Nem szerénykedik menő zenei megmozdulásokban ez a hét sem. Mi a Deep Glaze és a Meteo csütörtöki koncertjét emeltük ki, de szinte akármelyik buli szerepelhetne a borítón az alábbi bőséges programkínálatból, amiben szerepel egy figyelemre méltó versaukció is. Figyeljetek, mert már hétfőtől beindul a nagyüzem!

Hétköznap

• Dec 12 – Beck Zoli szerzői estet tart a Gozsdu Manó Klubban. Önmagáért beszél a program, szerencsére még lehet rá jegyet venni. / 1500 Ft
• Dec 12 – Hétfő estére van egy romantikus programunk is, a Brody Studios ingyenes akusztikus open jam-je vár minden egyszálgitáros, vagy csak szimplán kandalló mellett borozni vágyó vendéget.
• Dec 12 – Az Instantba is érdemes elugrani, ahol a Skeemers fog fellépni a francia Pleas Smell Us zenekarral – és mindezt tök ingyen megnézhetitek.
• Dec 13 – Az Ivan & The Parazol eddig is szerette ápolni a magyar rockzene múltját, most viszont egy egészen különleges műsorral készülnek a Müpában, ahol Syrius együttes ’68 és ’73 közti nagyszerű dalait fogják feldolgozni. / jegyek itt.
• Dec 15 – Csütörtökön a Toldiba kell menni, ahol évzáró pesti koncertjét adja a Deep Glaze és a Meteo is. Mesteri párosítás egy közös elszálláshoz. / 800 Ft
• Dec 15 – Azért a Kuplungba sem lesz éppen rossz felhozatal, ha zúzni akartok, akkor vár titeket a Junkie Jack Flash, a HolyChicks és a Headbengs. / 1000 Ft
  

  Hétvége

• Dec 16 – Szombat este Kikiáltás az RS9-ben, vagyis a Contextus.hu szervezésében a magyar popzene legnevesebb zenekarainak egy-egy kéziratára lehet licitálni, hogy támogassuk a Csodalámpa alapítványt, akik súlyosan beteg gyermekek életéért küzdenek.
• Dec 16 – A hónap közepén mindenki megkaphatja a neki járó soul/funk/hiphop adagját a Window és a SoulClap Budapest Soundsystem jóvoltából. / Free
• Dec 16 – Az Aurórában KERET-közeli buli lesz, hiszen a Black Stubs mellett az idei Kikeltetős Fubarite és a Meggie is a húrok közé csap, a buli után pedig blogunk szerkesztői dj-znek. / 600 Ft
• Dec 16 – Ingyenes céges buli az összes dolgozó/naplopó állampolgárnak a Gólyában, melyet a Mayberian Sanskülotts szervez, de mellettük fellép az Agavoid is / lesz tombola 100 forintért
• Dec 16 – Egriek figyelem, a Vén Bagolyba látogat a Dope Calypso és Deep Glaze. Kötelező pénteki program a vár aljában, ráadásul nincs behopp sem.
• Dec 16 – Henri Gonzo és Ramin Sayyah koprodukciójára is kíváncsiak vagyunk, ahol a techno találkozik a rock and rollal.
• Dec 17 – Szombaton is ajánljuk az Aurórát, a Gustave Tiger, a Phantasy Bureau és a debreceni Nyolcadikosok zúzása mellett az Indieland is kitelepül a legmenőbb second-hand ruhákkal. / 800 Ft
• Dec 17 – ha valami kevésbé feszesre vágytok, akkor irány a Gólya, ahol három király produkció, a Camp Koala, a berriloom és Duke Bluebeard foglalja majd el a színpadot.
• Dec 17 – A zseniális Besh O Drom ‘Gyüttmenti táncok’ című kislemezét mutatja meg a nagyérdeműnek a Kuplungban / 1700 Ft
• Dec 17 – Napközben egyébként a Toldi alternatív karácsonyi vására tűnik a legjobb ünnepi előkészületnek egy csomó jó ruhával, felvarróval, lemezekkel és keresztekkel.

A 2015-ben alakult ötfős formációt Tim Atkins, Horváth Soma, Springer Marci, Pongor Márton, Stanfel Péter alkotja, és már két EP-jük is megjelent, előbb a No Longer Blue, majd idén év elején a Run With The Devil .

tovább

Az a helyzet, hogy tőlem szokatlan izgalommal indultam el csütörtök este a Nappaliba a The Luckies koncertjére. Egyrészt, mert a most féléves első EP-jük valamint a nemrég megjelent dupla singlejük baromi tökös és hallani akartam élőben, másrészt pedig kíváncsi voltam, hogy egy mindössze hat hónapos budapesti zenekar mekkora felhajtást tud csinálni.

