Múlt héten jelent meg a Wavy kollektíva első nagylemeze, a Babel. Az anyagon 20 számot találunk, szinte pontosan egy óra hosszan, összesen 25 előadó közreműködésével. Ezek már elsőre is nagy számoknak tűnnek, tudott-e érdekes és élvezhető maradni ennyi ideig ez a projekt? Szerintem nagyon is, de az album ettől még közel sem hibátlan, úgyhogy most egy ritka hosszú kritika következik!
Mivel még nem ejtettünk szót a Wavy-ről a blog hasábjain, álljon itt most egy kis bemutatás. A Wavy egy kollektíva/bulisorozat, ami 2021 végén alakult és rákövetkező év januárján volt az első Toldis egészestés bulijuk. Hasonló néven létezett még pár éve egy sorozat szintén hip-hop tematikában, akkor még a Footshop által prezentálva, illetve vannak kapcsolatok a már inaktív Ezi&friends néven futott Központos bulikkal, de a pár hónapot megélt Balzac utcai lakáskocsmában lenyomott cypherekkel is. Tavaly indult el tehát igazán a kollektíva egy féléves havi egy alkalmas Toldis rezidenciával, hogy aztán a nyáron végigjárják a fesztiválokat, Santsat fellépők legyenek, ilyesmik.
Nem mehetünk el amellett, hogy a Wavy nem az első rapzenével foglalkozó kollektíva az országban, elég sok szempontból hasonlítanak is az On The Low-ra. Nyilván műfajilag nem ugyanazt csinálják, de az erős vizuális identitás, az hogy nem csak a zenészek tagjai a kollektívának, hanem a menedzserek és a vizuálosok is, illetve a (régebben) számozott bulik is ugyanúgy működtek a kettőnél.
Az anyagot, amit most metaforikusan a kezünkben tarthatunk egy téli elvonulás során készítették, amikor is az egész csapat és mindenféle zenész barátaik elmentek az Isten háta mögé egy hétre egy alkotótáborba zenéket csinálni. Erről rengeteg kép és promó készült anno, de szerintem gyorsan rájöttek ők is, hogy mennyire sok logisztikával és egyeztetéssel jár egy ennyire hosszú és sokrétű anyagot megjelentetni. Így jutottunk el múlt péntekig amikor két előzetes single és fél év (vagy másfél?) év várakozás után végre megjelent a Babel. Végül mielőtt tényleg belemennénk az anyagba, muszáj leírnom, hogy én több Wavy tagot ismerek, párral jóban vagyok, és az egyikkel még együtt is lakom, de ettől még próbáltam amennyire csak tudok pártatlan lenni, és csak az alapján írni, hogy mit gondolok a zenéről.
A lemez egy remek intróval kezdődik, Dom Beats szaxijára Nagy Emma énekel, rövid bejátszásokban pedig találkozunk a lemez szinte összes szereplőjével előre, második dalként pedig rögtön ellövik az egyik legjobb dalt. A Kocsiban ül az egyik a két nagy posse cut-ból a lemezen, és talán nekem a kedvencem is. Gyuris egy zseniális refrént hoz, ötletem sincs, hogy hogy csinálja ezt a hangjával, de nekem rettentően bejön. Az alapban a basszus és az egymást váltó zongora, szaxofon és szólógitár egy nagyon egyedi hangzást ad a trekknek. Szintén ebben a dalban tűnik fel elsőre a rejtélyes KizzaPing69, akiről muszáj ejteni pár szót.
Beton.Hofi először featel ezen a néven, valószínűleg nem véletlen, hogy ezt a két verzét ami a Babelen van nem veszi a saját nevére.
Ha úgy nézzük mintha ezek a szövegek például a Playbánián lennének, akkor se ez, se később a Gasolinán a verzék nem annyira jók. De ha ezekre inkább úgy tekintünk, hogy Beton.Hofi csak beállt tolni egy szinte freestylet a spanjainak, akkor teljesen rendben vannak.
