Az indie-rock és a stoner rock között elegánsan egyensúlyozó FLOO zenekart 2018-ban indította útjára Fodor Gábor és Krajnyák N. Bence, akik a közös projekt eltervezése után nem ültek sokáig babérjaikon: még tavaly meg is jelentették első kislemezüket ‘White Raider’ címmel, melynek címadó dalával feltűntek nálunk is, a Kikeltető mezőnyében. A srácok azóta sem lazsálnak, a klubkoncertek mellett folyamatosan dolgoznak újabb anyagaikon, mely alkotómunkának egyik gyümölcsét, a zenekar történetében vízválasztónak szánt ‘Downtown’-t most meg is mutatjuk nektek.
A kéttagú zenekarok mindig is kuriózumként voltak jelen a könnyűzene történetében, műfajtól függetlenül számtalan izgalmas produkciónak szolgáltatott alapot ez a felállás: a jazztől a blues-rockon át egészen a punkig jobbára minden műfajban találkozhatunk meghatározó, formabontó duókkal. Nem véletlenül, hiszen ezen zenekari felállás mögött legtöbbször ott munkál a mindenkori trendekkel szembemenő, lázadó szellem és a puritán, letisztult megoldások iránti folytonos igény. Ez az igény jelenkorunk túlbonyolítottságának tükrében még erőteljesebben megmutatkozik, ám pusztán a körülmények még nem elegendőek a sikerhez – a kéttagú formációk ugyanis sajátos, magától értetődő jellemzője, és egyben legnagyobb rizikófaktora, hogy a két zenész nem hagyatkozhat másra, csak a köztük lévő feltétlen összhangra.
Ez a már-már misztikus kémia az, ami a FLOO zenekart is hajtja, különlegessége pedig többek között abban rejlik, hogy Gábor és Bence az összhangot úgy kamatoztatja, hogy az általuk megszülető dalok nem csak a pörgésre, a mindent elsöprő „ősenergiára” vannak utalva, de jelen van bennük az átgondoltság, a gondos megmunkáltság szándéka is.
Ennek eredményeként jön létre az az egyedi hang, mely különböző stílusok ízeit eleveníti fel, mégis nélkülözi az eklektikusság csapongó manírjait, egyetlen, saját irányba terelve a műfaji hatásokat.
A most megjelenő ‘Downtown’ című dalban összeérnek az említett vonások. A súlyos riffek, a garázsos karcosságot őrző hangzás összesimul az erős dobjátékkal, ami olyan iramot diktál, hogy a szám végére igencsak kapaszkodhatunk a kezünk ügyébe kerülő bútordarabokba. A Drenge és a Japandroids zenekarok szerzeményei adódhatnak kézenfekvő viszonyítási pontként, nem direkt hasonlóságok tekintetében, inkább a dob-gitár-ének felállás kínálta zenei megoldásokban keresendő a rokoni kapcsolat a dalok között.
„Számomra ez a dal az egyszerű összhangot jelenti. Azt a fajta azonnali koncepciót és flow élményt, amiben működni tudunk”
– mesélte Fodor Gábor, a zenekar énekes-gitárosa. A dalhoz készült klip pedig a hab a tortán, egyszerű, mégis sokat árnyal a hangulatvilágon. A képanyag ötlete Bence fejéből pattant ki, mikor először olvasta a zenéhez szánt szöveget.
„A mostanság menő instás képek jutottak eszembe, amiken az a pillanat van megörökítve, ahogyan a lány hátranyúl a párjához. Esetünkben a történet ugyebár nem volt ilyen egyszerű, a mozgókép fő motívumában, a követésben jelenik meg ez a hangulat. Érezhető a kontakt a két karakter között, ami azonban nem valósul meg ténylegesen és inkább feszültséget kelt. Ez afféle reflektálás egy nem működő, egyoldalú kapcsolatra”
– fedte fel a klip mögött húzódó gondolatokat Krajnyák N. Bence.
Ugyanakkor nem véletlenszerűen esett úgy, hogy épp a ‘Downtown’-hoz készült először klip a zenekar történetében, a srácok egyfajta lezárást is sejtetnek a megjelenéssel.
„Talán ez az utolsó szerzeményünk ahol még egyértelműen a forma dominál. Pár héten belül megjelennek az első magyar dalaink, ahol már a szöveg is nagyobb szerepet kap. Úgy gondoltuk, méltóan búcsúzunk az angol nyelvű daloktól”
– foglalta össze Gábor a jelenleg zajló alkotófolyamatokat.
A ‘Downtown’ tehát nemcsak annak bizonyítéka, hogy a FLOO – maga mögött hagyva a stoner címkét – megtalálta a saját hangját, de egyben egy igen izgalmas fejezetet vezet fel, melynek első dalait nálunk hallhatjátok majd. Érdemes tehát figyelemmel követni a zenekart (és persze minket is) a következő hetekben, nehogy lemaradjatok újdonsült magyar nyelvű dalaikról!