Úgy tűnik, hogy elég nagyot. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy milyen fiatalok és (egyelőre) milyen kevés médiafigyelmet kapnak – meg úgy alapból azt, hogy a pesti dolgok ide Pécsre késleltetve érkeznek meg és vice versa – öröm volt látni, hogy sokan megjelentek és a szóbeszéd ereje még mindig akkora horderejű az undergoundban, mint húsz éve. Én is a már mindenki számára ismerősen csengő „Te, ez a banda elég menő és el kéne mennünk rá!” mondat hatására kerültem oda.

Isten áldja ezt a mondatot!

Mert a The Luckies eszméletlen jó volt! Na, nem azért mert a srácok újradefiniálták volna a zene definícióját. A koncert utáni cigizgetés közben át is dumáltuk a haverokkal: a blues az a műfaj, ami már közel teljesen ki van maxolva, pont. A banda pedig pont az indie-blues stílusban mozog, szóval egyértelmű volt, hogy zenében jártas embereknek lesz pár „ezt már hallottam valahol”, meg „ez olyan, mint a…” gondolata, ám ettől független, amit a The Luckies csinál az nagyon jó és hiteles.

Senki se szereti a zenekar összehasonlítgatást, de ki kell mondani: a The Luckies-t leginkább az angolszász The Strypeshoz tudnám hasonlítani (volt szerencsém őket is élőben látni/hallani). Mindkét zenekar piszok fiatal tagokból áll és mindkettő indie-s bluesrockot játszik. Ezen felül a legfontosabb dolog, amiért párhuzamot vontam kettejük közt az az, hogy a The Luckies frontemberének, Tim Atkins-nek a hangja is ugyanolyan, mint Ross Farrelly-nek a The Strypes-ból. Hogy a kettő közül melyik a jobb? Szerintem a The Luckies! Igen, kimondtam. Van egy hazai csapatunk, ami rongyosra ver egy külföldi produkciót. Köszönhető ez annak, hogy a srácok sokkal több ötletet és egyediséget pakolnak a számaikba, mindezt kevesebb nagyképűséggel, de mégis elég magabiztossággal ahhoz, hogy menők legyenek a színpadon. De mennyire menők! A srácok úgy mozogtak odafönt, mintha az lenne a természetes élőhelyük. A kémia nagyon jól működött a zenekar tagjai között, így legalább annyira jó volt őket nézni, mint hallgatni.

A körülbelül egy órás koncertre a srácok amúgy egy nagyon feszes setlistet írtak össze, amire nyugodtan lehetett végig bulizni, üresjáratok nélkül. Lehetetlen volt a zenéjükre csak egy helyben állni, még a leglustább nézőkből is sikerült kicsikarniuk egy bólogatást vagy egy ritmusra topogást. Persze a srácok diszkográfiája még nem túl tágas, ezért meg kellett toldaniuk a műsort néhány (zseniális) feldolgozással. Ilyen volt például Santana ‘Black Magic Woman‘-je, amit szimplán megfogtak, bedobták a zenekar bluesgépezetébe a kapott eredménytől pedig lementem hídba. A ráadás – mert egyértelmű, hogy kértünk ráadást -, utolsó dala pedig az egyik saját szerzeményük, a ‘Devil Takes The Hindmost‘ volt, aminél jobb záródalt nehezen lehet elképzelni. Összességében minden nagyon klappolt.

Ilyen teljesítmény után a következő koncertjükre még nagyobb izgalommal fogok menni. Kíváncsi vagyok, hogyha legközelebb jönnek Pécsre, mennyivel ugrik meg a közönség létszáma. Mert biztos vagyok benne, hogy meg fog. A The Luckies ugyanis bebizonyította, hogy piszok jó zenekar és ezt senki nem veheti el tőlük. Sőt pár év múlva akár akkorák is lehetnek idehaza, mint az Ivan and the Parazol.

Először volt szerencsém részt venni nemzetközi showcase fesztiválon, és egyből az egyik legnagyobbal, a Eurosonic Noorderslaggal kezdtem, ahol a kontinens legizgalmasabb zenei produkció, és a legfontosabb szakmabeliek gyűltek össze a Holland Groningen városában.

