Pécs most már nem csak az ország Seattle-je, de Kaliforniája is

Cikk

június 4, 2016

Kárai Bence

188

A The Beans már jó régóta aktív itt Pécsen és a Kikeltető keretein belül már mi is foglalkoztunk velük. A zenekarról elmondható, hogy rendkívül termékeny, hiszen relatíve kis idő alatt több single-t és két nagylemezt is megjelentetett a projekt fő mozgatórugója, Vida Áron. Ezekből a számokból néhány felkerült a legújabb nagylemezre, a Glitch-re is.

Ha esetleg még nem hallottál a The Beans-ről (ami nem lenne nagy meglepetés, ugyanis még az undergroundnál is undergroundabb), akkor annyit érdemes tudnod, hogy olyan garázsrock, ami ha ember lenne, a fehér tornapólóján fekete filccel felírva hordaná magán az őt éppen legjobban befolyásoló zenekarok nevét. A képzeletbeli ruhadarabon olyan bandák nevei kapnának helyet mint például a FIDLAR, a Nirvana, a Ty Segal vagy a Wavves.

Épp ahogy az imént említett zenekarok lemezein se, úgy a Glitch-en se kell semmiféle koncepcióra vagy álmatlan éjszakákon keresztül végiggondolt számsorrendre számítani. Az album egész egyszerűen csak 12 baromi szórakoztató szám, olyan igazi garázsosan egymás mellé dobálva. Ebből adódóan az albumbon egyszerűen nincsenek üresjáratok. Csak úgy lepörög az egész, pislogsz, elszívsz egy cigit aztán újra lejátszod.

Mert egészen biztosan meg fogod hallgatni többször is.

Hiszen a lemez szinte visszacsalogat még egy hallgatásra. Minden számban van valami kis egyediség, okos megoldás vagy akár csak egy riff, ami miatt vissza kell térned hozzá (nekem például a ‘Do it Clean (Echo and the Bunnymen)‘ octáveres intro-ja olyan, hogy minden nap legalább háromszor meg kell hallgatnom).

Ami még a számokon kívül megfogott, az az igazi koszos, lo-fi hangzás, ami lehet, hogy ugyan nem mindenkinek a szíve-csücske, de én élek-halok érte. A Glitch hangzásvilágát körülbelül egy olyan zenekari próbán való jammeléshez tudnám hasonlítani, amiből ki lettek véve a véletlen mellényúlások. Kicsit olyan mint egy korai White Stripes felvétel. Szinte érezni ahogy nyúzódnak a húrok meg eltörnek a dobverők.

Az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni az album rovására, az az, hogy egyben végighallgatva néha fárasztó élmény, hiszen olyannyira pörög az egész, hogy egy perc nyugalmat se kapunk. Ettől a pörgéstől egyedül az utolsó szám, a ‘Panel Dreams‘ üt el.

Összegezve az egészet, azt kell mondjam, hogy ugyan nem mindenkinek való az album, de aki rajong a garázsrockért, annak szinte kihagyhatatlan darab lesz a Glitch. A műfajt ugyan nem fogja újradefiniálni, de olyan jó és szórakoztató színfoltja annak, hogy csak ajánlani tudom.