Párizsi levelek
július 6, 2013

A francia könnyűzenei életben egyre jelentősebb szerepet töltenek be az Európán kívülről érkező zenészek. Egy olyan méretű világvárosban, mint Párizs, természetes, hogy sok a bevándorló. Van köztük egy, aki Marokkóból érkezett, és nem mellesleg kiváló énekesnő. Hindi Zahra gyermekkorát Khouribgában töltötte, marokkói édesanyjával, majd tizenöt éves korában otthagyta az iskolát, és Párizsba költözött édesapjához. Művészi génjeit valószínűleg táncos és színésznő szülőanyjától örökölte, édesapja ugyanis a katonaságnál dolgozott. Tizennyolc évesen a Louvre-ban vállalt állást, és ebben az időben kezdte meg zeneszerzői munkásságát. 2005-ben körül-belül ötven dalt írt, ezek közül válogatott 2010-es Handmade című albumára, ami Franciaországon kívül Belgiumban, Svédországban és Ausztriában is felkerült a toplistákra, sőt Stand up című dalát a Western Union reklámzenéjének választotta.

Zenéjében hasonlóságokat fedezhetünk fel, többek között, Manu Chaoval, Patti Smithszel és Norah Jonesszal is. A marokkói hangzás nem csak a hangszerelésben, de Hindi énektechnikájában is észrevehető. Az apró hajlítások nem túl feltűnőek, éppen csak az az érdekes hangzást adják meg, amik kiemelik a marokkói-francia énekesnőt a „nagyátlagból”. A sanzon, a jazz és a blues hatások is érezhetők, a hangzás mégis popos, könnyed, és kellemes. Manu Chao Magyarországi koncertje remélhetőleg felhelyezi kis hazánkat Hindi Zahra potenciális célállomásai közé!