A Platon Karataev ez elmúlt évek egyik legnagyobb magyar zenei sikertörténete mind hazai, mind külföldi szempontból. Tavasszal teltházas koncertet adtak az A38 hajón, végigturnézták a nyarat, most novemberben pedig Németországot veszik be. A soron következő pesti nagykoncertjük előtt az együttes két frontemberével, Balla Gergellyel és Czakó-Kuraly Sebestyénnel beszélgettem.
Eredetileg idén ősszel jött volna ki az Atoms című második nagylemezetek. Hogyhogy eltoltátok a megjelenést jövő évre?
Balla Gergely: Ennek több oka is van. Egyrészt kicsit megcsúsztunk a felvételekkel. Lehet, hogy még pont fel tudtuk volna venni és ki tudtuk volna adni a lemezbemutató koncert előtt, de elkezdtük azt érezni, hogy ugyanaz történik, mint az első lemeznél, ahol szintén önmagunknak szabtunk egy határidőt és kicsit elkapkodtuk a dolgokat. Nem is lettünk teljesen elégedettek a végeredménnyel. Úgy vagyunk vele, hogy inkább legyen amit kiadunk olyan, amivel teljesen elégedettek vagyunk. Öt év múlva senki sem fog arra emlékezni, hogy 2019 novemberében vagy 2020 tavaszán jött ki a lemez.
Czakó-Kuraly Sebestyén: Egy másik ok pedig az, hogy még nagyon konkrétan nem akarjuk megmondani, de szóba került egy nagyobb, nemzetközileg is elismert producernek a neve, aki vagy már ezen a lemezen is segíteni fog valamiben, vagy pedig majd következő munkáinkon fog velünk dolgozni. Ez is benne volt a halasztásban.
Gergő: Az volt bennünk, hogy iszonyat sok energia meg idő megírni ezeket a dalokat, összepróbálni, meghangszerelni, felvenni stúdióban és ha már ezt az időt mind rászánjuk, akkor nem az utolsó lépést akarjuk elkapkodni, amikor kiadjuk és eljuttatjuk az emberekhez.
Nekünk is jobb, ha normálisan meg tudjuk tervezni a megjelenéseket, és minél több embert el tudunk érni a zenénkkel. A jövő tavaszi megjelenésig pedig még legalább három single lesz.
Idén tavasszal basszusgitárost cseréltetek, Jáky András helyett Sallai László játszik most már az n+1-edik együttesében. Mi volt az oka a tagcserének?
Sebő: Igazából Andris és a Platon azért váltak szét, mert Andrisnak megszületett a második gyereke és neki amúgy is elég nehéz volt már a családot, a munkát és a zenekart összeegyeztetni. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, nem akarta a zenekart hátráltatni azzal, hogy ő kevesebbet ér rá. Így közös megegyezéssel, de nagyon szomorúan szétváltak az útjaink. Egyébként elég kétségbeesettek voltunk, hogy kit vehetünk be basszusgitárosnak, mert nagyon fontos az, hogy emberileg is közel érezzük magunkat egymáshoz a zenekarban. Először Lacit kerestük meg, mert már korábban is beugrott nekünk segíteni, és egyébként is baráti kapcsolatban voltunk.
Úgy voltunk vele, hogy valószínűleg nem fogja elvállalni, de azért kérdezzük meg. Megkérdeztük és elvállalta.
Az elmúlt három pesti nagykoncertetek, mindig egy nálatok sokkal pörgősebb, rockosabb együttessel közösen volt: Deep Glaze, Hello Hurricane és most a Middlemist Red. Ez tudatos?
Gergő: Igazából elég kevés a lehetőség, hogy kikkel lehet játszani, teljesen olyan műfajú együttes, mint amit mi csinálunk nem is nagyon van. Illetve nálunk is a második lemez, aminek a dalait már mind játszuk élőben sokkal pörgősebb és sokkal közelebb van akár a Hello Hurricane vagy a Middlemist Red hangzásvilágához.
Szerintem ezek teljesen jól működnek így együtt és most már az első lemez dalait is a második lemez hangszerelésével adjuk elő, szóval akusztikus gitárhangzás nincs is a koncerteken.
Mióta 2016-ban feltűntetek a Kikeltetőn, szinte folyamatosan új dalokat csináltatok, vagy turnéztatok. Mondjatok pár szót az elmúlt évetekről!
Sebő: Rohanás volt, főleg. Szeptemberben voltunk két showcase fesztiválon Hamburgban és Bécsben, előtte pedig volt egy elég sűrű, nagyon szuper, de megterhelő nyári fesztiválszezonunk, amit Magyarországon töltöttünk. Egyedül Tel-Avivban voltunk külföldön a nyáron, de ott csak Gergővel kettesben.
Hatalmas élmény volt, éreztük, hogy ezen a nyáron sokat lépett előre a zenekar az előző nyárhoz képest nézőszámban.
Előtte pedig tavasszal Angliában voltunk életünkben először és volt egy rövidebb német turnénk is. Azt hiszem, körülbelül ennyi.
Gergő: Volt az A38-on egy teltházas koncertünk. Illetve nekem még nagyon nagy élmény volt még januárban egy akusztik duó a Gólyában. Ott éreztem először azt, hogy kitettünk egy akusztik duó eseményt és annyian eljöttek, hogy nekünk is nagy meglepetés volt. A Szabadság hídon is játszottunk, a duóval mindig nagyon szép helyekre jutottunk el.
Sebő: Még annyit tennék hozzá, hogy nagyon sokat dolgoztunk a lemezzel. Stúdióban ültünk, Ábellel mixeltünk, gondolkoztunk kettesben Gergővel, háttérmunkákat folytattunk, tehát nagyon sok időnk meg energiánk benne volt ebben. Reméljük, hogy majd meg is lesz ennek a kellően szép gyümölcse.
