Szerencsés helyzetben vannak  rendszeres olvasóink, mert a most debütáló új Ethnofil-lemez darabjaival már találkozhattak az elmúlt hetekben sőt, az album második dala, az ‘Amarant’ is általunk került fel a világhálóra még 2015-ben egy hipnotikus, Fehér Hangos koprodukciónak köszönhetően. Most pedig megérkezett a The Edge teljes pompájában!

Az intróval együtt tíz dalt kapunk, melyeknek hosszúsága 4 és 8 perc között ingázik, vagyis az ajánlott befogadói modell sokkal inkább az elmélyülés és a belefeledkezés, semmint a gyors fogyasztás. Mindez persze a közel tíz éve alakult zenekar perfekcionizmusa, s többdimenziós alkotói attitűdje miatt lehetséges.

Az Ethnofil stílusmeghatározásával legutóbb 2013 tájékán próbálkoztam meg, de az akkori – már így is felületes és megfoghatatlan – fúziós jazz/világzene/népzene tengely 2018-ra még több impulzussal és zenei nyelvvel bővült, de ahogy az elsőként publikum elé tárt ‘Heavy Dust I’, majd a Little Stars óvodában debütáló ‘Heavy Dust II’ és végül az űr-Moszkviccsal utaztatós ‘Crushed’ is árulkodott róla,

az új album nem holmi öncélú formaművészet, hanem az elektronikus hangszerelést tudatosan felhasználó önálló zenei univerzum. Mindennek legalábbis egy nagyon erősre sikerült kísérlete. Mert „az abszolút igazság nem érhető el”. Íme a The Edge.

Az esztétikai utazást Okos Viola énekesnő transzcendentális intrója, illetve outrója fogja közre, ezzel (és az egyébként is erős dalszövegekkel) az Ethnofil eddig meghatározó audiovizuális címkéje mellé végre nyugodt szívvel biggyeszthetjük oda a textuális megszerkesztettséget is.

A zenekar eddigi harmadik, legtöbb ideig érlelt lemezét, ahogy Weil Andris korábban már elmondta, a kétútközi kastélyban vették fel, amit a 20. század elején a Graefl család épített.

„Klasszikus főúri vadászkastély a kor csúcstechnológiájával, melyet a szovjet időkben igyekeztek belülről átlagépületté butítani, hogy a helyi TSZ major méltó részét képezhesse. A kórházzöld egyenfalak és ideológiai alapú betontakaró mögül napjainkban épp egy kedves egri házaspár vakarja elő a díszes kézzel festett freskókat. Az ő támogatásuk révén kapott otthont a projekt a kívülről már eredeti fényében pompázó, belülről még felújítás alatt álló épületben. Ezt láthatjátok képeken, a termek akusztikáját pedig hallhatjátok a lemezen.”

• Lemezbemutató május 24-én az A38 színpadán a Korai Trancemission vendégszereplésével!

Az albumborító Világosi Csaba (Aether) munkája
Werkfotók: Őrsi András (Karmatik)