Laura a legutóbbi Kikeltetőn debütált, különleges hangjára, és házibarkács elektronikus hangzására sokak felkapták a fejüket a zsűri soraiból is. Nemrég már Spotifyon is hallgathatók zenéi, ezzel együtt pedig hallgatva többek tanácsára az ‘E-naptár’ itt már az új laurie. név alatt jelent meg. Ennek kapcsán beszélgettünk most vele.

Már a jelentkezésedkor jelezték, hogy szerencsés lenne egy kicsit specifikusabb név, hogyan sikerült a laurie. mellett dönteni?

Éppen egy kedves barátomnál boroztunk, és Petivel (towpe) –(akivel nemrég szintén interjúztunk)– videóchaten próbáltuk kitalálni, hogy mi legyen a név, és már minden variációt kipróbáltunk, amikor az említett kedves barátom mutatott egy francia várost, Laurie-t. Ekkor eszembe jutott, hogy kiskoromban a családom Laurinak becézett, így állt össze a dolog.

Más számaid hogyan állnak, vannak már újabbak készen?

Most még nagyon amatőr minősében vannak meg, szóval eddig otthon vettem fel őket egy irodai laptopon amin még a word is akadozik, Towpe segít most nagyon sokat, hogy ezeket felvegyük, rendesen kimixeljük és mastereljük, hogy normálisabban hangozzanak. De újak már nagyon készülnek, van egy-kettő ami már teljesen megvan, és nagyon szeretnék majd egy albumot, ami ugyan még messzi cél, de abszolút nagyobb koncepciókban gondolkodom.

Azt írtad a Kikeltetős bemutatkozásodban, hogy régóta zenélsz. Ez hogyan nézett ki, zeneiskolába jártál?

Egyáltalán nem, egy évig jártam talán szolfézsra, és szörnyű voltam, szóval apukámmal megegyeztünk, hogy a következő évre nem iratkozom be. Most már sajnálom egyébként, nagyon hasznos lenne, ha tudnék kottát olvasni, vagy értenék a zeneelmélethez. Az történt, hogy kaptam 12 éves koromban egy ukulelét és így kezdtem el az egészet.

Valóban, általában ha zenét tanultál akkor nem az ukulele a konvencionális hangszere az embereknek. Ebből érthető a bedroom pop hangzás, habár tényleg csak az E-naptárnál jellemző, a régebbi számaidon amik fent Souncloudon jobban érezhetőek a jazz és blues hatások. 

Az ‘E-naptár’ az egyetlen szám amit nem ukulelén írtam meg, hanem már meglévő loopokat rakosgattam össze, és feljátszottam csomó mindent a laptopomon, emiatt is lehet teljesen más a hangzásvilág, és emiatt nehezebb is volt visszabontani az egészet akkordokra a zenekarral.

A számot hallgatva nehéz volt elképzelni hogyan is fogod ezt egyedül előadni, a zenekar ötlete honnan jött?

Giorgio javasolta hogy ne egyedül lépjek fel, és a Juicy Bass Lime zenekart pedig egy szaktársam javasolta, hogy ők már egy összeszokott társaság. Amikor találkoztunk nagyon jó volt a hangulat és együtt hangszereltük át a dalokat több hangszerre, és iszonyat jó érzés volt hogy álltak mellettem és nem egyedül kellett kiállni. 

Ez is volt az első magyar nyelvű számod?

Az ‘Őszi nap’ volt az első magyar nyelvű számom, nagyon sok verset olvastam akkoriban, és a drámatanárom Lukács Laci tanított egy olyan technikát, hogy a versekből szedegetek ki szavakat és azokból állítok össze egy szöveget.

Valóban azt vettem észre, hogy sokszor képeket használsz.

Igen, most pedig nagyon próbálok arra átmenni, hogy maradjon ilyen vizuális, nagyon szeretek ilyen képeket, de most már szeretnék történeteket is átadni, hogy legyen narratíva és esetleg cselekmény.

Akartam is kérdezni, hogy változott-e ahogyan számokat írsz.

Igen, most abszolút másokból inspirálódom, nagyon sok emberrel megismerkedtem az egyetemen, a gesztusok és apró dolgok amiket csinálnak, szóval inkább ilyen mesélősebb dalokat csinálok, abban próbálom megnézni magamat, annyira még nem tetszenek, de remélem hogy majd kialakul ez is.

Van valamilyen zenei vagy egyéb példaképed?

Nagyon inspirálnak a női előadók, a kezdetektől követem Taylor Swiftet, a poppos vonalat ő képviseli a zenei ízlésemben. Iszonyúan szeretem Jacob Colliert, őt rengeteget hallgatom, az a fajta profizmus amit ő hoz, az zseniális, és mindig elkápráztat. Magyar viszonylatban nagyon szeretem a Blahalouisianat, nagyon sokat hallhatom az ő szövegeiket, ugyanígy szeretem az Elefántot, de nagyon konkrét pédakép akiket nagyon szeretnék követni annyira nincsen. 

Nőként, hogy érzed magad a zeneiparban, így hogy egy kicsit már jobban beletekintettél?

Nekem eddig nagyon jó tapasztalataim voltak, meglepően jók egyébként, én azt hittem hogy durvább lesz. Mostmár elég sokat éjszakáztam, nagyon sokat voltam ilyen szituációkban ahol csomó minden negatív történhetett volna, vagy amikor a szüleim alapvetően féltettek volna, és eddig még semmi para tapasztalatom nincsen. Semmilyen nememből adódó megkülönböztetést nem tapasztaltam, de annyira még nem is merültem el mondjuk a lemez céges világban, eddig nagyon pozitívan fogadtak mindenhol, remélhetőleg ez nem is változik majd. 

Kiemelt kép: Hivessy Menyhért