Ilyen volt a pécsi Doggos szándékosan giccsbe mártott, egyszerre szeretnivaló és szelíden az őröltség felé kacsintgató indie popja az 5. Kikeltető második koncertnapján – „Egy fáradt, napsütéses reggelen felébredt zene, amelynek sikerült tisztára innia magát az előző éjszaka.”
Ennél tökéletesebben csupán néhány előzetes zsűrivélemény írhatja le jobban, amiket wedding_2001_03_24.avi című dalukra kaptak:
A Doggos zenekar tagjainak ez a formációja az, amiben eddigi munkájuk igazán kezd beérni, ráadásul vannak jó ötleteik.
– Kirschner Petra
Ez kb. a szegény ember Blahalouisianaja, Rock Band For Old Men mellékízzel. Azonban színvonalban bőven feljebb van a mostani pécsi gitárszíntér átlagánál, és külön dicséretes, hogy van egy kis koncepció, meg gondolatiság az arculatukban/kommunikációjukban.
– Kocsis András
Nehezen indul, és az ének is valamiféle jókislányos, basic magyaralteros hangulatot sugall az elején, de aztán valahogy mégis lesz belőle valami, a gitár különösen tetszik, az pedig még inkább, hogy ennyire elszáll a közepén. Ezt például biztos nem gondoltam volna az első perc után.
– Inkei Bence
Az első pillanatokban nem nagyon éreztem semmit sem mocorogni magamban, aztán a refrén annyira a semmiből menti meg a számot, hogy hangosan mondtam, hogy ejha. Ez a stílus pont azt a korszakát éli szerintem, amikor ilyen agyatlanságokkal lehet kitűnni, ha ezt következetesen végig tudja vinni ezt a zenekar, akkor nem fog beleolvadni az epigonság rémisztő mocsarába.
– Sallai Laci
- Nézzétek vissza a The California Nightmares, a Godot Workshop, a Megtűrtek és Bongor koncertjeit is és ne feledjétek, a Kikeltetős koncertfelvételek folyamatosan érkeznek, kövessétek YouTube-csatornánkat, hogy ne maradjatok le egyről sem! Decemberben pedig találkozunk a záróbulin!
