Zenei kószálások
szeptember 5, 2015

A héten ünnepelte második születésnapját az ország legkirályabb zenei tunblija, a WNDRRS. Szombat este lesz a zsúr a Bem Moziban, ahol fellép az imanexperiment, debütál az Emyshaval közös meglepetésük, és bító barát arcok fognak dj-zni, de még én is, a blog főnénijével, Rebével.

10383967_10204250614558225_878461257943041074_n

Aki követte a fesztiválbeszámolóinkat az elmúlt években, már biztos találkozott vele, idén pedig ő csinálta a Rakéta Fesztivál hivatalos blogját. A buli előtt beszélgettem vele a bloggerinaságról, és az elmúlt két év tapasztalatairól.

Miért kezdtél el blogolni?

Szerettem volna újságírással foglalkozni és nagyon szeretem a zenét. Bármivel foglalkozom, az mindig a zene körül van. Évek óta járok fesztiválokra, mert nagyon szeretem, hogy megnézhetsz rövid idő alatt egy csomó mindent. Aztán elkezdtem utálni, hogy a nagyobb rádiókban milyen szar zenék mennek, és a kisebb rádiók közül meg milyen jókat lehet találni, és kitaláltam, hogy úgy lehetne megnézni, hogy van-e értelme írnom, hogy ha elkezdek írni.

És… honnan jött a név?

Van egy ilyen szubkultúra, amit egy kicsit magaménak érzek, az ilyen kószáló, dendi bohém, frissen urbanizálódott városban mászkáló és nézelődő dolog. A másik dolog, ami miatt elkezdtem a blogot, hogy én nem tudok egy helyben maradni egy este, hanem legalább húsz helyre el kell mennem, de ötre biztosan, és folyamatosan mászkálok a városban, de hogyha szembe jön valami izgalmasabb, akkor inkább azt nézem meg.

Egyrészt wanderers, mint aki mászkál, és kószál, másrészt meg mint aki álmodozik. Zenei kószálások.

És mi alapján választod meg, hogy kikkel foglalkozol?

Ha lenne a Facebookon olyan [oldal kategória], hogy „blog”, ami nem „personal blog”, akkor arra állítanám magazinról. Általában megérzéses alapon. Ha egy zene annyira összetett, vagy egyszerűségében összetett, vagy kifinomult, vagy látszik, hogy pontosan lett elkészítve, vagy látszik, hogy aki készítette, az tényleg igazán szeret zenével foglalkozni, az ki is hallatszik a számokból.

Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami téged ért, mint zenei bloggert?

Tavaly ősszel az Ellátó Kertben az asztalon volt a wndrrs-es táskám, és egy 18-22 közötti fiú odajött hozzám, hogy „úristen, te a Wanderers-nél dolgozol?”. Én meg csak ültem ott, hogy „megtaláltam az első rajongót”, és tényleg meg is jegyzik, és nem azt mondják, hogy ‘vúndrs’, hanem rendesen, hogy ‘wanderers’, na az például egy nagy meglepetés volt. Meg amikor akkreditáltak az első fesztiválra.