Bő egy héttel a fesztivál vége után letisztulnak az emlékek, kiegyenesednek a hangfalak közelségében eltorzult hangjegyek, és szikrázóan széppé válik minden, amit Kolorádóban láttam. A közel-keleti vásár és az erdei rave-party metszéspontján elhelyezkedő fesztiválról alább olvasható az összegzésem.
A fesztiválozók legjavát idén is különbuszok szállították a budai hegyek közé, szóval fogtam magam és elvillamosoztam Hűvösvölgybe, hogy ott aztán elkaphassak egy szabad Kolo-járatot. Nem volna kerek a fesztiválélmény némi szenvedés nélkül, így hát a sorban állás keserves perceit is bevállaltam, amit negyedóra-húszperc mikrobuszban zötykölődés követett. Este 7 óra felé járhatott, tehát a napsugarak már egészen laposan sütöttek, az erdők és a mezők nagyszerű fényekben és hosszú árnyékokban fürödtek, amit a legtöbb gyalog (azaz a parkolótól) érkező látogató ki is használt. Szalmabálákon pihentek és fényképezkedtek, képzeletben kiszabadítva a fesztivál szellemét, amit párszáz méterrel feljebb kerítések zártak közre.
A buszon egy beszélgetés emlékeztetett rá, hogy a Kolorádóval párhuzamosan tartják a Balaton Sound-ot, az elkapott pár mondat pedig valahogy így hangzott:
„Amúgy most van a Balaton Sound is! – Akkor miért nem arra mentünk? – Az egy szar, ilyen feltöltöttszájú nőkkel meg kondis faszikkal van tele. Na, szóval nem a mi helyünk”
A vélemény – bár kissé sarkosan fogalmazták meg – pontosabb nem is lehetett volna. A Kolorádó a Sound ellenpontjaként lebeg a horizonton: míg utóbbi a műanyag italok, a műanyag testrészek, a sokpénzes veretés, a hedonizmus és a csillogó szépség egyik legfőbb reprezentációs felülete, addig Kolorádó a maga puritán formáival, természetközeli programjaival és szokásos fesztiválhelyszínből való kiragadottságával gyakorlatilag egy 60-as évekbeli hippitábor hangulatát idézi meg. Felvonult itt a budapesti vintage turkálók teljes kínálata – egészen groteszk lábbelikkel kiegészítve, így a sárcipőtől kezdve a zoknival felvett bőrszandálon át a lakkozott bakancsig mindennel találkozhatott, aki figyelt. Mindez a régi hosszúszoknyákkal és csíkos nadrágokkal nagyon kúl és egységes képet adott a fesztiválozókat elnézve.
Hogy a Kolorádó látogatói valóban az ellenkultúra, a lázadás éllovasai-e, vagy csak egy „jól kinéző” retróhullám egyik állomása, amely szeretettel emlékezik meg szüleink és nagyszüleink fiatalságáról – annak minden külsőségével, számomra még nem teljesen világos, de az biztos, hogy szerethetőbb (és talán érdeklődőbb) nemzedéket termel ki magából ez a közeg, mint a dolgokat kizárólag a csomagolás alapján vizsgáló, mindent lecserélni kész világrend. Szóval az iPhone 15, a sminktáska, a koksz és a két nap alatt elköltött havi fizetés helyett éljenek a botanikai kislexikonok, a bogárhatározók, az analóg fényképezőgépek és a különböző gyógynövényekből készített teák, füstölők. Hurrá!
A fesztiválélményeimet végül nem napok, vagy programok szerint csoportosítottam, hanem a színpadok mellett elkapott egy-egy (nem mindig fajsúlyos) mondatot bontottam ki, ezeken keresztül sétálom körbe újra Kolorádót.
“Ez krazy men” – KERET SZÍNPAD
A Kolorádó csodája, hogy a tökismeretlentől a nagyfellépőkig bármi, bárhol szembejöhet veled. Így egy újonnan felfedezett, de kurva jó banda koncertjére egészen jogos reakció a fent említett mondat. A KERET-nél például fellépett idén az idei Kikeltetőből is ismert camille corot, Loophia, Bufo Alvarius, Iceboyz, de ZSÉ X Sklady, Lenkke_, Selah Vie, Denevér, Kibaszott emberek, Hocuspony, Slapstick! koncertjével is találkozhatott az, aki betévedt a fák árnyékában megbúvó KERET színpadhoz. Extra kényelmet szolgáltatott a belső bárpult, így senkinek sem kellett hosszú körútra indulnia, ha megkívánt egy sportfröccsöt az újonnan felfedezett zenei élmény mellé.