Következőnek megkapjuk az első angol nyelvű szövegeket, hiszen a Babel végig egy kétnyelvű lemez. Nekem az az érzésem, hogy az angol szövegek alapvetően azoknál az előadóknál működnek jól, akiknek ez az anyanyelvük, vagy laktak külföldön. Aminon nem tartozik közéjük tudtommal, szerintem neki is sokkal jobban áll amikor magyarul szövegel. A Zeldán szerepel az első angol nyelvű Co Lee szöveg is, ami viszont nekem sokkal inkább tetszik. Nem ez az egyetlen dal a lemezen, ami szerintem nem annyira erős, viszont ami az összes hasonló számnál megjelenik, hogy bár a szövegek lehet gyengébbek, az alapok mindenhol kiválóak, majdnem mindenhol meg tudják menteni az épp adott trekket, ha szükség van rá.
A 24 PER 7-en tűnik fel elsőre Kebab, aki nekem végig egy felüdülés volt a lemezen, van valami a flowjában és a szójátékaiban, ami csak neki van meg. Ez egyszerre az, hogy nagyon jól fogja meg a mélyebb érzéseit a korosztályának, és az, hogy bőven meri kigúnyolni saját magát is. Szintén ezen a számon kapunk egy remek refrént csoportos vokálokkal.
Általánosságban el tudom mondani erről a lemezről, hogy bármikor amikor érződik, hogy itt egy összetartó csapatról van szó, szerintem nagyon jól áll neki.
A Republicot már szinte két éve lehet hallani élőben, legalábbis nekem már nagyon régi emlékeim vannak róla. Érdekes hallani, hogy mennyit változott Co Lee és Kebab stílusa is, mióta megírták ezt a számot és tök jó, hogy végre ez is megjelent, Co Lee utolsó során pedig mindig elmosolyodtam amikor hallgattam ezt a trekket.
A Béke Cypher egy „jeeeee fűűűű” típusú dal nekem, itt rögtön visszautalnék arra, hogy mennyivel jobban áll Aminonnak a magyar nyelv. A Gasolina az a dal amit talán a legtöbbet láttam pörögni instán a megjelenés utáni napokban és ez nem véletlen. A beat nyomasztó, Co Lee fenomenális, kapunk egy jobb KizzaPing69 verzét, a „beszakadt a flow/geci magas ez a ping” sor eszembe juttatta, hogy mennyire para volt a szélessávú internet előtt létezni,
Szalai pedig négy sor alatt jut el a gyászmotívumtól ahhoz, hogy „a lány is homokóra alakú”. Ez még ibbigang sebességgel is egyéni csúcs gyanús.
A Franko Interlude-dal kapcsolatban muszáj beszélni a másik előadóról, akinek szerintem a magyar szövegnél kéne maradnia. Franko/Chris Villon nyelvtől függően használ nevet, és számomra egyértelműen a legnagyobb pozitív megjelenés az egész lemezen. Az, amit Frankoként csinál hihetetlenül jó, makulátlan a flow, helyén a focis utalások, remek amikor mélyebbre megy, Indigo pedig remek outrot rak, kár hogy nincs többet ezen a lemezen.
A Society után félidőhöz érünk a Nem szaladok-kal, jó pattogós az alap, első Kolibris verze is ide érkezik meg. Kolibri szóló cuccait én nagyon szeretem, szerintem jók a szövegei is, de valahogy az ő hangszíne, hangképzése nekem egyszerűen nem összeegyeztethető a hip-hopos dolgokkal. Orlando első szövegére is itt kerül sor, poén négysoros, nem tudom mit véthetett szegény excsaja, de remélem fel tud állni a táncparkettről ha épp arról van szó. Co Lee-val már bajban vagyok, mert szerintem bármi amit csinál ezen a lemezen zseniális sokadik hallgatásra is, szóval ne lepődjetek meg, ha néha nem említem meg a dalok elemzésénél, ez azért van, mert csak magamat ismételném.
