Némi kontrasztos valóság

Cikk

augusztus 30, 2014

Bojtor Edina

122

Néha elég mindössze a szomszéd országig mennünk, ha valamire való kísérleti zenére vágyunk. Soap&Skin másnéven Anja Plaschg, nem vicc tényleg a szülei kis, Ausztriában található farmján nőtt fel. Csak miután sikeresen kiugatta magát két neves felsőoktatási intézményből 2006-ban kezdett el Soap&Skin néven munkálkodni, hátrahagyva ezt az első hallásra idillikus látványvilágot.

A kísérleti, javarészt ambient alapokon nyugvó formációra rögtön debütáló albuma, a Lovetune for Vacuum (2009) után figyelt fel a világ. Ezt követően, az album nemzetközi sikereiért elnyerte az European Border Breakers Awardot, ami valljuk be nem kis teljesítmény. Következő lemeze megjelenéséig leginkább filmzenei téren hallhattunk munkásságáról. A Mr. Gaunt Pt 1000 című száma például a Ford Mondeo reklámjához szolgált aláfestő zenéül. Soron következő nagylemeze a Narrow 2012 februárjában jelent meg, zaklatottságához pedig jelentősen hozzájárult az énekesnő édesapjának akkortájt bekövetkezett halála. Valószínűleg ennek hatására is lett elődjénél sokkal felkavaróbb, helyenként már-már az őrület határain táncoló darab. Leglenyűgözőbb dalának mindenképpen a Sugarbreadet tartom.

Valószínűleg bármiféle rémkép előbb jelenne meg lelki szemeim előtt, mint szomszédos országunk napsütötte legelői. Mindemellett meg kell jegyeznem, ennek ellenére, vagy épp ezért rongyosra hallgattam a dalt. A Me And The Devilhez hasonlóan mely az óta is személyes kedvenceim közé tartozik. Figyelemreméltó egy jelenség, melyről valószínűleg még sokat hallhatunk a közeljövőben.