Még sosem voltam egy fél éjszakánál többet a Balaton Soundon (tudtátok, hogy a sebbenzin nem csak sérülések kezelésére jó?), ezért szinte prekoncepciók nélkül indultam le Zamárdiba egy barátommal. Előítéleteim voltak, sőt, meglehetősen sarkallatos véleményem van a fesztivál közönségéről, azonban a line-up egész meggyőző volt, én meg pont ráértem. Túl vagyok a nulladik és az első napon, és nem tudom, mit gondoljak.

Előbbi nem is érdemel említést, tettünk egy nagy kört, kerestem fél óra alatt 5 ezer forintot repoharak összeszedegetésével, konstatáltam, hogy minden nagyon szép, jók a vizuálok, jók az installációk, jók a színpadok, szellős az elrendezés. Ez utóbbi annak köszönhető, hogy a régi kemping helyén is már színpadok vannak, és a kemping átkerült kb. 15 perc sétányira a fesztivál területétől. Ez papíron teljesen korrekt lenne, esténként viszont bringa nélkül esélytelen és szánalmas a szakadó esőben elslattyogni odáig.

Talán észrevettétek, hogy a VOLT Fesztiválon többször felemeltem a szavam az elviselhetetlen hangzavar miatt. Azt hittem, ez itt még rosszabb lesz, azonban kellemesen kellett csalódnom, két színpad között is általában tisztán hallom a gondolataimat, és néha még a beszélgetőpartneremet is. Ennek a másik oldala, hogy pl. a Jäger teraszon (ahol a legkirályabb koncertek lesznek, mert első ránézésre ez a színpad alkalmas egyedül élő zene befogadására) ha nem a sátor alatt vagy, hanem akár csak egy kicsit is a közönség szélén, vagy hátul, akkor tompán és halkan hallod a zenét. Ez még délután Manoya és mïus koncertje alatt nem volt zavaró, de este a Rudimentalnál már igen.

Négy deci sör pohárral együtt 800, mobiltöltés 600 forint (aztán 100 méterre a töltőponttól a Telekom Teraszon ingyen), de az igazán nagy lehúzás azután kezdődött, miután leszakadt az ég. Nem elég, hogy a fesztivál járható felületének 80%-a mocsár lett, és ezzel nem kezdtek a szervezők semmit, de 700 forintért vékony, műanyag poncsóval szúrták ki azok szemét, akik még maradtak volna alessoraveretni de nem szerettek volna szarrá ázni.

További fuckmylife érzés volt, amikor 35 perc (!!!) sorban állás után az Anyám Pitája büfében közölték, hogy nincs falafel, pedig több helyen ki volt táblázva, ezért be kellett érnem némi szar, száraz sültkrumplival. Miután pedig egy bamba pultos elszámolta magát, és felcserélte a fröccsöm arányait, és úgy ütötte be azt a gépbe, hogy majdnem háromszor annyit húzott le a kártyámról, majd közölte, hogy „nincs lehetőség visszacsinálni, inkább ad még sok bort”, eltakarodtam aludni.

Szerencsére volt annyi eszem, hogy kiváltottam ingyen egy bringát a Mol Bringa Ponton, így kicsit vizesen, éhesen és bosszúsan feküdtem le éjfél körül, hogy aztán ma szakadó esőre keljek. Megyek gumcsizmát venni. Programajánló mára itt. Yolo.