It’s also a fucking cool town

A város az ország északi részén található és közel 100 ezer egyetemista tanul itt. Az már utcára kilépve is egyértelmű, hogy Hollandia egyik kultúrális központjával állunk szemben, hiszen

szinte minden utcára jut egy minimum Kuplung, de inkább A38 kaliberű koncerthelyszín.

A belváros utcáin itt is megfigyelhető az európai hipszter fővárosokból ismert dizájner ruhaüzlet / kellemes kis kocsma / lemezbolt sorminta, kiegészülve néhány coffee shoppal, hiszen mégiscsak Hollandiában vagyunk. Hogy mennyire nem egy unalmas kisvárosról van szó az is jelzi, hogy a fesztivál ideje alatt itt volt a David Bowie Is kiállítás, amely Berlin, Chicago és Párizs után került megrendezésre az egyetemistákkal együtt is csak háromszázezres lélekszámú városban.

A showcase fesztiválok lényege ugye az, hogy kapcsolatot teremthessenek a zeneipari szereplők egymással, azáltal, hogy platformot teremt a promoterek, managerek, kiadófőnökök, újságírók, és mindenki más között, akik úgy érzik, keresnivalójuk van itt. Kezdve a legnagyobb fesztiválszervezőktől, akik friss bandák után vadásznak a jövő évi line-upjukba, egészen a managerekig, akik egy ital fölött külföldi kiadók képviselőinek, promotereknek illetve újságíróknak mutathatják be zenekaraikat. Nappal a fő helyszín a konferencia központ volt, ahol szó esett egy csomó izgalmas és fontos zeneipari témáról,

aztán pedig kezdetét vette egy sűrű klubfesztivál, este 8 és hajnali 4 között megtelt a város összes koncertezésre alkalmas bárja, művháza, illetve színháza, teret adva a kontines legígéretesebb feltörekvő produkcióinak.

Ezek közül szemlézek most párat.

Alice On The Roof

Rég hallottam olyan cuki elektro-popot, mint amilyet az Alice On The Roof játszik, nem akar túl sok lenni, de szinte mindegyik dalra el lehetett lötyögni. A Benelux államokban már komoly népszerűségnek örvendő belga hölgy megtöltötte a fesztivál egyik legjobb helyszínét, a Vrijdagot. Alice az Egyesült Államokban tanult zongorázni, majd visszatérve elkezdett számokat írni. Demóit aztán elküldte Tim Bran producernek (ő felelt például a London Grammar debütalbumáért is, de dolgozott korábban a La Roux-val is), aki azonnal felajánlotta, hogy segít Alice első lemezének munkálataiban, ami várhatóan év végén jelenik meg.

Hydrogen Sea

Utolsó napunkon még pont elkaptuk a szintén belga duót, akik puha elektronikát kevernek kellemes női énekhanggal, élőben kiegészülve egy dobossal. Az énekesnő nagykabátban, szinte mozdulatlanul állta végig a koncertet, erről egy kicsit a Pegazusok Nem Léteznek jutott eszembe, hangzásra azonban inkább egy lo-fi CHVRCHES-t képzeljetek el. Koncerten nem volt nagy élmény, de otthon hallgatásra abszolút kellemes.

Ludovik Material

A szlovén zenekarról nehéz nem a Gossipra asszociálni, elsősorban a dob, gitár/elektronika és ének felállás miatt. A koncertet egy hosszas intró előzte meg, amely alatt a tagok a közönségből sétáltak fel a színpadra, és látványosan rákészültek az első számra, előjelezvén, hogy itt valami nagy zúzás fog történni. Ezek után az elvárásaim az egekbe szöktek, hogy aztán a Ludovik Material gond nélkül felülmúlja azokat. A keményebb, elektronika központú, de azért táncolható rockzene ékköve az énekesnő, aki mellett bár simán elmennék az utcán, a színpadi jelenléte kifejezetten meggyőző volt.

Have You Ever Seen The Jane Fonda Aerobic VHS

A finn Have You Ever Seen The Jane Fonda Aerobic VHS zenekar névválasztása jó marketingnek bizonyult, hiszen nem lehet mellette szó nélkül elmenni. Ennek megfelelően a De Spieghel nagyszínpadához alig lehetett bejutni. A banda vidám hangzású, kicsit szörfös beütésű punkban utazik, a basszusgitár az énekesnő kezében van, a trióban pedig a dobos mellett egy szintis kapott helyet, ezzel növelve a rágógumi faktort.

