Lerobbantja a fejed és hárompontost dob vele!

Cikk

február 9, 2015

Madácsi Dávid

223

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

Néhány napja jártam életem első, de nem utolsó Foreheads koncertjén, Magyarországon ilyen igényes és energikus rock’n’rollt keresve se találhatnánk máshol. Ha ez nem lenne még elég jó hír, ti kis mohók, akkor elárulom: itt a vadonatúj 6 számos EP, úgyhogy ha szeretitek a pörgést, vagy csak kételkedtek a szavamban hallgassátok meg!

A zenekar tagjai, Énekes László (ének, ritmusgitár), Hagymási Bence (vokál, szólógitár), Kamasz Krisztián (dob), Hagymási Balázs (basszusgitár), a bandát leginkább garázs-, indie-, blues-rocknak tartják, de szerintem ez a tökéletes rock’n’roll, nem a Fenyő Miki. Az egész olyan mintha a Cage The Elephant és a Black Keys gitárhangzását összegyúrnánk, majd meghívnánk a Rancidből Tim Amstrongot énekelni.

A srácok amúgy hihetetlenül lelkesek és optimisták.
Olyan, mintha először indulnék repülni egy teljesen abszurd és kiszámíthatatlan cél felé, a gép pedig indulásra kész. Érzem a gyomromban az ideget és csak cikáznak a gondolatok a fejemben. Legtöbbször az, hogy el sem hiszem, hogy itt vagyok, valószínűleg a lehető legjobbkor a lehető legjobb helyen, a lehetőségek kifutópályáján. Ettől pedig leküzdhetetlen vágyam támad vigyorogni. – Énekes László

Essünk neki picit a We Did What We Came For-nak! Az EP 6 számos, amely nagylemeznek kevés, kislemezből meg kettőt is kitehetne. Lehet okoskodni, hogy mi a legjobb megoldás – single-ként kidobálni vs. egybe stúdialbum – de én a The Foreheads Toyota reklámból ismert “kisnagy” jelzős konstrukcióját is megértem. Már csak azért is, mert tudom, hogy az anyag fizikai formában is megvásárolható lesz hamarosan!

A lemezre leginkább a pörgés és a pattogás jellemző. A dögös riffek és ez a természetes mocskosság azonban nem válik unalmassá, mert a fiúk próbáltak minden számba valami pluszt belevinni. A ‘Please Darlin” zongora betéttel, a ‘Used To’ kiállásokkal hangsúlyozó melankóliával, a részegen dülöngélős-botladozós ‘Daydreamin” pedig még fütyüléssel is operál.

Ha ez még nem volna elég, figyeljetek oda gitárszólókra! 

Mindent összevetve az egész nagyon ütős és friss. Itt valami nagy született! Az ember akarva-akaratlanul is elkezdi rázni valamelyik testrészét (nem azt, de nem ítélkezünk), pont ezért érdemes koncertre is ellátogatni. Ott legalább a szomszédot nem zavarja az ugrálás. Erre tökéletes alkalom a február 26-i EP bemutató a RoHAM Bárban!

PLAYLISTEK