Február első három napjában Ljubljanára vetjük figyelő szemünket, hisz ekkor rendezik meg a MENT Festivalt, Közép-Európa egyik legnívósabb showcase fesztiválját. Az érdekes könnyűzenei konferenciák mellett természetesen az élő fellépéseken lesz a hangsúly, Apey és a Gustave Tiger révén pedig magyar előadók is megmutathatják magukat a nemzetközi zeneipar fontos arcai számára.

Zsinórban harmadjára rendezik meg a MENT-et, ahol az idei évhez hasonlóan  már szerepelt magyar zenekar (például az alábbi képen is látható Makrohang). A jelszó ezúttal is a zeneipari brainstorming, illetve az izgalmas, kivételes, vagy csak szimplán rohadt jó európai bandák megmutatása.

„From the Balkans to the Baltic”

Az utóbbi időben egyre több figyelem övezi ezeket a showcase fesztiválokat, idén már túl vagyunk egy Eurosonicon, tavaly ősszel pedig Magyarország is kivette a részét a nemzetközi zeneipar frissen tartásából. A Budapest Showcase Hub kis hazánk első showcase összeröffenése volt, és annyira jól sikerült, hogy biztosak vagyunk benne, hogy évente meg fogják rendezni.

Most azonban Ljubljanán a sor, ahol több, mint 50 fellépővel, és három napon át tartó konferencia-sorozattal fog fókuszba kerülni a zene kapcsolata a művészettel, médiatechnológiákkal és a kreatíviparral. Kis létszámban ugyan, de a KERET küldöttsége is jelen lesz a happeningen, így természetesen beszámolót is fogunk készíteni a szlovéniai három napról, de most nézzük meg, hogy miért kaptunk kedvet mi is a fesztiválhoz – hátha ti is leugrotok a Kino Šiškába, a koncertek elsőszámú helyszínére.

Mire végigpörgettük a fellépőket rájöttünk, hogy nagyon nehéz kiemelni egy-egy zenekart, mert egytől egyig különleges, erős hangulatokat implikáló produkciókról beszélünk, így egy rövid szubjektív felsorolás formájában mutatunk egy kis ízelítőt, hogy milyen szuper zenekarok alkotnak nem is olyan távol tőlünk.

Kezdjük is mindjárt a legfőbb helyi specialitással, az Olfamoštvo néven futó szlovén bandával. Igazán elborult zenéjükben a pszichedelikus, törzsi hangulatot bármikor megzavarhatják folkos, noise punkos elemek, és sok esetben tényleg először zavarónak érezzük ezt az eklektikus masszát, viszont minden számukban ott rejlik valami nagyon erős, artikulálhatatlan zenei igazság.

A macedón Telemama egy vizuális művészhölgy, Dragana Zarevska projektje, melyben az intimitás egy egészen új fokát ünnepelhetjük. Azt hiszem ilyen dalok hallgatása lehet megváltani a világot egy fürdőkádban vörösborral a kézben.

Várakozásaink szerint az orosz Spasibo [СПАСИБО] fogja a fesztivál legelvetemültebb koncertjét adni. A post-punkos pörgés pszichedéliával megtoldott vegyülete garantáltan izomlázat okoz nyak és combtájékon.

Hasonlóan erős koncertélményre garancia a horvát Baden-Baden. Eredetileg progresszív, indie rockzenét kezdtek el játszani, aztán szépen beszivárgott zenéjükbe a zúzósabb elektronika, manapság pedig a térség legjobb elektro-punk zenekaraként jegyezhetjük őket.

Izlandról mindig is tudtuk, hogy zseniálisabbnál zseniálisabb zenészeket termel ki, einarIndra pedig egy újabb bizonyíték az északi nép muzikális erejére. Az egyszemélyes finom elektronikus projekt fülbemászó soulos fordulatokkal, és egészen különleges hangszínnel fogja elvarázsolni a Stara Elektrarna termét.

Olaszország is tartogat egy kihagyhatatlan fellépőt a His Clancyness „személyében”, amely valóban szólóprojektként indult, de Jonathan Clancyhez csatlakozott három olasz barátja, azóta pedig megmutathatták magukat Európa legmenőbb fesztiváljain, és többek közt az MGMT előtt is felléphettek.

Nagy öröm a hazai zeneipar számára, hogy Áron ‘Apey‘ András, illetve a Gustave Tiger jóvoltából magyar szereplők is megmozgatják a ljubljanai közönséget, természetesen az ő fellépésüket is beszorítjuk a menetrendünkbe, ahogy a nap közben pörgő konferenciákat is, mert ezeken – a BUSH tapasztalata alapján – nem mindennapi tudásra tehetünk szert, amellett, hogy a zeneipar motorjaként szolgáló eszmecserék a kapcsolati tőkét is gyarapítják.

Határozott véleményünk a blognál, hogy az ilyen zenei események kellenek ahhoz, hogy kialakuljon egy igazán nyitott fülű, nem cipőnézegetős és öncélú, huszonegyedik századi alternatív zenei kultúra hazánkban. Természetesen ez a folyamat már javában zajlik Magyarországon, számos olyan zenekart kitermelve, melyek világszinten megállnák a helyüket, de még mindig kevés az esélyi igazi külföldi áttörésre. A MENT, és most már szerencsére a saját showcase fesztiválunk, a BUSH is ezen földrajzi határok ledolgozását célozza meg.

• Ha mindez nem lett volna elég, nézzétek meg a tavalyi Ment-aftermovie-t, és biztosan kedvet kaptok egy ljubljanai kiruccanáshoz.

Fotó: Aleš Rosa