A héten váratlanul betört a hazai zenei világba első albumával Zsé, azaz a tizenkilenc éves Sándor Zsigmond Áron. Nyár elején még egyetlen kész száma sem volt, néhány héttel ezelőttig pár poszton kívül semmit nem lehetett róla találni az interneten – az biztos, hogy ez hamarosan meg fog változni.
A feltörekvő rapper-producer múlthét vasárnap néhány társával telt házas koncertet adott a Központban. És nem akármilyet! A kiváló, szinte ösztönös közönségirányítás, az ironikus, abszurd vizuálok, a hatalmas buli mellett mindenki számára egyértelmű volt, hogy Zsé szövegei különlegesen, könnyed érzékletességgel írják körül a budapesti, a magyar, a mindenkori fiatalság mai helyzetét.
A vasárnap felcsendült trackek közül néhány visszaköszön a kilenc számos Panaszkönyvön is. A sorok ugyanolyan erővel bírnak felvételen, mint élőben, bár kétségtelen, hogy hozzáad az élményhez, amikor a Központ pincéjébe bezsúfolódott tömeg egy emberként ordít olyan sorokat, mint
„Tombol az M-A-D-A, a diszlexiád mellé becsúszik egy kis A-H-D-H”.
Ahogy a fenti idézetből is látszik, önsanyargató humorra bőven van példa a lemezen, de az összhangulat egész más. Meglepően szomorú, introspektív, már-már reményvesztett a hangvétel. Fiatal zenészeknél gyakori klisé a koruk megemlítésével felnagyítani a munkájuk értékeit, de nehéz ezt elkerülni, ha a szóban forgó előadó legelső felvett dalában ilyen sorok vannak:
„Zavaros életkép, a kültér elzárva,
Az ember szent rendjét egyszer csak felváltja
A szorongás-bezártság-magány
Magyar szentháromsága.”
– (Szépért zsarolás)
Természetesen jó posztmodern dalcsokorhoz híven az exisztenciális krízis és a maró önirónia mellett elfért néhány táncolósabb pillanat is az albumon, például a bónusz tracken, a Sklady-val közös JÖVÖK LÁTOKon. Sklady egyébként többször is megmutatja magát a dalokon, említésre méltó többek között a banger-gyanús San Benedetto-n való közreműködése, ami élőben hatalmasat ment, a közönség követeléseinek eleget téve kétszer is eljátszották vasárnap este.
Zsé szembetűnően jó ízléssel veszi magát körül alkotótársakkal. Pellei, aki több panaszkönyves dal beatjéért is felelős, nagyon jól ráérzett a srácok esztétikájára. Az alapokból szinte árad a szombat hajnali Rácskert utáni félrészeg hazaténfergés jogos-jogtalan önsajnálatának jól ismert hangulata, a felnőtt életből való borzasztóan korai kiábrándultság (érthető!), a megmagyarázhatatlan fáradtság, ami valamiért soha nem múlik el. A beatmaker mellett érdemes megemlíteni d0k-ot és Jetit, aki az albumon nem szerepelnek, de a koncertnek jelentős részét meghatározta a jelenlétük. Jeti például egy szóló számot adott elő, a Notre Dame-ot, aminek az alapjáért Zsé felelős. A Központ közönsége számára bebizonyosodott, hogy nemcsak szövegileg, zeneileg is tud érdekeset alkotni a rapper – Jeti dühös, gyors flow-jú, fojtogató erejű monológjához tökéletesen illett a minimalista beat. A közönség elhallgatott a szám elején, és csendben hallgatta a szavakat – és ennek pont így kellett lennie.
Összességében tehát a Panaszkönyv kiváló indítása egy zenei karriernek. Bár az album elég rövid, meglepően sok tartalmas sor és erős beat elfért benne. Bár nagy ritkán néhol érezni még a kiforratlanságot, Zsé megalapozta a saját esztétikáját ezzel a dalcsomaggal, csak remélni lehet, hogy ezen az úton megy tovább, és az egész csapattal együtt része marad a zenei világnak. Érdemes figyelni rá, és érdemes elmenni rá élőben, ritkán látni ilyen energikus és őszinte élő show-t.
- Legközelebb a Három Hollóban láthatóak november 11-én.
Kép: Macsuka Patrik