Gergő: Én annyit hozzátennék, hogy szerintem nagyon jó lesz ez a lemez, nagyon büszke vagyok rá, csak nem akartam elsietni. Van még egy-két dal, ami nagyon közel áll hozzám, és nem úgy hangzik ahogy, a fejemben elképzelem.
Említettétek előbb is a különböző showcase fesztiválokat. Pont a Wavesen kint voltam én is, és nagyon más hangulata van egy ilyen eseménynek, amit inkább a zeneipar számára szerveznek. Ti is máshogy álltok hozzá egy ilyen fellépéshez? Hogy készültök rá?
Sebő: Általában ilyenkor rövidebb időnk van játszani, fél óra az általános, úgyhogy annyiban máshogy állunk hozzá, hogy próbálunk olyan dalokat játszani, amik több oldalról megmutatják a zenekart.
Megmutatjuk a lassabb számainkat, megmutatjuk, hogy vannak különböző hangulatú, különböző hangszerelésű számok, igazából ez a lényeg.
Gergő: A showcase kicsit egy kirakat koncert, eljátszuk az „egyszálgitáros” duós dalt is, meg a legpörgősebbet is. Ott ugye egy lehetőségünk van, szóval tökéleteset kell menni. Szerintem a hamburgi abszolút az egyik legjobb élmény volt nekem a zenekarral együtt. Arra a koncertre tényleg úgy próbáltunk, hogy tudtuk, hogy fél óránk van. Az is ki volt számolva, hogy most ebben a húsz másodpercben fogjuk áthangolni a gitárokat és nagyon jó volt úgy felmenni a színpadra, hogy tudtam, hogy a következő fél órára minden ki van találva előre.
Szintén a külföldi dolgokkal kapcsolatban, ugye ti vagytok az egyik, ha nem a leghallgatottabb magyar együttes külföldön. Dolgoztok tudatosan azon, hogy külföldön többen ismerjenek titeket, van erre tudatos marketing?
Gergő: Elején a Spotify-os felfutásnál nagyon sok helyre kiküldtem a zenénket és egy helyre kerültünk be, ahol az ‘Elevator’ kapott ötezer streamet, viszont ott annyira jó statisztikái lettek, hogy bekerült nagyobb Spotify-os playlistekbe. Igazából ez egy óriási mázli és mi is nehezen hisszük el, hogy megtörtént, de ha már így van akkor próbálunk külföldre menni.
Ami tudatos az az, hogy a következő két évre ezt a német-osztrák-holland vonalat lőttük be, szóval ezt a piacot próbáljuk vinni és csinálni. Turnézunk ezen a területen, kiadókat keresünk, PR ügynökségekkel dolgozunk együtt, erre a területre fókuszálunk most.
Azok alapján, amiket most mondtatok, ti elég sokat foglalkoztok a zenekarral. Dolgoztok egyébként még valamit emellett?
Sebő: Kényes pontra tapintottál, legalábbis nálam. Soma és Laci dolgoznak, talán Soma dolgozik egyedül nyolc órás munkaidőben. Én határán vagyok, hogy kéne valamit dolgozni, de nincs időm semmire, ami jó lenne, rosszat meg nem akarok dolgozni, viszont csóró vagyok. Időnként csinálok valamit, időnként nem.
Gergő: Én most megélek ebből, nagyjából. Tehát az akusztik dolgokkal, meg a Spotify-os dolgokkal nekem nagyon kevés plusz alkalmi melót kell bevállalnom azért, hogy kijöjjek egy hónapra.
Utolsó kérdés: idén ti ketten ugye beültetek a Kikeltető zsűrijébe. Milyen érzés a másik oldalon lenni, illetve vannak-e kedvenceitek?
Sebő: Amikor elkezdtem hallgatni otthon az összes zenekart, megjelent bennem egy kicsi szorongás, hogy basszus, nekem egyáltalán van-e itt helyem, aztán megnyugtattam magam, hogy ha már felkértek, akkor persze. Ettől még nem érzem magam akkora szaktekintélynek, hogy válogassak, de amúgy meg nagyon nagy megtiszteltetés és nagyon élveztem hallgatni ezeket a zenekarokat meg zsűrizni a többiekkel. Nagyon örültem, hogy volt pár igazán jó „egyszálgitáros” dolog, amiket én keresek. Nekem talán Bálint Zsolt volt a kedvencem, őt emelném ki. Szerintem ő az, aki hogyha négy év múlva visszagondolok a zsűrizésre, meg fog maradni.
Gergő: Nekem is Bálint Zsolt. Filo volt még az, aki egy teljesen ismeretlen műfajból volt, de teljesen beszippantott és nagyon tetszett. Jó érzés volt zsűrizni.
Igazából csak visszaemlékeztem, hogy nekünk a Kikeltető az elején egy nagyon fontos megerősítés volt, mert semmit nem tudtam az egész zenei közegről, csak leadtuk a jelentkezést és ez volt az első visszajelzés szakmai oldalról, hogy nem olyan szar, amit csinálunk. Hátha a mostani mezőnyben is van valaki, akinek ez segít majd az indulásban.
- A Platon Karataevet legközelebb tehát november 7-én tudjátok elkapni a Middlemist Reddel karöltve az Akváriumban, ahol eljátsszák az összes számot a tavasszal megjelenő nagylemezről, másnap peddig Gergő és Sebő duóban fog játszani a The Sound Of Silence jótékonysági koncerten a TRIP hajón.
Fotók: Papp Csilla Fanni