a vallás, a fiúk és a szeretet. De igazából engem tökre meglepett, hogy jelentkeztél a Kikeltetőre. Te találtad ki?

Sisi: Nem.

VV: Sejtettem.

Sisi: Én el lennék veszve a menedzsmentem nélkül. Azt se tudtam, először hogy ilyen van. Csak mondták, hogy ez egy kurva jó lehetőség és érdemes lenne utánanéznem. Sok embernek adott már jó lehetőségeket, tök jó lenne, hogyha járhatnék mondjuk autotune-nal fellépni, mert most van olyan szám, amit azért nem tudok előadni, mert csak azzal tudnám. Meg egy tényleg nagyon ócska, nagyon régi laptopom van és kurva jó lenne, ha tudnék egy jó gépen vágni. Tönkrement a telóm, és azért így mindig jó így támogatásokat kapni innen-onnan, meg legalább több ember megismer.

VV: Közben meg az fogalmazódott meg bennem, hogy azért te már ki vagy kelve.

Sisi: Hát ja.

VV: Hát mert például, amikor a Krúbi ugye indult a Kikeltetőn, aki eklatáns példája annak, hogy valakinek mekkora seggberúgást adott a karrierjében. Viszont az kábé az első fellépése volt ott, a Toldiban. Te meg talán túl erős vagy ebben a csoportban.

Sisi: Nem. Vagy nem tudom, egy csomóan nem ismernek még szerintem. Ott van például Kollár Dea, ő is egy annyira tehetséges csaj! Azt nem tudom, milyen elérései vannak. Most nekem hónapról-hónapra ugrik ez az egész, és amikor jelentkeztünk, nem tudtuk, hogy hova fog ugrani az egész.

Volt egy pont,  amikor egyik hétről a másikra megháromszorozódott a Spotify nézettségem. De ez nem volt előre kiszámítható, hogy ja persze, majd Sissi az kikel magától, meg ilyenek.

Csinálgattuk, tíz hónapig stabil nyolcezer meghallgatás volt Spotifyon, és egyszer csak harmincezer lett, miafasz…

VV: Ez a jelenünknek egy nagyon visszatérő mintázata, hogy nagyon hirtelen, exponenciálisan történnek dolgok, olyanok is, amiket nem látni jönni.

Sisi: Igen, ezért is úgy voltunk, hogy jelentkezünk mindenhova, ahova tudunk és lesz valami. 

VV: Hogy dílelsz el azzal, amikor arra kelsz, hogy háromszorosára nőtt a hallgatottságod? Evidensnek veszed vagy meglepődsz rajta?

Sisi: Nagyon meglepődtem. Mikor kiraktuk a Sziát, az elkezdte húzni az összes többit, nem tudom mitől. Nagyon nem evidens és ekkor jövök rá, hogy ez még inkább elmélyít a hitemben.

Érzem, hogy ez kurva jó, most kell csinálni, támogatva vagyok nagyon sok helyről.

Mert nem normális, hogy egy egyszercsak valakit ennyien meghallgatnak random. Vagy igen?

VV: A hitedet beleírod a szövegekbe?

Sisi: Amikor elkezdett erősödni, írtam. A Magaslow után jött egy fordulópont. Az azutáni hetekben írtam, hogy

Kidobom érte a piát
Értem küldi a fiát 

VV: Gondolkoztam azon a soron.

Sisi: Istenért kidobom a piát, ő cserébe értem küldi a fiát. Tudom nagyon szeret. Tegnap jutott egy nagy szelet. Az ő tortájából, érted!

VV: A hited erősödése ezek szerint egy újkori dolog.

Sisi: Aha, teljes mértékben. Előtte modellkedtem, durván pucsítós képeim voltak az Instán, ittam non-stop, minden leszartam, játszottam a srácok érzéseivel. Azért akarok a lehető legjobb ember lenni, mert már voltam a tőlem telhető legrosszabb.

