Ismét egy csütörtök esti semmittevésnek köszönhetem, hogy sikerült elkeverednem a New Beats által szervezett Dark Horses koncertre. Debütáló albumuk a Black Music európai turnéjának keretein belül találkozhatott velük a budapesti közönség a Kontra Klubban.

Mindenekelőtt zseniális koncertzenekarként jellemezném őket. Talán épp abból a tényből kiindulva kerülnek pont az „élőben jobb, mint lemezen” kategóriába, mert első ízben – ahogy már említettem – a véletlennek köszönhettem találkozásomat velük. Túl a füstgépeken, szaladgáló hangtechnikus és fotósok kínlódó hadán, a zenekar rendkívül jól építi össze a jellemzően sötét, sejtelmes látványvilágot a hangzással. Nevezhetném akár önálló performansznak is, amit aznap este elénk tárt ez a brightoni csapat. Helyenként a vérkeringés is megállhatott a hallgatóság körében, hiszen ritkán látni félreeső kis városkánk eldugott klubjaiban ehhez hasonlóan kompakt előadást. Valószínűleg egy utópisztikus törekvés lenne részemről az, hogy az ilyen kaliberű koncerteknek nagyobb teret kéne szánnunk.

Maga a sötét, korunk zenekarainak egy részére oly jellemző „bőrdzsekis” látványvilág, de még az énekes Lisa Elle karizmatikus színpadi jelenléte sem feltétlen lenne elég ahhoz, hogy az ember megálljon egy pillanatra a Dark Horses mellett. Ha nem párosulna mindehhez egyfajta jól eltalált, kellemesen folydogáló hangzás, amely egyébként az egész Black Musicra kiterjed.

Személyes kedvencem a lemezről mindenképp a Radio, mely méterekkel feljebb emeli az embert a mindennapok talajától. Elrugaszkodva lebegtet minket egy jelentősen kényelmesebb síkon. A lebilincselő előadásmód és mindezek ellenére a zenekar a maga módján igyekszik meghúzódni a háttértben, talán ekképp idomulni a Black Music rejtőzködő, helyenként misztikus hangzásvilágához. Ennek ellenére reméljük, lesz szerencsénk még elcsípni a zenekart a közeljövőben is.