Menu

Klubfesztivál januárban? Igen! Míg az ünnepi rohangálás, családlátogatás, kötelező szilveszteri bulizás után a legtöbben pihennek január első heteiben, addig a pécsiek évek óta egy egész napos bulizással köszöntik az új évet. Ez a Made in Pécs Fesztivál, ahol kis túlzással ugyan, de mondhatni minden pécsi zenekar fellép. És pontosan ez is a fesztivál lényege, hogy teret és lehetőséget biztosítson a helyi zenekaroknak stílustól, műfajtól, kortól és tapasztalattól függetlenül arra, hogy megmutassák magukat, mi pedig egy jót bulizzunk.

Idén január 7-én szombaton, nyolcadik alkalommal került megrendezésre az egynapos fesztivál, ahol 173 produkció állt színpadra, nyolc különböző helyszínen; az Amper Klubban, a Made in Pécs Caféban, a Nappaliban, a Pécsi Estben, a Sárkány Barlangban, a Szabadkikötőben, a Ti-ti-tában és a Trafikban. A koncertek húsz perces sávokban folytak, köztük húsz perces technikai szünetekkel, hogy kényelmesen át lehessen érni egyik helyszínről a másikra.

Az idei vendégfellépők a pécsi zenekarok mellett Kőbányáról, illetve a szlovén fővárosból, Ljubljanából érkeztek.

Na de hogy lép fel 173 produkció egy nap alatt? És ebből hány koncertre lehet reálisan eljutni? Mivel én lassan már ‘veterán Made in Pécsezőnek’ számítok, az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva egy kész tervvel vágtam neki a napnak: Egyedül az első illetve az utolsó koncertben voltam biztos amire el akartam menni, a köztes időre pedig tudtam hogy fölösleges bármit is tervezni, mert úgyis csak sodródás lesz, és az előre a programfüzetben bekarikázott neveket és időpontokat felülírja majd hogy xy ismerős épp melyik helyszínen van, illetve olyan gyakorlatias dolgok hogy hova férek még be egyáltalán.

A fesztivál reggel tízkor indult, és a legtöbb hasonló rendezvénnyel ellentétben itt a ’headlinerek’ indították a napot, későn kelőknek reggeli előtt egy gyors 30Y akusztik reggel tízkor, vagy esetleg egy kacajra ugrálás? Én végül a Dirty Down mellett tettem le a voksom a rendezvény elindítására, mondván a reggeli mosh pit lazán kiváltja a kávét, de persze végül lekéstem, így kávé és jó pogó hiányában gondoltam a biztos pont felé veszem az irányt, és megcélzom a Nappalit, ott biztosan lesz kávé és társaság is. A hely előtt már szép számban gyülekeztek, ki kisgyerekkel, mások kutyával, barátokkal, anyukával ’kisszalonokat’ és kávékat szorongatva. Bentről pedig, ugyan kicsit hamiskásan, de kellemes rockzene szólt.

Forrás: Szabadkikötő Facebook oldala

Másfél koncerttel, egy kávéval és egy rukkolás kiflivel később el is indultam hogy nyakamba vegyem a várost, a koradélutáni órákban főleg a Trafik-Nappali-Szabadkikötő háromszögben mocorogtam, ahol blueskoncerttől kezdve, a flamencón át egészen a népdalfeldolgozásokig minden volt. A személyes kedvencem valószínűleg az L1 zenekar volt, egy klasszik tinifilmes gimis zenekar, a programfüzetben a nevük alatt az állt ’rákenroll tinilányoknak’, és azt kell hogy mondjam, azokkal az energiákkal amikkel a srácok mozogtak a színpadon, az egész közönségből kortól és nemtől függetlenül előhozták a tinilányt.

Késődélutánra azok is megérkeztek a fesztiválra, akik eddig a pénteket pihenték ki, így egyre nehezebben lehetett beférni a helyszínekre, és egyre hosszabb sor állt a pultoknál. Ez viszont senkinek sem szegte kedvét, mindenki kedves volt, türelmes és előzékeny a másikkal. A koraesti órákban leginkább alter/rock koncertekre mentem, bár nehéz volt előre tervezni mert sokszor annyira tele volt már egy-egy koncert hogy a küszöbön álltak az ajtóban, ilyenkor gyorsan továbbnyargaltam a legközelebbi helyszínre, hátha oda még beférek, szerencsére minden helyszín maximum 5 perc sétára van egymástól ugye. Legnagyobb szívfájdalmam a fesztiválról, hogy a FILC koncertjére sem fértem be (a jazz formáció debütáló lemezéről itt írtunk).

Forrás: Amper klub Facebook oldala

Az este végére leértem a Pécsi Estbe is ahol a Doggos játszott éppen, nekem ők tették fel arra a bizonyos i-re a pontot aznap, de olyannyira, hogy ezután nem sokkal visszavonulót is fújtam, mondván a csúcson kell abbahagyni. Kicsit el is kapott éjszaka a Fomo, hogy kihagyom a Kubalibrét, a fesztivál legjobban várt koncertjét, de majd 2024-ben újrapróbálom.

A már említett zenekarok mellett fellépett például a Kikeltető shortlistet is megjáró Heavy Mountain Olympia, a klubestekig jutó boebeck, a daydreaming twins (akikkel már többízben foglalkoztunk a blogon), és például a Kaktus is.

Összességében szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés a pécsi zeneiség fenntartására.

Persze ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy egy olyan fesztiválon ahol mindenki felléphet, meg van a veszélye hogy bárki fellép, és a fentebb említett gyöngyszemek mellett be lehet csúszni egy-egy kevésbé élvezhető/értékelhető koncertre is. De szerencsére ezek is, mint minden koncert, max húsz percig tartanak, vagy pár perc alatt át lehet sétálni a legközelebbi helyszínig, ahol lehet, hogy éppen egy új, izgalmas előadóra bukkanhatunk.

Támogasd a KERET blogot a Patreonon!

Támogass!

Támogasd a KERET blog működését havi rendszeres adománnyal a Patreonon!

500 FT / Hó

Támogatom

1200 FT / Hó

Támogatom

5000 FT / Hó

Támogatom

További cikkek