Rájöttem, hogy pont ez vezet vezet ahhoz a depresszióhoz, amikor nem gondolok bele, hogy mit-miért csinálok, csak megyek a fejem után, megyek a többiek után és és nincs semmi hitem, ami keretbe foglalja azt, aki vagyok. Ami korlátok közé rakja azt, ami amúgy menne mindenfele. Pont egy ilyen korlát a hidzsáb. A valláson keresztül az alkoholt is újragondoltam. Imádtam inni, szlopálni. Aztán észrevettem, hogy ha nem iszok, másnap nincs olyan szar kedvem.

VV: Egyáltalán nem iszol már?

Sisi: Néha van ilyen, hogy koncerten nagyon menő akarok lenni és lemegyek a színpadról a közönségbe, és valakinek beliszok a sörébe, és még az is ilyen, huh. 

VV: De mióta tart ez?

Sisi: Tavaly év vége. Azért isznak az emberek, mert egyszerűen annyi minden van bennük, amitől menekülni akarnak. Csak hogy ezek ilyen kis sebtapaszok, amik a következő zuhanyzásnál lejönnek.

VV: És a fű ezzel ellentétben?

Sisi: Az sem tünteti el mágikusan a gondokat, csak lecsendesíti a gondolatokat. Most pont abban vagyok, hogy megtanuljak csak este szívni. Mikor gyerek voltam, annyira kikészültem idegileg, hogy inger feldolgozási érzékenységem lett.

Egy koncert után el se tudom mondani, hogy mennyire haza akarok menni és egyedül, csöndben ülni.

Nincs ember, akivel tudnék arról beszélni, hogy milyen gyógyszer nélkül megküzdeni ezzel a feladattal. Napközben már ki tudom imádkozni, meditálni azokat a dolgokat, amik így nem idegesítenek, este viszont elalváshoz robbantok egy-két cigit. De nyilván jobb lenne anélkül is csak akkor meg már kábé szupererő kéne hozzá, hogy ebből a sok szarból egy makk egészséges, 100%-ban nyugodt ember legyek, a jelenlegi életem mellett, aki éjjel full nyugalomban hajtja le a fejét egy őskáosz nap után.

Mit kérdeznél még magadtól, mint Orbán egy péntek reggeli Kossuth interjúban?

Sisi: Attól függ, hogy mi a cél. Talán azt, hogy most mit képviselsz? 

VV: Halljuk!

Sisi: Igyekszem képviselni azokat a nőket, akik éltek eleget a kamu világban és szeretnének maguknak egy igazi világot teremteni. Nem azért csinálni dolgokat mert elvárják, vagy mert felszínesen jó dolognak tűnnek. A lehető legmélyebben megvizsgálni magunkat, ezután kérdéseket feltenni és azokat őszintén megválaszolni. Vágyni fejlődni, nem kényszeresen beleilleszkedni és magunkra erőltetni mások normáit. Nem tudom, hogy voltam képes korábban egy full tangás posztot kirakni. Sokan rám izgultak, de mit értem vele? Kamu önbizalomépítő technika a lányoknak. Elhiteti veled, hogy jó nő vagy azért, mert jó a tested. És mindenki akinek más a teste, az már az nem olyan. Én is ezt az egészet csak erősítettem azzal, hogy a része voltam. Most már akarok egy igazi világot, jó értékrenddel, ahol az elsők között a hit, meg a család szerepel és nem a like-ok, meg a pénz.

Fotó: Vida Vera

VV: Azt érzem, hogy erősen kritizálod a korábbi önmagadat, bűntudatod van? 

Sisi: Inkább csak felelősségtudatot érzek, hogy ezt elmondjam.

VV: Feri most büszke lenne rád.

Sisi: Azt hiszem, igen.

Az összes fotót Vida Vera lőtte. Ezúton is nagy köszönet Mohai Fanninak az interjú legépeléséért.