Itt szúrnám be a kis táblázatomat, amin látszik, hogy ki hány dalon van rajta a lemezen, ami rámutat, hogy Co Lee túlsúlya egyáltalán nem elhanyagolható.
| WAVY | VENDÉGEK | ||
| Co Lee | 12 | Szalai | 3 |
| Dom Beats | 9 | Gab | 2 |
| Blaize | 8 | Kizzaping69 | 2 |
| Kebab | 5 | gyuris | 2 |
| Orlando | 5 | Nagy Emma | 1 |
| Aminon | 5 | Figura | 1 |
| Franko/Villon | 5 | Levipassed | 1 |
| Dan Pinto | 4 | Burijenci | 1 |
| Kolibri | 2 | Beatrick | 1 |
| don C | 1 | toldyuuso | 1 |
| Indigo | 1 | Solere | 1 |
| imdb | 1 | Holi | 1 |
| Wata | 1 |
A lemez két részre osztásának az értelmét én nem fedeztem fel, de mindenesetre elértünk „második CD”-re. A W egy remek manifesztója az egész projektnek, jól leírja, hogy mit is szeretnének csinálni, és egyébként ez egyértelműen a legjobb angol nyelvű Aminon verze. A refrén is igazi közönség énekeltetős, nekem az alappal párosítva nagyon tetszik, ez az egyik trekk amire kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz élőben.
A következő számon nekem egyáltalán nem áll össze Figura szövege, szerintem nem megy sehova, GAB-nak viszont gyönyörű a hangja, illik a beatre és úgy általában jó női hangokat hallani ezen a lemezen, mert valljuk be, nem sok van rajta. Franko elképesztően laza, minél többet hallgatom a részeit, annál inkább szeretnék tőle egy saját kiadványt magyarul. GAB aztán szépen jön vissza másodszorra, jó ahogy picit meg van tekerve az alap is.
A következő két dal két személyes kedvencem a lemezről. A Griffen remek szalai és gyuris közös refrénje, Orlando pedig először kap főszerepet a lemezen, és szerintem bőven él a lehetőséggel. Ez két nagyon erős verze tőle, van kis sneak-diss a szcéna felé, így kell ezt csinálni. A Sikeres leszek ezután nekem masszívan Újonc Peti flesseket ad, Co Lee refrénje a kedvencem az egész kiadványon, hibátlan ahogy játszik a hangjával, és nagyon jól van rátolva kicsit utólag is a visszhang. Dom Beats alapja is patika, Kebab pedig hozza amit eddig is a lemezen, kis odaszúrások, okos szójátékok. Co Lee egyébként nem is tagadhatja le az AKPH behatást, ha elég mélyre ástok a Soundcloud fiókjában, talán még mindig ott lapul egy dal ami a Budepesmód alapjára készült.
A Luxe ezek után egy olyan dal, amit jóra kellett hallgatnom, ahogy állt össze bennem ez a szöveg, eleinte nem tetszett, de később egész megszerettem. Jó az alap és szépek Chris Villon dallamai is.
Már rég írtam le, úgyhogy legyen itt megint, az alapok *mindenhol jók*.
Amit Dom Beats csinál ezen a lemezen olyan, hogy simán hallgatnám úgy is, ha teljesen instrumentális lenne. A Karate Kiden sajnos szerintem sokkal kevésbé illik GAB a trekkbe, mint pár számmal ezelőtt, és én sajnálom, hogy a HOLI verze ilyen rövid lett, mert egyébként nagyon tetszett.
A következő három dalt szerintem az, ahol először leül a lemez, nekem őszintén egyik se jött be. A Met Gala max prodban érdekes, a Paris FRstyle nekem szintén picit töltelék, a Plasztikon nem jön át a Solere feat,
tényleg itt érzem azt, hogy nem kellett volna 20 számra nyújtani ezt a projektet.
Végül jön a Karzat, ami a W mellett a másik single volt, és bár én nem szeretem, amikor előre lelövik egy album végét, ez a trekk méltó zárása a lemeznek. A régi Balzac krú hibátlanul másodhegedül Burijenci gyönyörű refrénjére, az alap sima, mint a selyem, a verzék pedig mindenkitől a jobbak közé tartoznak.
Összességében ez a lemez szerintem remek, nem csak összeszedett számok egymás után,
érződik hogy van koncepció, van egy általános hangulata az anyagnak.
Bár hosszú, csak egyszer van olyan, hogy igazán leülne, a kicsit gyengébb dalokat pedig kivétel nélkül viszi a hátán a szinte elképesztő produceri munka. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy lesz-e még valaha ennyire hosszú anyaguk ennyi emberrel, mert majdnem biztos vagyok benne, hogy ezt azért megsínylették belülről, de nagyon örülök, hogy a Babel megvalósult.