“Nemtom, hogy ez legális volt-e” – ERDEI RAVE
Hogy itt miről volt szó, már nem derülhetett ki, mert épp csak egy villanásnyit kaptam el a beszélgetésből, ezért az Erdei rave mellett elhangzó mondat második fele mindenkinek a fantáziájára van bízva. Ez a helyszín egyébként közvetlenül a KERET színpadtól, vagy egy „főútról” leágazó ösvényről volt elérhető, szinte a fesztivál legelején. A DJ pult egy Kolorádóra rögtönzött óriási madáretetőre emlékeztetett, amit kívül belül pszichedelikus festmények borítottak, a pult előtti tér pedig két szinten – egy mederben, és egy fából ácsolt magaslaton – fogadta a révedni vágyókat. Szerintem az egyik legjobb Kolo helyszín.
“Három réteg van rajtam baszdmeg” – ERDEI ISKOLA
Pedig annyira nem is volt még hideg cserihanna koncertjén, a második napon az Erdei iskola körpavilonjában. Itt a színpad sajátossága, hogy nincsen, ezért nehéz volt jól látni a rózsaszín teniszsapkában Nagy Lászlót parafrazáló énekesnőt: a bácsira tomboló emberek tömege teljesen körbevette őt és az építményt is. Egyébként ezen a helyszínen lehetett beszélgetést hallgatni a chemsex-ről a Háttér Társaság szakembereinek szervezésében, és itt dj-zett Rév Marcell is.
“Tegnap Geci korán keltem, aztán szívtam egész nap” – ÁROK
Az árok egy árokban található (leleplező mondat ez mindenkinek, aki még nem járt a fesztiválon), amely mélyedés éppen elegendő teret ad egy kisméretű színpad, és jónéhány nagyon fasza lámpa látványos elhelyezésére. Maga az árok viszont nem kicsi, szóval a színpadot akár többszáz ember is körülállhatja, nemcsak lent, hanem fent is. Zárójel: a szintkülönbségek elképesztően izgalmassá teszik ezt a fesztivált!! Jómagam a Töret szabadzenés szeánszát élvezhettem itt, ami egy egészen repetitív, népek hangzásvilágaiból inspirálódó, tradíciót és kutató alkotói attitűdöt magába foglaló szabad zenei improvizáció volt – és bár ártani nem ártott, de a hang-élmény a fent említett tevékenység nélkül is módosult tudatállapotba lazított mindenkit, aki ott volt.
“Annyira meleg van mindig, hogy örülök, hogy fázom” – KATTT RENGETEG
Több kánikulával sújtott nap után jött el a Kolorádó, melynek légkörét végül hideg éjszakák és elviselhető nappalok jellemezték. A KATTT RENGETEGNÉL elhangzó örökbecsű mondat ezért akár a Citatum-ra is felkerülhetett volna, ahogy bérelt helye van Paulo Coelho bármely idézetcsokrába is. Ez a helyszín egyébként már komolyabb színpaddal, és azt körülvevő előtérrel bírt, de a szokásos LED-fények helyett itt keleti lámpák és ósdi nagyszobai csillárok sokasága lógott alá a fák ágai közül. A Rengeteg szerdától szombatig üzemelt, ez idő alatt játszott itt AzAz, Maron, DJ Crimson, Niac, Greg Orca, Kinetic Erotic, DJ Reload és CT Kidobó is.
“Úgy fáj a torkom geci” – CSODASZARVAS
Ezért nem is mondott többet, a Csodaszarvasnál amúgy sem a hosszú baráti beszélgetéseké volt a főszerep. A helyszín átszellemülést kívánt meg, hiszen a nemzetünk nagyságát éltető, szittya magyar mondavilágból közénk inkarnálódott csodaszarvas jelentősebb gravitációval (és nemzetépítő erővel) bírt, mint egy random Dé:Nash trekk – elmondható hát, hogy minden, gyökereit kereső, tisztaszívű, ropogni vágyó magyar embernek ez volt a fesztivál szívcsakrája. A Csodaszarvas – önmagához méltó módon – kitűnő hangminőséggel és látványos fénytechnikával segítette katarzishoz az elektronikus zene kedvelőit, nappal pedig izgalmas panelbeszélgetések és edukatív nemzenei (vagy nemzeti?) programok színtere volt a szent hely.
