Kikeltető PÉNZ
Szürreális, felpörgető és vizes – ilyen volt az első AZURE

Szürreális, felpörgető és vizes – ilyen volt az első AZURE

Két napnyi felhőszakadás után pénteken az AZURE megmutatta önmagát és olyan bulit csapott a Napházban, amit semmilyen vihar nem tud beárnyékolni. A további napokban színvonal maradt, de azok a hibák is, amelyek az első fesztiválokat jellemzik. Korábban beszélgettünk az egyik szervezővel és a programok között is szemezgettünk – íme, milyennek éreztük magát a fesztivált.

A Napház (Lajostanya), ahol a legtöbben sátraztak, a központi része volt a főleg jazzen alapulú fesztiválnak. Nem csak azért, mert a programok többsége itt volt, hanem azért is, mert a Nagyszínpad messze volt és az út pedig sáros, az erdő pedig sötét.

Ugyanis az AZURE legnagyobb gyengesége ugyanaz, mint az erőssége. Az ember- és természetközeliség, az odaadás, amivel a szervezők csinálták a fesztivált vagy programokat, mind-mind semmivé lennének hatalmas terek, azaz a Zalai-dombság szemkápráztató látványa nélkül.

A Stájerországba öntött Kék Ló

A Göcsej és az Őrség határában elterülő és a Zalaháshágy, Velence, Vaspör háromszögben fekvő terület az ország talán egyik legszebb tájegysége, a dombokon elterürő falvak pedig teljesen alpesi érzést kölcsönöznek az arra járónak, miután ez a fajta falu-elrendezés főleg csak a Dunántúl nyugati részén honosult meg. Ezt azért fontos megjegyezni, mert ez adja az AZURE legnagyobb báját és vonzerejét.

Nagyon jó jazzt hallgatni egy józsefvárosi klub pincéjében vagy koncerttermében, akár száznegyvenötödszörre is, de ha kicseréljük az ódon falakat és a szürke mennyezetet végeláthatatlan dombokra, romantikus erdőkre és a lombok koronájából kicsillanó háztetőkre, akkor láthatjuk, hogy itt a free jazz – bár szinte ugyanaz szól mindkét helyen – egy olyan katartikus és emberközeli világba visz el minket, ami párját ritkítja Magyarországon.

Ez adta meg az alaphangot minden koncertnek, amelyek közül nem nagyon volt kiemelkedő, viszont a környező világ egy teljesen más érzést kölcsönzött neki, mint mondjuk egy átlag Kolorádós éjszakai “veretésnek”.

Viszont egyszerre ez a legfőbb gyengesége is a fesztiválnak, hogy dacára a sok önkéntesnek és előkészítésnek, a két színpad közötti táv kimondottan nagy. Nem volt buszjárat, nem volt autójárat és voltak olyan esetek is, hogy az embernek egyedül kellett bandukolni 30 percet a sötét erdőben. De olyan is előfordult, hogy amikor az út közben stoppolni akart valaki, hogy vigyék már el a Nagyszínpadhoz, nem fesztiválozókba, hanem rendőrökre bukkant, akik fuvar helyett igazoltatták őt.

Vállalható árak

Az első két napon az időjárás nem állt a fesztiválozók oldalán, bár pénteken a Napházban és a Napház melletti térben egészen szuper bulik voltak. A harmadik napon a már kisütött a nap és nagyon kellemes idő lett, ami kedvezett a délutáni workshopoknak és az esti koncerteknek.

Külön kiemelendő a Nagyszínpad, amely völgyben helyezkedett el, kilátást nyújtva a fölötte magasodó dombra, ami borzasztóan hangulatos volt, talán csak Bánk Tószínpadja tud hasonló érzést nyújtani.

Kaja: az AZURE ételek szintjén is elég más (nagyon jó) szolgáltatást nyújt, mint a legtöbb fesztivál. Nincsen track food, street food, hanem a Napháznál egy egy főző pavilonból kerültek ki a helyben sütött reggelik, ebédek és vacsorák. 1100 és 1500 forint között mozogtak az árak, ami helyben sütött melegételnek tökéletes. Szombaton már volt lángos 500 forintért, nagyon sok különböző feltéttel, közben pedig erre a napra már a fesztivál kezdte beérni önmagát, volt meccsnézés, újra free jazz, jóidő és dj Titusz.

Pia: A fesztivál elején 450 forintért mérték a sört, 300 forintos, visszaváltható repohárban. Az árak egyáltalán nem voltak erősek, egy körúton belüli kocsma áraival van összhangban, 700 forint körül volt az unicum, ugyanennyi a Mate és természetesen pár száz forinttal olcsóbb volt a kávé. A kis fesztivál becsületére legyen mondva, hogy ezek tényleg finomak és minőségiek voltak, nem dohányboltos presszógépből kifacsart valami és nem óriás bucis hamburgerek mirelit húspogácsával 1790-ért.

Érdemes?

Egy szervező-forrás szerint szilárdan él a remény, hogy jövőre is meg lesz tartva a fesztivál. A nagy kérdés az, hogy a nyarat szinte teljesen betöltő fesztiválok sorába az AZURE-nak lehet e helye, úgy, hogy előtte Ubikfarm, utána Bánkitó és az embernek pihennie is kell valamikor.

Ettől függetlenül a fesztivál annyira új és annyira mást nyújt, mint a fent említett társai, hogy veszteség lenne az adott közegnek ha nem lenne újra megtartva. Talán egy kicsit jobb szervezéssel.

Fotók: Nényei Lujza

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.