Idén először megnéztük magunknak a szlovákok legnagyobb fesztiválját, a Pohodát, és imádtuk. Összeszedtünk pár dolgot, ami megmaradt a három napról, alább pedig találtok néhány bandát, akiket különösen szerettünk ott idén.

Rengeteg, jól kitalált programhelyszín van

Az egész fesztivál egy óriási kopár régi katonai repülőtéren lett a nulláról felépítve, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen minden tereptárgy elrendezése a szervezők ügyességét dícséri, hiszen nem kellett hegyekhez, völgyekhez, épületekez, vagy bármihez igazodni. Ebből lett két nagyszínpad, két kisebb fő helyszín (melyből egyik egy hatalmas sátor), valamint számos, legalább egy tucatnyi kisebb helyszín Európa színpadtól, fedett, fából épült párszázfős klubig. Sőt, a nagyobb piapultoknak is mind van színpadjuk, ahol főleg kisebb helyi előadók léptek fel. Akármerre fordulsz, mindig szól valahonnan a zene, de nem zavaró, és nincs hangzavar. A program pedig úgy van kialakítva, hogy minden órában kezdődnek dolgok, aztán az adott helyszínen egy óra átszerelés van, így könnyen bele tudsz nézni mindenbe, ami érdekel, és közben bejárod az összes fontosabb helyszínt.

Nagyon-nagyon jó a line-up

Ami a leginkább szembetűnő, hogy a két és fél napba sűrített programban nincsenek töltelék előadók, semmi parasztvakítás, csak minőségi, aktuális, kurrens és izgalmas fellépők. Úgy szól a fáma, hogy a line-upot személyesen a fesztivál főszervezője, Michal Kaščák rajka össze és hívja meg. Ha ez igaz, akkor az igen jó ízlésről tesz tanúbizonyságot, ugyanis

végig az az érzés volt bennem, hogy nem tudok elmenni egy rossz koncertre.

Lehet, hogy egy-egy előadó nem állt közel az ízlésemhez, de abban végig biztos lehettem, hogy nagyon jó produkciókat láthatok mindenhol.

Nincsenek bebaszott brit turisták, sőt!

Egy ilyen line-uppal, egy 30 ezres fesztiválon különösen fura volt, hogy szinte mindenki szlovák volt, külföldiekkel szinte egyáltalán nem találkoztunk. Kicsit furcsán is néztek ránk, kevesen beszélnek jól angolul, és a kiszolgáló egységeknél se volt kiírva semmi két nyelven. Ennek megfelelően az árak sem a nyugati turisták pénztárcájához lettek igazítva, 1,8-2 euró egy sör, 2-5 euró között lehet kajálni, a három napos belépő pedig mindössze 99 euró.

Nagyon máshogy buliznak a szlovákok

A Pohoda egy családi fesztivál, egy csomóan jöttek gyerekkel, és a programok nagyrésze is koradélutántól kezdődik, késő éjszakára már csak pár dolog marad. Az emberek mindenért türelmesen és kulturáltan sorban állnak, legyen az wc, bejutás, vagy pia. Apropó pia –

egyik nagy pultban sem árultak tömény alkoholt, nem is voltak kakukkra baszott emberek, spangliszagot is csak kétszer éreztem a három nap alatt,

és az éjszakai programokon se akart mindenki lehúzni rágóval meg cigivel. Nem tudom, hogy az én ingerküszöböm van már az egekben, vagy csak így érdemes igazán bulizni, de annak ellenére, hogy szokatlan volt, én nagyon jól éreztem magam így is.

Néhány előadó akiket nagyon szerettünk idén

Tune-Yards

Az amerikai Merrill Garbus nemrég adta ki harmadik nagylemezét zenekarával, amely egy kicsit szakít a korábbi hangzásával, de azért félreérthetetlenül a sajátja maradt. Az avant-gard, szétesős, loopolós, effektezős jazzes zenébe egyre több house és elektronikus elem került, de nagyon jól áll neki, a koncert pedig magasan az egész fesztivál legjobbja volt számomra. Ha bárhol látjátok őket a line-upban, mindenképpen nézzétek meg!

Aurora

Bevallom, csak néhány session videót láttam Auróráról azelőtt, ami alapján egy cuki, csilingelős, folkos lánykának képzeltem el, ehhez képest a színpadon egy igazi energiabomba volt, nagyon durván vezette a közönséget, nem tudtunk nem ugrálni rá.

La Femme

Ha eggyel lazábbak lettek volna, már lefolytak volna a színpadról, azonban ez nem vett el az élvezeti értékből. Olyanok voltak, mintha egy osztálykirándulásról beugrottak volna koncertezni egyet, de a leszaromsághoz egy marék profizmus is társult, a kettő pedig egy nagyon élvezetes koncertet eredményezett. Ja, és jönnek a Szigetre is, semmiképp se hagyjátok ki őket!

Onuka

Az ukránok egyik legismertebb elektropop bandája modern hangmintákat ötvöz hagyományos ukrán hangszerekkel, amiből egy rendkívül táncolható és modern hangzású egyveleg lesz.

St. Vincent

A tavalyi MASSEDUCTION lemezének világkörüli turnéján egyedül, „félplayback” lépett fel, amit jól le is húztam akkor. Idén azonban már újra csatlakozott hozzá kiváló zenekara, akikkel rendesen odatették magukat a Pohoda nagyszínpadán.

Donny Benét

A kopaszodó, pocakos ausztrál Donny amennyire nevetséges látványt nyújtott a színpadon, akkora táncot generált synthwave-es, egyszerű de nagyszerű zenéjével.

Fotók: Michal Augustini / Pohoda Press