Másodjára virágzik az ex-Kikeltetős zïp zenekar, több év hallgatást követően pedig nálunk debütál a friss és ropogós új anyag. A banda oszlopos tagjával Pivarnyik Péterrel, és az MC-ként már közel egy éve a csapatot erősítő Paizs Dávid ‘Layerson’-nal beszélgettem a jövőbeli terveikről, az elmúlt évek kavalkádjáról, és persze a visszatérő anyagnak szánt, vadonatúj ‘Steeze’ című szerzeményükről.

Mikor legutóbb írtunk a srácokról a formáció még gyermekcipőben járt, ám a kísérletezős hangulatú ‘körhinta’ c. demo felvétel már akkor is elnyerte a tetszésünket.

Zenéjüket az indulást követően a jazz és a hip-hop kettőse hatotta át, az improvizatív jellegű próbálkozásokat azonban mára a tudatos dalszerzés és rengeteg próba váltotta fel.

Ennek eredményeképp nyárra már kislemezt is ígérnek, ennek első előfutáráról rántjuk most le a leplet:

A hosszas hallgatás okaiba, valamint abba, hogy miben másabb az újjáéledő zenekar már Péter avatott be:

“Igazából teljesen újra kellett szervezni a csapatot és a hangszerelést is. Sok-sok tagcserén vagyunk túl, rengetegen megfordultak a zenekarban. Ezekkel a friss tagokkal mindig újra kellett gondolnunk a koncepciót, a jelenlegi felállással viszont már nagyjából másfél éve próbálunk együtt. Azóta fixálódott a csapat, és viszonylag hamar elég termékenyek lettünk. Mostanra kezd letisztulni a zenénk, többet is agyalunk a dalokon mint akármikor az elmúlt pár évben.”

A változás csakugyan kézzel fogható, érezhetően a hip-hop lett a vezérfonal. A trekk három verzét számlál, Layerson szövegrészei fogják közre a vendégszereplő Gege versszakát, amolyan keretes szerkezetszerű hangulatot kölcsönözve ezzel a dalnak. Ezek a blokkok aránylag melanolikusak, szigorúan ugyanaz a ritmika dominál egy-két kiállástól eltekintve. Ez a dallamvilág pedig klasszul párosul a mondanivalóval is:

“Mikor a számot hallgatom, számomra olyan mintha az én két verzém egy nagy történet lenne, amiből Gege versszaka egy kiragadott pillanat. A dal igazából a pesti éjszakázásaink, absztraktba hajló sztorijaink összegzése, amelyek idővel kirajzoltak egy életszakaszt.

Emellett a szöveg arra is sarkall, hogy meg tudd magad határozni és tudatában legyél annak amit csinálsz. Szerintem ez manapság fontosabb, mint eddig bármikor”

– foglalta össze Dávid a dal mögött rejlő koncepciót.

A rímközpontú verzék keltette monoton, szürke hétköznapokra hasonlító érzést a pörgős refrén ellenpontozza, itt az egész dal megindul felfelé, kiszabadulunk a mókuskerékből, újra érezzük az éjszakák lüktetését.

A hip-hop/rap formációknál mindig izgalmas kérdés, hogy miképp szólalnak meg a dalok egy komplett zenekarra hangszerelve. A zïp esetében ellenben teljesen magától értedődő, és remekül működik ez az élőzenés felállás. Garami Samu trombitajátéka, Imrei Ariel basszusfutamai valamint Silling Marci billentyűs megoldásai nagyszerűen festik alá a beateket.

“Az első anyagot mindenképpen egész zenekarral szerettük volna felvenni, főleg ha kéznyújtásnyira van a technika, és nem kell ezért hatalmas pénzeket fizetnünk egy studióban. Arielnek egy egész arzenálja van, mikrofonok és hangkáryták, minden ami kellhet. Bemikrofonoztunk egy balatoni nyaralót, és reggeltől kifulladásig zenéltünk. Ha majd egyben hallgatja valaki az EP-t, érezheti, hogy az egész lemezt négy nap alatt rögzítettük.”

Érdemes lesz tehát odafigyelni a srácokra a közeljövőben, addig is pörgessétek sokat a ‘Steeze’-t!