A komfortzónából kilépve

Cikk

október 17, 2017

Major Bálint

214

A Keleti blokkot, és a körötte kialakult alkotói társulást mindenki ismeri, aki valaha a pesti undergoundban mozgott. Azt viszont kevesebben tudják, hogy volt Óbudán is egy hasonló, bár jóval kisebb, zenészeket tömörítő próbahely-komplexum, ami köré egy családias közösség szerveződött. Az Indeed ebben a közegben alkotott sokáig, most viszont kénytelenek voltak elhagyni a termet, és ez úgy tűnik, a banda életében más változásokat is hoz.

2008 óta léteznek, sok tagcserén átestek, az egyetlen stabil tag Sántha Lőrinc, aki a banda frontembere, dalszerzője, szövegírója. Az Indeed mindig is egy tehetséges, de lusta, demotivált zenekar volt, akik sokra többre vihették volna már évekkel ezelőtt, ha kicsit több energiát fektetnek a menedzsmentbe. Már jópár éve követem munkásságukat, és ez a mostani felállás végre beérni látszik. A próbatermi közeg elhagyása kibillentette őket a komfortzónából – itt van tehát az idő új utakat keresni!

A beküldött számuk az új, idén szeptemberben kijött lemezükről származik, amit Beke István segítségével rögzítettek. Új album felvétele egy remek hangmérnökkel, jelentkezés egy tehetségkutatóra, külföldi oldalon megjelent lemezkritika – ezek mind arra utalnak, hogy a banda végre megpróbál kilépni az óbudai pici közegéből, és kész megismerni egy nagyobb zenei színteret.

A jelentkezésükhöz csatolt szám kicsit olyan mint a Király Visszatér rendezői változata: legalább 3-szor véget ér. Le lehetett volna zárni 2:30nál, hogy egy fasza gitárszólóval érjen véget, de a belassulás-visszatérés is jó lezárás lehetett volna 3:40-nél. Ehelyett kihúzzák 5 és fél percre, ami a végére annyira unalmasság teszi a számot, hogy akár el is felejthetjük, hogy milyen jól is kezdődött.

Velük kapcsolatban az az igazán nagy kérdés: ha 9 év alatt nem sikerült kitörni, miért pont most sikerülne? Talán ez a lemez, és a Kikeltető az új löket, amire eddig vártak? Reméljük…