Az elmúlt két év után végre újra elkezdett beindulni a hazai fesztiválos közeg vérkeringése, megint megrendezésre kerülnek a nagyfesztiválok, ezek közül a Voltot közelebbről is megnéztük, illetve sok kisebb fesztiválos próbálkozás lett idén is. Az ilyenek közül kilóg egy picit a Reflektor, ugyanis itt nem budapesti egyetemista fiatalok szerveztek pár száz embernek bulikat, kisebb, kevésbé ismert fellépőkkel, hanem egy profi szervezőgárda próbálkozott azzal, hogy a városba hozzanak olyan nyugati produkciókat, akik nem sűrűn járnak az országunkban.

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor ez sikerült is a szervezői csapatnak.

A fesztivál első két napjára látogattunk ki, ahol igazán minőségi produkciókat láthattunk, varázslatos koncertet adott a csütörtöki Son Lux, majd a pénteki Temples is, az egyetlen baj az volt, hogy ez a nézőszám közelében sem volt a szervezők által áprilisban várt 2-3 ezer főnek. Ezt betudhatjuk annak, hogy a fesztivál ideje alatt két másik, nagyobb rendezvény is volt, név szerint a Bánkitó és az Efott. Bár a szervezők elmondása szerint egy ezektől különálló réteget szerettek volna megszólítani, biztos többen lejöttek volna, ha a városban vannak.

A csütörtöki napon, a headlineren kívül érdekes volt látni az ukrán Alina Pash-t, aki boszorkányos koncertje alatt bebizonyította, hogy igenis lehet szexi a népzene. A szettje végét pedig az orosz-ukrán konfliktusnak szentelte és arra kérte a hallgatókat, hogy tájékozódjanak és beszélgessenek a témáról. Pozitív csalódás volt aznap a Seafret nevű brit duó és a magyar énekesnő Solére is, akinek felvételeivel nem vagyok kibékülve, de Weekta-val kiegészülve igazán jó hangulatot hoztak az Akvárium legkisebb termébe.

Pénteken valami okból kifolyólag áthelyezték a programokat, a teraszon aznap végül nem volt semmi, onnan mindenkit a kishallba és a lokálba helyeztek át, emiatt kicsit zsúfolttá vált a beosztás. A nagyteremben Nóvé Soma, a Samurai Drive névre hallgató zenekarával kezdte meg az estét, sajnos meglehetősen kevés ember előtt, de így is hozták a sötét, filmes hangulatot zenéikkel. Folytatatta a Squid elnevezésű angol poszt-punk banda, akik zavaróan sokáig bíbelődtek a soundcheckkel, miközben a közönség már vár rájuk. Utánuk a szintén brit Temples következett, akik minden szempontból profi produkciót hoztak, és talán rajtuk láttam a legtöbb napijegyes embert.

A pénteki nap mindenképpen több embert vonzott, a headliner produkció alatt a nagyterem fele-háromnegyede telt meg jó hangulatú fesztiválozókkal. A teraszos programok áthelyezése miatt a kishallból a lokálba került az idén új albummal jelentkező Deep Glaze, akik emiatt kicsit zsúfolt körülmények között adták a fesztivál egyik legjobb koncertjét.

Meglepően sok műfajból lehetett válogatni, a cikkben kiemelt rock és post-punk produkciók mellett jelen voltak a jazz, soul, r&b vonal képviselői is, az éjszakai sávokban pedig elektronikus zenéből sem volt hiány. A fesztivált a szervezők „100% zenei fókusszal” hirdették, amit sikerült is megvalósítani, bár szerintem ez nagyon elvette a rendezvény hangulatát.

Ez igazából azt jelentette, hogy csak zenei programok voltak, a helyszínen pedig csak az Akvárium étel és ital kínálatából lehetett válogatni, ami valószínűleg külső helyszínen máshogy lett volna, pedig szerintem ez is hozzátartozik a fesztiválélményhez, ami lássuk be, sajnos nem igazán volt meg idén.

Reméljük, hogy a kevés résztvevő nem szegi kedvét a szervezőknek, és jövőre is közelebb hozzák nekünk ezt a színteret, remélhetőleg már az eredetileg tervezett helyszínen.

Kiemelt kép: Balog Viktória