“Most viccet mesélsz?” – CSŰR
Egy balul sikerült viccmesélés fültanúja voltam, mialatt ajsa luna szórakoztatta az egybegyűlteket a Csűrben. Ami tényleg egy csűr, sok fából és deszkából. A Kolorádó pedig ismét bebizonyította, hogy bármit érdekessé lehet tenni, amit kiragadunk a „rendeltetési helyéről” majd újrakeretezzük. Egyébként itt lépett még fel a Makrohang, a Nagy Emma Quintet, a Kikeltetős Pyylen és L.A. Suzy is, a koncerteket pedig elektronikus zenei blokkok követték. A Csűrből kifelé idilli látvány tárult a hozzám hasonló szédelgők elé, mert egy óriási gesztenyefa mellett elhaladva a KOLORÁDÓ tábortüzéhez érkezhettek, ahonnan már csak néhány lépésnyire helyezkedett el a nagyszínpad.
“Gazdagréten ébredtem” – ZENE HÁZA NAGYSZÍNPAD
Balul sikerült vicceken túl balul sikerül hazajutós sztorikból is kijutott. Volt olyan fesztiválozó, aki hajnali 4 órakor indult haza Budára, ahová reggel 9-kor érkezett meg. Ez a történet sokkal inkább lekötötte a figyelmemet mint a Platon Karataev koncertje – leginkább a sokféle közlekedési eszözön történő elalvás miatt – így pedig nem kellett újra megküzdenem ama frusztrációmmal, hogy miért nem értem-e a „siet, ki gyorsabb az erdőnél” vagy a „sötétet ásnak a csillagok” sorokat. Az viszont mindenképpen elgondolkodtató, hogy ezeknek a szövegeknek van-e tényleges értelme, vagy egész egyszerűen olyan távoli asszociációk megképződésére apellálnak, amelyek könnyedén ráhúzhatók bármire, mint egy hatalmas nylon zsák. Az Elefántnál persze már mindennemű értetlenségem elillant, ahogy Krúbi vagy a Carson Coma szövegei és koncertje is hatalmasat szólt az erdő legnagyobb színpadán. De volt még itt Parno Graszt, Hundred Sins, Dope Calypso, Дeva, Coo Lee, Sisi, Csaknekedkislány és Analog Balaton is, szóval kivételes igényességgel válogattak a szervezők, minden kívánságot lefedve, ami felmerülhetett a látogatók részéről.
Kolorádó különlegességeit még sokáig sorolhatnám, hiszen nincsen térerő, van viszont áram, néhol egy Lada, gézből és papírmasséból készült világító nonfiguratív alkotások, amelyek ellepik az erdőt, jósda, Vadvirág Teaház, füvesasszony, gyógynövényes füstölőkészítő-kurzus, sport, tánc, beszélgetés, öröm, boldogság, és a nap a mező közepén, amely egy napot élhetett meg. RIP.
Kérészéletű napkorong a Kolorádó fesztiválon
A sort a 444 JóBlog és a KERET együttműködésében készülő fesztiválújsággal folytathatnám, amelyben szó esett a fesztiválozók történeteiről és Putyin mikropéniszéről, de nem szaporítanám tovább a karakterszámot. Összességében elmondható, hogy valószínűleg a Kolorádó a legmenőbb magyar fesztivál, frissességével és szokatlan helyszíneivel hatalmas felüdülést jelenthet mindazoknak, akik eddig a Balaton-parti és Velencei-tó melletti kiégett gyepen nyelték a port.
Az itt megjelentek hasonlóak, amely hasonlóságra nem érdemes ördögi egyformaságként tekinteni. Teljesen természetes, hogy a korszellem és egy adott szubkultúra kívülről (és talán belülről is) hasonlónak tűnő embereket tömörít. Ez szép, hiszen sok hasonlóan gondolkodó- és hasonló értékrendet valló ember sok jó cél mellett állhat ki a jövőben.
Így a fesztivál hasznos és fontos csomópontja a 2010-es és 20-as éveknek, mert sok ezer fiatallal ízlelteti meg a sokszínűség szépségét, megteremtve egy sajátosan szabad, kulturálisan diverz és befogadó egyedi közeget.
Kiemelt kép: Szabó Dominik
További fotók: Szabó Dominik, Kolorádó FB
