Reneszánszát éli a szintipop, ezt maximum csak az vitatja, aki épp nyakig benne van. A stílus elég sok változáson ment át, s számos alműfaja jött létre az évtizedek alatt. Mindezek ellenére a legautentikusabb szintipop, a kizárólag analóg szintetizátorokkal létrehozott retro-érzést előhívó zene.
A napokban hasonló zene ütötte meg fülünket, magyar előadóktól, magyar szöveggel. Az Oktogon egyszemélyes projektnek indult, három éve fel is került pár szám az internetre, azonban csak most ért be a sok dalkezdemény, pontosabban most jött jutott idő kidolgozni és felvenni őket.
„Elkezdtem felvenni egy lemezt, de rájöttem, hogy ketten sokkal jobb, mint egyedül, ezért felhívtam (…)-t akiről tudtam, hogy szintén szeret szintizni, és egyébként is sokat beszélgetünk a pánik- és képzelt betegségeinkről.” – kaptuk meg a háttérinfót a projekt egyik arcától.
Az Oktogon mögött a hasonló zenei ambíciók mellett valamiféle sorspárhuzam is húzódik. Két harmincas évei elején járó férfi rajzolódik ki olyan démonokkal és gondolatokkal, melyek nem egyedülállóak, cserébe közepesen nyomasztóak.
„Havonta legalább egyszer összeülünk megbeszélni az élet fontosabb dolgait. Ilyenkor áttekintjük, hogy egy 30-as férfinak milyen szűrővizsgálatokon kell részt vennie ahhoz, hogy jelentősen csökkentse a kardiovaszkuláris katasztrófák kockázatát, vagy hogy már megint milyen kevés jogdíjat kaptunk, vagy hogy milyen magasak az albérletárak, ilyesmi.
Szóval ha már ez egy ilyen fix pont lett az életünkben, és én is jelentős vonzalmat érzek az analóg szintik, a kotyogós dobgépek és a szorongásos depresszióval kevert nihilizmus irányába, gondoltam, miért ne.”
Az ‘Utálom’ című, alább debütáló szám keletkezéséről nagyjából ennyit érdemes tudni:
„A depressziós epizódokról, a semmiből előbukkanó, letaglózó sötétségről szól, ami ugyanolyan hirtelen tűnik el, ahogy jött. Nagyon szar dolog, de néha segít, ha nevetünk rajta.”
Úgy tűnik ezúttal nem fog érdektelenségbe fulladni a projekt maguk az alkotók részéről, pár hónapon belül egy lemez is kibukhat a dologból.
„Mivel általában idegesítenek az emberek és legalább 10-ből 8-szor megbánom, hogy elindultam az éjszakába, nagyon megörültem annak, hogy ezeket az érzéseket valaki végre megírta úgy, hogy röhögni is tudok rajta. Van amúgy pár hasonló dalkezdeményem, amit egyik meglévő zenekaromra sem szeretnék ráerőltetni, annyira más világ. Ezeknek az ötleteknek egy része valószínűleg az Oktogonba jön majd”
