A tavalyi hátborzongató, de mégis magába szippantó Jazzékiel korongot követően idén februárban saját néven, amolyan spin-offként ad ki Nem fontos személy címen hétszámos EP-t a zenekar frontembere. Az otthoni, lo-fi körülmények között felvett, sadcore anyagról nálunk debütál a projekt első szikrájaként született Felső Tízezer-feldolgozás, a ‘Nagymaros 2030’.

Amíg az eredeti verzió egy hétvégi, városból kiszabult kempingezés utáni elvágyódást ad vissza könnyen befogadható tábortűzi zeneiségével, az újragondolás minimál ambienciával nyújt menedéket a világtól, és teszi otthonává az ország egyik legszebb táját. Ez a dal egy ópiumos altató, aminek hatására kicsit minden könnyebb lesz és puhább. Különösen szép ez egy olyan lírai világgal alkotó szerzőtől, akitől eddig kényelmetlen szavakat és kegyetlen képeket szokhattunk meg. Az ő szavaival élve „búvalbaszott, avarrugdosó album” munkálataiba és rendhagyó születésébe Jakab Péter adott bővebb betekintést:

„Amikor tavaly kijött a Felső Tízezer új lemeze, a ‘Nagymaros’ eléggé beragadt. Rá is írtam Sallai Lacira, ebből pedig az lett, hogy elkezdtünk szervezni egy közös Jazzékiel–Tízezer turnét, ami aztán egy állomást élt meg, mielőtt keresztülhúzta volna a Covid. Az utolsó őszi koncertünk után nálam maradt Ádám (Czitrom Ádám, a Jazzékiel gitárosa) szintije: a polcomon állt majdnem két hónapot és mielőtt visszaadtam volna, gyorsan felvettem vele ezt a feldolgozást, kizárólag hobbiból: legyen valami értelme, hogy ennyi ideig einstandoltam a hangszert.

Aztán a Klinikesek rádumáltak, hogy adjuk ki. Ha már így alakult, gondoltam, összedobok mellé egy B-oldalt is. Ez hirtelen egy lemezzé dagadt egy hónap alatt – hála közvetve Prieger Zsoltinak, akinek a felkérésére pont egy kölcsönzongorával bíbelődtem a hálószobánkban.”

Az otthon felvett, majd a pécsi LA Gardens Studióban Maczkó Róbert által maszteringolt lemez teljes egészében február elején jelenik majd meg: extra limitált példányszámban vinylen, és teljesen limitálatlan módon az összes ismert zenei streamingszolgáltató felületén. 

Borítókép: Kósa Péter