Berger Dalma, a tavaly feloszlott Volkova Sisters énekese tegnap dobta ki szólóprojektje, a DB Armitage első darabját, az ‘Old Bones‘ című számot és klipet. Ennek apropóján, illetve a koronavírus-járványról, művészetéről, és a Volkova utáni időkről beszélgettünk vele. Milyen lehet az élet Kelet-Londonban a pesti underground meghatározó arcaként?

Hogy telt az elmúlt több mint egy év a Volkova Sisters feloszlása után? 

Nekem dolgosan. 1-2 hónap szünet után már nagyon hiányzott a zene a fotózás mellett, és tavaly decembertől elkezdtem demókat összerakni, amikből nem sok maradt mára, de mindenképp tanulságos időszak volt! Teljesen más munkametódust igényel, ha egyedül dolgozol, és időbe telt, amíg rátaláltam a saját ritmusomra.

Kik dolgoznak veled a szólóprojekten? Hogyan alakult ki a projekt koncepciója?

Egyedül dolgozom rajta. Art direction, klipkészítés, fotózás, dalírás, stb. A számok végleges mixei persze nem az otthoni sufniban készülnek, Darren Jonesszal találtuk meg egymást és vele dolgozom a végső hangzáson, illetve a vokálokat is studióban vesszük fel, ő gyakorlatilag már kész számokat kap, azokat finomítgatjuk együtt.

Szerettem volna egy szólólemezt csinálni, amiben jelen van egy erős non binary-vonal, ami engem reprezentál, és az én személyes életutamból táplálkozik. Elég nehéz éveken vagyok túl, és az eredeti cél az volt, hogy ki kell írni magamból ezeket a dolgokat. Már ezért megérte nekiállni. A másik fontos dolog, hogy a dalok, amiket jelenleg írok, erőteljesen vokálcentrikusak, intimebbek, és stílusban is messzebb állnak a Volkovától. Az elmúlt 10 évben mindig másokkal dolgoztam együtt, úgyhogy most nagyon élvezem, hogy én alakíthatom a saját játékteremet. 

Milyen érzés kétlaki művésznek lenni? Nehéz egyszerre menedzselni a londoni és a magyar karrieredet?

Nekem nincs olyan, hogy otthoni, vagy itteni karrier, az az évi pár koncert, amit otthon toltam, nem igazan nevezhető bármilyen karriernek. A Volkova Sisters közönsége is folyamatosan alakult, változott, valószínűleg ezzel a projekttel is ez fog történni.

Tudsz mondani pár inspirációs forrást, ami ehhez a számhoz és a kliphez kapcsolódik? Őszintén szólva számomra kicsit nyomasztóan hatott a klip világa (világűr, metró, gyors vágások, sötét képek, darkwave).

Igen, a nyomasztás volt a cél. Az elmagányosodást szerettem volna vizuálisan elkapni, a szélmalomharcot a saját szorongásaiddal, és az elképesztő mennyiségű információáradattal.

A teljesen reményvesztett letargia kellős közepén ropod a saját haláltáncodat. Egyfajta manga videójáték figura volt a fejemben, aki folyamatosan mozog, harcol valami ellen, de nem látja, hol van az ellenség, vakon csapdos össze-vissza a levegőbe. Ez a mozgás pedig ritmussá és tánccá válik. Csak repetitív gesztusok maradnak, értelem nélkül. A dark wave-vel nem értek egyet azonban, mert ott erőteljesen jelen van az elvágyódás, van alternatíva. Én inkább a cyberpunk hideg, puritán széttöredezettségét akartam megfogni. 

Az Electronic Beats-es megjelenésedben az olvasható, hogy „nagyon sok művész kényszerül elhagyni Londont”. Tudnál erről kicsit bővebben mesélni? Hova költöznek a helyi alkotók, és be fog-e indulni az az élet újra, ami március előtt volt?

Az élet mindig újraindul, átszerveződik, most is eképp lesz. Persze, nyilván nagyon sok vesztese van ennek az időszaknak. Jelenleg sajnos egy konzervatív, korrupt kormány vezeti az országot, és nem tesznek meg mindent, hogy mentsék, ami menthető a kultúrszférából – persze, nyilván így is sokkal többet, mint amit mondjuk a magyar kormány tesz, de sajnos ez nem elég. Egyenlőre, aki tud, kivár, és a többség adósságokat halmoz fel, csakúgy, mint otthon. A zeneipar teljesen áll, a kiadók gyakorlatilag téli álmot alszanak, a közép kategóriás zenekarok pedig a következő évi turnéjuk jegyeit árusítják. Hogy mi lesz a kis klubokkal, főként itt, Kelet-Londonban, azt senki nem tudja.

Főleg, hogy januárban jön a Brexit, ami nagyon meg fogja nehezíteni az angol és európai zenekarok szabad áramlását. 

Hogyan hatott rád személyesen, illetve a zenédre, a koronavírus-válság? Változtatott a munkáidon valamit a karantén?

Engem mentálisan nem igazán tört meg, valószínűleg azért, mert kifejezetten szeretek egyedül lenni. Szükségem van rá, hogy le tudjak rakni dolgokat az asztalra. A barátaimmal pedig mindig megtaláltuk a módját, hogy miképp tartsuk a kapcsolatot.

Benned megfordult, hogy haza gyere Londonból?

Nem igazán. De egy kétlaki Berlin-London annál inkább foglalkoztat mostanában.

Ha 15 évvel ezelőtt lennél, és ránéznél erre a dalra/klipre, mit gondolnál? Meglepődnél, hogy idáig jutottál?

Nem hiszem, nagyon hasonló vehemenciával álltam neki a dolgoknak 15 évvel ezelőtt is. Annyi a különbség, hogy most fókuszáltabb vagyok, és jobban figyelek másokra.

Mivel készülsz a következő hónapokra, évre? Lehet számítani tőled kis- vagy nagylemezre a közeljövőben?

Kislemez a következő megjelenés, igen, egy amerikai kiadónál vagyok jelenleg, és erre szerződtem le velük.