Hiszem azt, hogy a legjobb számomra most az lenne, ha megnyílna alattam a föld. Önmagam védelmére el kell mondanom, hogy ez egy olyan hely ahol könnyen előfordulhat, hogy elfelejted, ha elalszol egy égő cigivel a szádban. És a reggeli ébredésed alatt is még a tegnap esti Makrohang dal szól a fejedben, miközben a legmozgalmasabb óráidból csak emlékfoszlányaid maradtak meg. De kezdem inkább a legelején…
Csütörtök esti érkezésemet és a nyár talán leghidegebb óráit átvészelve pénteken mindenképp be kellett néznem a Makrohang Hello Wood faluban megrendezett koncertjére. Pár óra várakozás és a szerkesztőtársaim megjelenését követően a valóság az, hogy a koncert végére a MYGL DJ setre mi voltunk a legválalhatatlanabbul táncoló brigád. A legelső support az a vodkamennyiség volt, amit munkatársaim jutattak le a völgybe. Tökélyre fejlesztett keverési arányokkal ellátva. Na igen, ez után pedig az elbukott stoppolási kísérletemre emlékszem a Vigántpetendet Kapolccsal összekötő hosszú sötét úton. Természetesen reménytelen próbálkozás volt.
Én lestoppoltam egy buszt (beálltam elé) és hasítottunk. – wobe
Az állapotokról egyébként annyit, hogy rögtön azt követően, hogy az ember pónilovaglás közben egy kiscsibét simogatva hallgathatja Palya Beát, elugorhat pár színpaddal odébb a legdurvább techno partyba hajnalig a vodkától megvakultan táncolni. Van ebben valami különös, hogy reggelizhetek a helyi igen autentikus Kék Abrosz étteremláncolat tagjainak egyikében. Majd pár méterrel odébb pedig megtalálom a Pestről ideexportált streetfood Karavánt. Nagyon le akarják hozni a várost a völgybe. Az idealista felem szeretné, hogy ne csak a szerkesztőség tagjai és Deli Soma legyenek a hallgatóság az egyébként nagyszerű MYGL koncerten – no meg a helyi technikus – bár azt is értem, hogy nem biztos hogy jó az ötlet miszerint leerőltetjük ide a várost. Az egész egy kicsit kivesz abból, ami megadja a Művészetek Völgye igazi jellegét.
Menü szempontjából a továbbiakban ma délután folyamán megér egy nézést a iamyank Live Band a Klastromban, ahol a messzemenően a legjobb esténként a vizuál. Amoebát követően pedig megtekinthetjük a Balaton Method filmet, ha például a Bánkitó alatt nem volt még lehetőségünk rá.
Kedvenc Gólya udvarunkban mi mindenképp ott leszünk a Csaknekedkislány koncerten, majd javasoljuk a maratoni stoppolást ismét a Hello Wood falu irányába a Soulclap Budapest miatt. Félidőben pedig átugorhatunk Taliándörögdre, hogy az ott betervezett Puszi koncert előtt még épp megvehessük a nagyfröccsünket az Elevenkerttel szemben. A szomorú része az estének pedig az a megemlékezés lesz, amit a Gólya udvar közelében tartanak majd Schéner Misi a Búcsúkoncert gitárosának hirtelen bekövetkezett halála miatt.
Bármi is történjen, mi próbáljuk magunkat szigorúan a fent említett ütemtervhez tartani, kevesebb vodka-Club Mate és plusz 2 vastag pulcsi társaságában.