A magyarországi Hard Rock Café immáron harmadik alkalommal kapcsolódik be a Hard Rock Rising tehetségkutató mezőnyébe. Egy év kihagyás után idén is rendezésre került itthon a nagyszabású verseny, ami eddig olyan neveket hozott ki győztesnek, mint az Ozone Mama, vagy az Ivan & The Parazol. Az elődöntők már lezajlottak, a döntősöket kiválasztották. Én is ott voltam zenekarommal, a The Pills-szel, több kevesebb sikerrel.

2014-ben átszervezés miatt elmaradt az itthoni tehetségkutatás, mivel teljesen lecserélték a korábbi budapesti szervezőket. Az új gárdának talán még nagy falat volt egy ilyen rendezvényt lebonyolítani, de valahol el kell kezdeni. A verseny idén nem kapott túl nagy hype-ot, összesen 17 érdemi jelentkezőt sikerült felvonultatni itthon, míg külföldön boldog-boldogtalan beadta produkcióját. Magyarországon egyszerűen nem tudtak róla a zenekarok. Alapból a külföldi szervezéssel már gondok adódtak, hiszen a „közönségszavazás” annyira volt reprezentatív, mint egy kormány által kiadott statisztika.

A szavazás úgy zajlott, hogy a zenekarok szerte a világban egymásnak írogattak, hogy ugyan cseréljünk már szavazatokat.

Aki ebbe nem ment bele, az alapból bukta az egész versenyt. A művészetnek és a zenének nem erről kéne szólnia. A „lájkolgatósdi” alapból, de ami itt folyt az még inkább degradáló. Ezért lehetett, hogy például a Kikeltető győztes Puma Danger annak ellenére, hogy beadta a jelentkezését, a szavazatnepperkedésbe már nem akartak belemenni, így nyilvánvalóan nem is jutottak tovább. Pedig a 17 zenekarból legalább a döntőben lett volna a helyük! Én jártam már Hard Rock Rising döntőn a Kerettel, és a tapasztalataim pozitívak voltak, ezért nagyon szerettünk volna bekerülni a versenybe. Nem vagyok rá túl büszke, de sikerült is kvalifikálni magunkat a „legjobb” hat bandába.

Az első sajtótájékoztatón megdőlni látszott az, hogy a verseny nem volt eléggé meghirdetve, hiszen rengeteg újságíró és fotós volt jelen. A furcsaság csupán az volt, hogy mi a Kerettel egy árva sajtómeghívást sem kaptunk. Továbbmegyek, nem volt jelen a magyar zenei sajtó képviselői közül: a Recorder, a Lángoló Gitárok, a Stenk és a Phenom’enon se.

De akkor ki volt ott?

A Lemezbörzéről és a Nullkerről biztosan tudom, hogy jelen voltak, és bár az utóbbi nem kifejezetten csak zenével foglalkozik, azért írtak egy szép összefoglalást az indulókról. Az elődöntőn pedig a Petőfi Tv is bejelentkezett a Hard Rock Caféból.

Fotó: Földesi Klára

Az egészben az volt a meglepő, hogy a szervezés néhol teljesen profinak tűnt, néhol pedig meglepően esetlennek. Az elődöntők máig tisztázatlan okokból a fenti kávézóban voltak megrendezve és csak akusztikusan lehetett előadni a dalokat. A hangmérnök úr nagyon szimpatikus volt, készségesen beállította a számunkra ideális hangzást, úgy, hogy életében először használta az ott lévő berendezést. Most akkor

• nincs állandó hangmérnök a helyen?
• vagy miért fent, egy vadidegen cuccon kell egy Hard Rock Rising nevű versenyt akusztikusan megrendezni?

Lehet velem van a baj, de én látok itt egy kis ellentmondást. A döntő egyébként már a lenti klubban lesz megrendezve, ahol van rendes színpad és lehet rá adni kakaót.

A szóbeli értékelést kicsit hiányoltam az egyébként szerintem jól sikerült koncertünk után, ám az ingyen fogyasztás és az ajándék póló kárpótolt minket. Bizakodva hagytuk el a helyszínt, hiszen belekukkantva a zsűri értékelő lapjaiba több pontot kaptunk a „rivális” elődöntős bandánál. A zsűri tagjaival amúgy is elégedettek lehetünk, Muraközy Péter, a Sziget Fesztivál programszervezője, Czutor Zoltán, a Belmondo frontembere, valamint Dorogi Péter, az Intim Torna Illegál frontembere elég hozzáértő csapatnak tűnik.

Két héttel később, az utolsó elődöntőn nem voltunk jelen, így az eredményről semmit nem is tudhattunk. Másnap hosszas telefonálgatás és kutatás után derült ki, hogy nem jutottunk be a döntőbe.

A hivatalos eredmény online verzióját csak másnap este tették közzé, méghozzá a harmadik elődöntő eseményéhez posztolva. 

Ettől még nem dől össze a világ, de nem éppen a legelegánsabb megoldás így tudatni a kieső zenekarokkal, hogy nem számítanak rájuk a továbbiakban. A legfájóbb, hogy még később se eresztettek meg egy emailt, vagy telefont, amiben megköszönik a részvételt, pedig három zenekarral ezt lezongorázni azért nem lett volna egy megterhelő feladat.

Ez a verseny egy remek lehetőség lenne a zenekaroknak, mert nem a zenészek kizsigereléséről és hamis ígéretek traktálásáról szól, mint a televíziós „tehetségkutatók” nagy része, hanem akár egy jó ugródeszka lehet a nemzetközi ismerettség felé, kihasználva a Hard Rock Café nyújtotta lehetőségeket és támogatásokat. Reméljük jövőre kinövik gyermekbetegségeiket és sikerül felfedezni egy újabb Ivan & the Parazol szintű zenekart. Egyszer már sikerült, miért ne mehetne megint?

Gratulálunk a döntősöknek, a Vörös Kaktusznak, a Junkie Jack Flash-nek és a The Winter Totemnek, akik április 29-én „csapnak össze” a döntőn, valamint sok sikert minden zenekarnak a továbbiakban.