A december végi CRIME-os buli óta Mor Elian kapcsán az az érzésem, hogy néhány év múlva könnyen lehet belőle olyan fesztivál húzónév, hogy gyermeki mosollyal tekinthessünk vissza majd azokra az időkre, amikor még a Lärmben bulizhattunk rá, alig néhány tucat ember társaságában.

A Tel Avivból származó DJ 2012 óta egyre aktívabb résztvevője a nemzetközi underground zenei színtérnek. Los Angeles és Berlin közt ingázik, a zenélés mellett partiszervezéssel is foglalkozik, és véleményem szerint azon ritka tehetségek egyike, akiknek már a kisugárzásukból is látszik, hogy előadónak születtek. A szettjei pedig nagyszerűek; egyfajta fülledt hangulatot árasztanak, kellemes dallamossággal, játékossággal. Erőltetett kiállások helyett inkább az elegáns váltásokra összpontosít, mindezt úgy, hogy a mixek maguk egy pillanatra sem ülnek le, végig dominál bennük az erőteljesség, anélkül, hogy bármikor is eszeveszett csépelésbe váltanának át.

A közönség amúgy a szett alatt megsokszorozódott. Érdekes, hogy az éjfél előtti olcsóbb jegyek milyen jól működnek, ha a Lärm a szokásosnál hamarabb akarja megtölteni a terét. (Ebből talán arra lehet következtetni, hogy a közönségük nyomon követi a felületeiket.) Most még az első sorban is lehetett levegőt kapni a főfellépő kezdésénél – bár igaz az is, hogy a külföldi vendég általában fél-egy órával később kezd. Sokkal hátrébb egyébként nem is volt kellemes állni, mert néha olyan szokatlan ütemben és erővel vert a stroboszkóp, hogy az arcomat is leszedte a helyéről, pedig általában kifejezetten szeretem, sokkal jobban a többi hangulatfokozó elemnél. A fények általában is izgalmasabbak voltak a megszokottnál és a füstgép is gyakorlatilag folyamatosan működött.

A szervezés a szokott színvonalat hozta, a közönség pedig kifejezetten lelkes és értő volt. Sokakkal ellentétben engem az sem szokott zavarni, ha valaki fotózik vagy videózik egy keveset a bulin, még Dixon „Lost in the moment” felfogását is támadhatónak találom (ha valaki csak néhány havonta jut el bulizni, szerintem természetes, hogy haza akar vinni egy szerény szeletet a hangulatból), de az azért nem vetít előre sok jót, hogy egyre többet látom az előadó arcába folyamatosan vakuzó partizókat, ezt szimplán nem értem, szerintem ilyenkor nyugodtan szólhatunk az illetőnek, hogy ez meglehetősen kínos – nem csak rá nézve.

A hazai szetteket sajnos nem tudtam végighallgatni, ennek azonban nem a minőség volt az oka, hanem az elővárosi tömegközlekedés.

NYXA és A I W A remekül vezették fel Mor Elian szettjét, az pedig, amit később Sagmeister és Lau műveltek a közönséggel, gyakorlatilag definiált mindent, ami miatt érdemes technóra járni. Nem tudom, hogy az ő szettjük volt-e a legjobb, amit valaha hazai előadóktól hallottam, de az biztos, hogy nem emlékszem olyanra, hogy jobban élveztem volna hazai DJ-k munkáját.

A Lärmben egyébként rendszeresen tartanak CRIME bulikat, remek fellépőkkel. Az elmúlt néhány hónapban olyan neveket hoztak nekünk, mint Parallx vagy SPFDJ. Ebből is lehet rá következtetni, hogy a szervezőcsapat az erőteljesebb hangzásvilágú előadókra szakosodott, szigorú minőségi kritériumokkal. Érdemes figyelni rájuk.

• A következő CRIME-os happening egyébként a Dürerben lesz, január 25-én: Bjarki + Kyoka ► Casino RAVE!