Február elején jelenik meg a Neverending Sorry című friss, ropogós Mayberian Sanskülotts lemez, és már meg is született az egyik dalhoz, az ‘Empty Roomhoz’ tartozó álomszerű klip, amit alább megleshettek.
A videó alapján Mayberianék is felültek az egysnittes vagy egysnittesnek látszó klipek vonatára, és milyen jól tették ezt! A felvételt nézve a zene, a fények és a káprázatos koreográfia egyvelege egy egészen más dimenzióba röpít, amire csak rátesz egy lapáttal a klip utolsó másodperceiben elkövetett utánozhatatlan nézés Csordás Zitától. A szerzemény egyébként 2013-ban, egy Valenciából Barcelonába tartó, boldogan szomorkodós vonatút ihletett pillanataiban íródott.
Ó, és apropó koreográfia: aki nem vállalja be, hogy koncerten a klipben szereplő koreót nyomja a szám alatt, az talán ott sem volt. Február 16-án az Akváriumos lemezbemutató koncerten ki is próbálhatjátok élesben! De előtte csekkoljátok a videót:
A klipről és a sztoriról így nyilatkozott nekünk Zita:
“Még sosem rendeztem semmit, ezt se hívnám rendezésnek, mert azt se tudom, hogy működik ez az egész, de végeredményben jó volt, azt leszámítva, hogy valószínűleg én voltam az az ember a forgatáson, akit mindenki utált.
A rendezés az csak egy kényszer volt, mivel én találtam ki a klipet, megrajzoltam a storyboardot (amit szintén nem tudok), hogy mégis hogy kéne kinéznie a végeredménynek. Ezután feltehetőleg csak én értettem, hogy milyen képek, fények mozgás jön egymás után, szóval kénytelen voltam mindenkit irányítani.
Ami valljuk be, a rendes felvételeknél mar nehézkes volt, mivel végig setben voltam és a szöveget kellett mondanom. De egy pár próba után már a többiek is tudták nagyjából, hogy mi mikor mit kell csinálni, merre kell menni. Szilo (Várnai Szilvia, a szintisünk) mondta például felvétel közben, hogy a szintikre bejövő fények mikor kapcsolódjanak fel, mert az ő arca akkor pont nem látszott. Máté (Konkol Máté, az operatőr), eredetileg egy előző nap kölcsönkért kameraállványt hozott vissza nekünk, de végül végig ott maradt és kezelte a kamerát. Ő volt a nagy segítségem, mert tökéletesen rendezősködött helyettem, amikor én nem tudtam.
A koncepció alapját évekkel ezelőtt találtuk ki Gallusszal (Balogh Gallusz, a gitárosunk), persze az eredeti elképzelés ennél sokkal puritánabb volt. Egy zenekari megbeszélés során Gallusz bedobta, hogy valósítsuk meg végre ezt a koncepciót, aztán elkezdtem gondolkodni rajta, hogy hogy is lehetne ebből egy izgis klip, mert azért négy percig egy embert nézni, ahogy rossz szájszinkronnal végigmond egy szöveget egy székben ülve, az nem biztos, hogy nagyon érdekes lenne. Tervezgetni, próbálni annyira nem kellett sokáig a mozgást meg a fényeket, de azt fontos kiemelni, hogy semmit nem próbáltunk ki előre (ami hülyeség, senki nem csináljon így semmit). De a végére szerencsére összehoztuk, amiért max respekt mindenkinek, különösen Máténak és Mártonnak (Krómer Márton, fényes). Szóval az egészet ott helyben próbáltuk el párszor, aztán elkezdtük felvenni és nem tudom, hányadik take-re lett meg, de sok dolog ott helyben derült ki, illetve került bele, például a nagy strobizas, meg fényparádé a végére”
Konkol Máté, a klip ad hoc módon beszervezett operatőre is mesélt nekünk a munkálatokról:
“Úgy kezdődött a dolog, hogy Zita írt nekem, hogy van-e kameraállványom, amit kölcsön tudnék nekik adni, mert lebetegedett az, aki a klipet készítette volna nekik. Épp nálam volt a leendő filmem operatőrének állványa (amit a forgatáson elég kreatívan egy dobverővel egészítettünk ki, hogy forgatni lehessen a fejét), és én fölajánlottam, hogy odaviszem a forgatásra. Gondoltam, ha már megyek, akkor elviszem a kamerámat is, mert lehet, hogy jobb, mint amit kölcsönkértek. Másnap a forgatáson úgy gondoltam, hogy maradok a próbák végéig, segítek nekik beállítani mindent, fényelni, berendezni a helyszínt, aztán olyan jó volt a hangulat, és ezek a kedves skacok még pizzával és sörrel is megkínáltak, hogy végül maradtam a forgatás végéig. Hazafelé pedig mondtam Zitának, hogy vágóként tapasztaltabb vagyok, mint operatőrként, úgyhogy szívesen meg is vágom nekik a klipet. Szóval így lett a Csokapik.”
Most pedig következzenek a szuperexkluzív werkfotók:
Szerző: László Panna