Mielőtt vadonatúj, The Edge című albumuk egészét megkaparintanánk, lépésenként haladunk előre az Ethnofil aktuális és eklektikus világzene-univerzumában. Két héttel ezelőtt landolt nálunk az igéző és finom elektronikával átszőtt ‘Heavy Dust I‘. A most érkezett, M3NSA közreműködésével készült ‘Heavy Dust II‘ pedig egy olyan kísérletező, jazzes-funkos, örömzenés örvénybe ránt minket, amibe mámoros érzés belezuhanni. Nem mellesleg érzékeny fülű és érintetlen kreativitású közönség előtt debütált – egy oviban;

Az Ethnofil crew zenei érdeklődéséről, a közelgő, új lemez irányairól, hangzásáról Weil Andris mesélt:

„A The Edge a zenekar egy nagyon termékeny és szép korszakának lenyomata. Nehéz is volt eldönteni mit vegyünk fel a lemezre, ami igazán jól tükrözi azt, hogyan is gondolkodtunk ebben az időszakban. Múlt időben kell fogalmaznom, mivel állandóan változik az ízlésünk, a zenei értékrendünk, ami ma már megint más zenét eredményezne, mint akár tavaly. Azért a rend kedvéért haladjunk időrendi sorrendben és viszonyítsuk az új lemezt a legutóbbihoz. A Kókuszmúzeum (2014) egy igazi fúziós csapongás, sok klasszikusan progresszív zenei eszközzel. Éles váltások, hosszú, sokszor több “tételes” zenei kalandok, amikből néha kitekintettünk hol populárisabb (Long Night, Endless Rage), hol hangulatzenei (Időfűszál, Kandinsky) irányokba. A hangszerelés masszív dob-bass-Rhodes triumvirátusra épül, ezt egészíti ki egy-egy Moog bassline, sample, atmoszféra vagy szinti.

Az Edge már tudatosabban használja az elektronikus hangszerelést. Nem csak színesít, de sokszor a soundok, a lassan “morpholódó” elektronikus folyamatok (szűrők, modulációk) alkotják egy-egy rész gerincét, határozzák meg a hangulatát és a zenei progresszió irányát. Ahogy Okos Gergő fogalmaz az előző lemezhez képest ez egy “elmélyült elektronikus kidekázott l*f*sz”.

Bár stílus szempontjából elég heterogének vagyunk, szerintem a felvételeken mindig hallani, hogy aktuálisan milyen előadók foglalkoztatnak. Sok elektronikus zenét fogyasztunk a downtempótól egészen a radikális, noisy műfajokig miközben az újvonalas soul/jazzt és a jóféle rockzenét sem vetjük meg.

A The Edge zenéi is sok stílust érintenek. Ami összeköti őket az a mód, ahogyan megközelítjük őket, illetve a hatásmechanizmusok és hangzások, amiket használunk. Sokszor lassan építkezünk, mint egy folyamatzene, míg máskor a hangszerelés telítettségével, a nyers/szikár és az úszó/puha/széles hangzások váltogatásával operálunk. Persze ez az egész egy kísérlet, mindent a magunk sajátos, sokszor egészen “paraszt” módján próbálunk értelmezni, kísérletezünk az érzetekkel, nem egy sound design mérnökcsapatról van szó.”

• A The Edge album magyarországi bemutató-szeánsza május 24-én lesz az A38 színpadán, a Korai Trancemissionnel karöltve.

ovis videó: Major Bálint
köszönet a Little Stars ovisainak és Szakács Katinak