Ha azt nézzük, hogy még csak egy éves a zenekar, mondhatjuk, hogy viszonylag hamar írunk a Deep Glaze-ről. Ha viszont megnézzük, hogy milyen volt az az egy év, és mi mindent értek el ez alatt, tulajdonképpen rájöhetünk, hogy nagyon is későn tudósítunk róluk.

A Deep Glaze-t Topuzidis Dimitris (gitár) és Goletsas Yorgosz (ének, gitár) alapították, akik már korábban is jó barátságban álltak. Eleinte nem volt kristálytiszta elképzelésük a zenéjükről, „csak azt tudtuk, hogy szeretnénk álmainkat valóra váltani és minél többet zenélni”. Az első 3-4 hónap alatt gyorsan össze is jött egy csapat, Marjai Marcell basszusgitár, Miller Dávid pedig dobon csatlakozott a formációhoz. Utóbbi azóta külföldre ment tanulni, addig is a dobos posztját Szőke Bence tölti be. Fel is vettek egy kislemezt Unveiled címmel, amin meglepően kiforrott dalok hallhatóak. A lemezt Zwickl Ábel vette fel, aki az első Kikeltetőben is feltűnt Hello Hurricane gitárosa. A lemez felvétele után basszusgitárost váltottak, Szőke Zoli érkezett a posztra.

A kislemez négy számból áll, amin ugyan érezni, hogy a srácok kezdő dalszerzők, viszont hangzásilag nagyon ügyesek és bátrak. Dimitrisszel még nyáron a Szigeten beszélgettem „effektológiáról” és a gitárokhoz fellelhető mindenféle pedál okosságokról, de ezeket élőben együtt kipróbálni sosem volt lehetőségünk. Számomra ezen a lemezen bizonyossá vált, mennyire érti ezeknek a működését.

A fuzz és a delayek komponálása-kombinálása nagyon ütős, egyből az első számban (Shadow) hallatszik, hogy ehhez nagyon van érzékük a srácoknak. Az intro ugyan kicsit kommerszes, de ami a középrészben megvalósul, az eredeti, kőkemény pszichedélia. A második szám, a Floating, olyan amilyen a címe is; folyós, nyúlós, lebegős érzést vált ki, de végülis erről (is) szól a pszichedelikus zene, nem? A harmadik szám, a The Sea, ami szerintem a legjobban összepakolt nóta. Szépen ível a lágy, tiszta gitárhangzás akkordbontásaitól a fuzz bekapcsolásán és a dobok megérkezésén keresztül, hogy azután egy epic gitárszólóban teljesedjen ki, majd a végén szép lassan a partra tegyen bennünket.  Arról nem is beszélve, hogy a szöveg is itt jut el a legkifejezőbb szintjére. Az utolsó szám (Open Your Eyes) egy csajozós szám, mert nyílván ilyen is kell egy fiatal srácokból álló zenekarnak. A gitár hangzása visszahozza a nyitódal hangulatát, de ez kicsit sötétebb, és habár nem szakításról szól, nem egy derűs „felhívás keringőre”.

Összességében azt gondolom, hogy ígéretes bemutatkozás a Deep Glaze első EP-je, ha 3-4 hónap alatt erre voltak képesek, sokat várhatunk tőlük a jövőben. A fogadtatása pedig nem is lehetett volna jobb; a srácokat sokan magasztalták tavaly. Megnyerték az Ígéretes Titánok versenyét, interjút adtak a Tilosnak, a Rebelliveblog és a Phenom’enon is beválasztotta a Shadow című számukat az éves toplistájára.

Idén még érdekesebb hangzásokat hallhatunk majd tőlük, hiszen pár hete Móricz Balázzsal egészültek ki, aki billenytűkön fog tevékenykedni. Az idei tervekről Dimitris így szólt: „Régóta éreztük, hogy kéne egy új szín a zenénkbe mert úgy gondoljuk, hogy 2016-ban kevésbé lehet érdekes az egyszerű klasszikus rock and roll felállás. [..] Most új dalokat írunk, megpróbálunk izgalmas és érdekes de bulizható zenét csinálni, nem akarunk senkire hasonlítani, amit saját fejünkben hallunk, azt szeretnénk megmutatni a közönségnek.”

Végezetül álljon itt a tavalyi legnépszerűbb számuk, amihez a Keretblogos Lukáts Márton András „Luki” készített egy elég flesselős videót.