Ma jelent meg a brit indiepop és electropop nagy zenekarának legújabb, immáron negyedik stúdióalbuma, ami a ‘Love Letters’  névre kereszteltetett!  A Joseph Mount (ének, billentyű, gitár), Oscar Cash (szaxofon, billentyű, gitár, vokál), Gbenga Adelkan (basszusgitár, vokál), Anna Prior (dob, vokál) alkotta quartet 1999 óta űzi az ipart egyre nagyobb és nagyobb népszerűségre téve szert. Katt ide az album meghallgatásához!

A Metronomy rajongói már majdnem három éve várnak az új lemezre. Az együttes, ugyanis akkor adta ki utoljára Mercury Prize-ra is jelölt ’The English Riviera’ című albumát. Joe Mount-ék azt ígérték, hogy ez az album jobb lesz, mint bármelyik eddigi munkájuk. Az új lemez a londoni analóg Toe Rag stúdióban került felvételre és a Because Music kiadásában jelenik meg. Lássuk hát, hogy mire jutottak!

Már az első számból tökéletesen átjön az új kissé melankolikus, erősen introvertált, lo-fi-os hangzásvilág, amit a magasztos ének, a magas riff-ek és az akusztikus gitár kitűnően érzékeltet. Az új lemezt felvezető ’The Upsetter’  tökéletes ellentéte az előző albumnak.  Ahogy a dalszövegben is utalnak rá „már visszatértünk a Riviéráról”, úgyhogy ne is számítsunk semmiféle pop-os, funky-s, idilli, napfényes elektronikára. A dal két hete debütált a francia köztévé kettes csatornáján. Amit a szám címére kattintva megtekinthettek.

A második szám, a már decemberben kiadott, nagy sikerű ’I’m Aquarious’ . Számomra mindig is szimpatikus volt, ha egy zenekar a jó zene mellett ad a vizuális megjelenésre is. A dalhoz készült egy alkalmazás, amit, ha sikeresen végigjátszottatok jutalomként le is tölthetitek, teljesen ingyen! Klikk ide, ha játékos kedvetekben vagytok!
Jelen esetben a videoklipről a The Creators Project gondoskodik.  Joe űrutazása és Anna fülbemászó „sub-dub-dub-ááh” vokálja egyenesen egy ’70-es évekbeli sci-fi-be repít vissza minket. Nem egy Star Wars, nem is egy Star Trek, de elképesztően szép! Igényes spacemelancholy a javából!

A kövezkező szám a ’Love Letters’, amit a négyes az NME Awards-on a Sugarbabes tagjaival kiegészülve mutatott be a nagyközönségnek. Ehhez a dalhoz is dukál egy elsőrangú videoklip, amit a világhírű film – és kliprendező Michel Gondry (Daft Punk – ‘Around The World‘, The White Stripes – ‘The Hardest Button To Button‘ ) készített. A francia filmzseni nevéhez és kreativitásához méltóan egy olyan egy snittből álló videóval örvendeztetett meg minket, amiben ő a fényekkel és a térrel – azon belül is a tükrökkel, díszletekkel- játszik. Ezzel egy időben a zenekar saját stílusához és hangzásvilágához illően adja elő saját örömzenéjét. Óriási kombó!

Az új korongról, a ’Boy Racers’-t és a ’Reservior’-t a is érdemes kiemelni, hiszen ezen a két számon érezhető jól érezhető leginkább az új Metronomy hangzás. Kicsit lo-fi-os és a ’60-as évekbeli motown, valamint a rozsdás electro hangzás jellemzi őket. Az albumot mélyen áthatja a szerelem motívuma, de főleg az album második felére vetül ki már-már negatív formában. A dalok többsége egy mély érzelmi csalódást tükröz, amit az őszinte és szomorkás dalszövegek érzékeltetnek. Egy szakítás után érzi ilyen rohadt nyomorultul magát az ember…

Hallgatáskor kicsit több koncentrációt igényel ez az új lemez. Ez a példány az eddigi legridegebb Metronomy album, ami az elkeseredettség és az elveszettség érzését kutatja az idővel és a mindenféle várakozással küzdve.  Sajnos nem lett olyan jó, mint amilyennek vártam. Csöppet kísérletezőnek érzem, ám az vitathatatlan, hogy zeneileg ez az album tényleg előrelépés a zenekarnak. Bár van rajta néhány jó szám, nem állítanám azt, hogy legalább akkora, mint anno Neil Armstrongnak volt… de ezen az új hangzáson idővel még szerintem csiszolni lehet. Négyes alá, alá, alá!