És milyenek voltak a magyarok?

Bár találkoztam kint olyan hazai zenészekkel, akik látszólag csak a legális utcán gombázás élménye miatt tették meg a hosszú utat Hollandiáig, Magyarországról négy zenekar, a Budapest Bár, az Ocho Macho, az Ivan & the Parazol, valamint a Middlemist Red kapott lehetőséget fellépni a fesztiválon. Az első kettő szerintem teljesen indokolatlan és elkeserítő, Ivánék esetében pedig valóban felmerül a kérdés, hogy mennyi idő után lesz izzadtságszagú egy zenekarnak showcase fesztiválra járni.

Mellettük a Middlemist Red úgy kellett, mint egy korty víz a sivatagban. A srácok két nap alatt lenyomtak két teltházas bulit, mindkettőt szuper helyszíneken (Huize Maas illetve Vrijdag), a lehető legjobb idősávban, és még két rádiós sessionre is jutott idejük. Bár a pszichedelikus rock nem feltétlenül tartozik nemzetközi mércével a leginnovatívabb műfajok közé, a srácokat mégis rendkívül pozitívan fogadta a közönség, ezzel bizonyítva, hogy méltóak lennének a nemzetközi áttörésre.

Két kezemen se tudnám megszámolni, hány hazai zenekarnak lehetne helye egy ilyen fesztiválon, ezért sajnálom, hogy az általunk küldött produkciók fele szinte értelmetlenül ment el Hollandiáig.

Ahogy sorra jelennek meg az izgalmasabbnál izgalmasabb hazai formációk, remélem a következő években több fiatal, ambíciózus banda kap lehetőséget megmutatni magát Európának.

Címlapkép: Podobni Mihány / fenytkepezo.tumblr

Emlékeztek arra a csodás időre mikor a zenészek valóságos rock istenek voltak? A 60-as évekre forrott ki az az életforma, amire ma már csak úgy hivatkozunk, hogy szex, drog és rock ’n’ roll. Az nem kérdés, hogy a groupie-k melyik pozíciót töltötték ki a fentebb említettekből, annál inkább érdekesebb a megítélésük. Élvhajhász nők? Mániákusok? Múzsák? Feministák? És Magyarországon hogyan is áll ez a szituáció? Már ha áll.

tovább

Nyakunkon az év első nagyfesztiválja, ha még nem álltatok be a sorba a bejáratnál, valószínűleg már csak a kempingben, a tűző napon jut nektek hely, de ez ne törje le a lelkesedéseteket, arra ott vannak a programok. Megpróbáltuk összeszedni, hogy mégis mit érdemes megnézni az elkövetkező négy napban Sopronban, figyelem, vészesen eklektikus összeállítás következik.

tovább

A magyarországi Hard Rock Café immáron harmadik alkalommal kapcsolódik be a Hard Rock Rising tehetségkutató mezőnyébe. Egy év kihagyás után idén is rendezésre került itthon a nagyszabású verseny, ami eddig olyan neveket hozott ki győztesnek, mint az Ozone Mama, vagy az Ivan & The Parazol. Az elődöntők már lezajlottak, a döntősöket kiválasztották. Én is ott voltam zenekarommal, a The Pills-szel, több kevesebb sikerrel.

tovább

Nagyon sok, nagyon jó új dal látott napvilágot az elmúlt harminc napban, és összességében zeneileg termékeny tavasz és nyár, és még egy csomó izgalmas újdonság elé nézünk. Ezek voltak a kedvenceim.

tovább

Miután leforgattuk az Ivan & The Parazollal az első AV-t, még egy gyors interjúra is futotta a Gellért-hegyen azon a bizonyos verőfényes csütörtöki napon.

tovább

A színpadi előadóművészethez mindig is kapcsolódtak a külsőségek. Akárki akármit mond, egy zenész számára igenis fontos a megjelenés. Még szerencse, hogy az internet nem felejt, felkutattam néhány hazai zenészről, vagy zenekarról fotókat a karrierjük elejéről, vagy legalábbis régről, és amiket találtam, egy egy évnél nem öregebb, mostani fotó mellé illeszetttem. A változás néhol meglepően radikális, néhol pedig szinte észrevehetlen az évek során.

tovább