Bemutatkozik a varsói Ignu.
Az ignu szó Jack Kerouac fejében fogant valamikor a negyvenes évek végén, és előkerül több Allen Ginsberg műben is. Az ignuk tudatos ösztönlények. Köztünk élő örökéletű, inverz angyalok, akiknek kicsi a világ és belépésük van mindenki hálószobájába.
„A legtisztább ignu Burroughs, a frizurája tejszínhab, a kisujját levágták ősi ignu okokból…”
A lengyel formáció, 2017 es debüt albumával, a Lightningflash Flintsparkkal, ért el először komolyabb sikereket, játszottak a Red Smoke-on, a Soulstone Gatheringen és számtalan nagy nevet szupportáltak már. Alapjaiban pszichedelikus rockot játszanak, de sok stílus sok eleme felismerhető a zenéjükben. Ennek a boncolgatását ellógnám, halljátok ti is. Ha már Ginsberget se mertem tovább fordítani…
Az új album, az Auriga, április elején jött ki. Nehéz eldönteni, hogy a borítón egy hegy mögötti, bolygó mögötti lovasszobrot látunk-e, vagy Donald Trump készül megnyalni egy eurót, de ez a mi szempontunkból teljesen mellékes. A zene maga is eklektikus.
Erős a kezdés, érdekes a kántálós torokénekkel. Mindig szimpatikus az anyanyelvű szövegírás, de elsőre azért felkaptam a fejem. Miután fel lettünk spanolva, jól arcon csapnak minket. Nem az albumszerkesztésre helyezték a hangsúlyt a srácok, a számok viszont izgalmasak. Engem a címadó nótával vettek meg. Előkerülnek fúvósok, hegedű, meg egy vokalista is. A Lightningflash Flintsparkhoz képest összességében könnyedebb lett a lemez. Egy-két poprockos, számomra a régebbi Ivan and the Parazolt idéző nótával is találkozhatunk rajta.
- Hazánkban először a Három Hollóban, április 29-én, az az most hétfőn este láthatjátok őket, a Lengyel – Magyar PsyRock Találkozón, a Strange Clouds, az Indeed és a Lemurian Folk Songs társaságában.
