Valamilyen valami. Valamilyen állat. Jáde Nyúl. Ez biztos egy indie/alternatív zenekar lesz, magyar. Némi utánakeresést követően derült csak ki számomra, hogy a Jáde Nyúl nem közönséges állatnév. A zenekar egy kínai holdjáró után keresztelte el magát. Űrtematikáról viszont szó sincs, megmaradnak a jó öreg alternatív vonalnál.

Az EP borítója tömören előrevetít egy szertelen bizonytalanságot, és egy kiforróban lévő ízlést is: űrben úszó, kékes színben játszó textúrák előtt egy panellakáson ücsörög egy óriási, Tim Burton stílusú nyúl, amelynek félig megskalpolt fejébe egy kráterek tarkította meteor fészkelte be magát. A leginkább tinédzser füzetfirkára emlékeztető borító – indokolatlanságát leszámítva – tetszetős, csupán a feliratok helyezkednek el rajta kissé tanácstalanul: a betűtípusokhoz, és a szöveg elrendezéséhez bátrabban is lehetett volna nyúlni, ha már egy nagy nyúl ücsörög egy panellakás tetején az űrben.

Az EP három számot tartalmaz, és 12 perc hosszú. A leghosszabb szám, a ‘Mit szabad és mit nem’ indít, történetmesélős, arról szól, amit a címe sugall, ügyesen, jelenetekben kifejtve, kiabálós refrénnel. Az ‘Emigrációs dal’ címe sem rejtegeti szövege tartalmát, képében újabb kivándorlás tematikájú dal sorakozik fel a mostanában készült számos kivándorlás tematikájú dal mellé (a Quimby Kivándorló Bluesa névadás terén is hasonló). „Ez a jó kis közösség lassan esik szét”, kezdi az énekes srác a dal elején, hogy ezzel pontosan és fájón adjon hangot egy generáció mindennapi tapasztalatának. Kár, hogy a szöveg máskor manírokba ütközik, és sokat szellemeskedik, de nem mindig talál be. Ez az erőltetett vicceskedés a többi dalnál is vissza-visszatérő probléma, és a magyar alternatívban ugyan nagy hagyománnyal bír, csak keveseken áll jól. A Jáde Nyúl esetében is többször hat erőltetetten. Az ‘Emigrációs dal’ a szám egy pontján az egysoros refrénnel együtt fankivá válik, míg az utolsó dal az EP-n a címadó ‘Rozsdaváros’, grándzsos refrénnel, és mind közül legrockosabb megszólalással bír.

A dalok ügyesen építkeznek, ahogy kell, még ha egyes részek esetlegesen illeszkednek is egymáshoz, vagy ha a megszólalásba be is játszanak a frissen induló zenekaroknál természetes, útkeresés okozta vadhajtások, tapogatózások. Az énekről és a szövegekről körülbelül ugyanez a kezdeti kísérletezés, fésületlenség mondható el.

Ugyanakkor az EP mindhárom dalában üdvözölhetünk egyfajta politikai érzékenységet, amit a srácok nagyon okosan popos alternatív rockba oltanak.

Ez válhat idővel a Jáde Nyúl nagy erényévé, saját hangjának alapjává, már ami a szöveget illeti.