Podcastekkel éled újjá a 25. szülinapját ünneplő Wanted magazin

Interjú

július 31, 2020

Galambosi Eszter

833

A mostanában leginkább a Majdnem Híres Rocksuli alapító-tanáraként, a nemrég új lemezt megjelentetett Hippikiller arcaként, a Dal+Szerző magazin főszerkesztőjeként ismert Bihari Balázs anno a Wanted magazin szerkesztő-újságírója volt, majd 1997 és 2002 között, Uj Pétertől átvéve a stafétabotot, felelős szerkesztője. Őt kérdeztük ki a nemrég izzított, jubileumi podcast-sorozatról és a könnyűzenetörténeti szempontból ikonikus lap fénykoráról.

A 2020-ban indított, heti rendszerességű Wanted podcastot Bihari Balázs, Nagy Győző (Danny Wilde) és Németh Róbert szerkeszti. Bemutatkozó epizódjukban Lovasi Andrással beszélgettek a zeneipar válságáról, aztán Turán Eszterrel tekintették át a Beastie Boys pályafutását a nemrég bemutatott dokumentumfilm tükrében, ezt követte a Black Lives Matter mozgalom popkulturális vonatkozásainak elemzése Csepelyi Adrienn társaságában, Najmányi Lászlóra emlékeztek egy rendkívüli Wanted-értekezlet keretében, Uj Péter és Vályi Gábor közreműködésével, de elhívták Demeter Szilárdot is, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját, június óta a magyar könnyűzene megújításáért felelős miniszteri biztost, aki nemrég tette közzé könnyűzenei-zeneipari programját. Erről, valamint többek közt egy másik aktuális kérdésről, a járványhelyzetről és a könnyűzenei nagyrendezvényekről, fesztiválokról, illetve a magyar zeneipar válságáról beszélgettek.

Hogyan indult anno a Wanted?

Ez egy igazi kilencvenes évek közepén játszódó történet.

1. fejezet. Képzeljétek el, hogy Gerendai Karcsi még egyáltalán nem egy multimilliomos ötvenes, hanem egy vékony srác, akinek leginkább adóssága, de cserébe rengeteg ötlete van. A Wanted létrejötte viszont másnak is köszönhető, ő Szűcs Alfréd, a Beatrice néhai menedzsere, akinél dolgozott Karcsi pályafutása hajnalán tizenévesen. Frédi csodálatos minőségi lapokat adott ki, például a Mórickát, viszont belevágott egy zenei bulvárlapba, a méltán elfeledett Rock-Terrorba, amely Kacsa magazin-szintű híreket gyártott. Viszont nem működött jól, ezért megkereste a Sziget társtulajdonosát, hogy nem szállna-e be. Károly azt mondta, hogy igen, de lenne egy feltétele, ő egy valódi zenei lapot képzel el, amelyben a zeneiparról is írnak. És akkor megkereste gyerekkori barátját, Uj Pétert, hogy vállalná-e a főszerkesztőséget. Annyira fanzin projektként indult az egész, hogy UP tervezte a debütáló, rettenetesen ronda fatapétás címlapot, rajta Pataky Attila alufix létrával, amibe még Karcsi is belerajzolt CorelDraw-val, ami első és egyben utolsó grafikusi próbálkozása volt.

A legendás első szám, Uj Péter gyűjteményéből. Forrás: Instagram/wanted.magazin

2. fejezet. A másik szál a Magyar Narancshoz köthető, ugyanis itt működött(/-ik) Marton László Távolodó zenei rovata, a Narancsfül, amely a Nari hetilappá válásakor felszippantott egy adag fiatalt, főleg a fanzinvilágból, Rácz Misit, Nagy Elisabethet, Déri Zsoltot, Lévay Tamást, Németh Robit vagy engem. Volt egy időszak, amikor 16 oldalas mellékletként jelent meg a Narancsfül a Pepsi szponzorációjával, de aztán lejárt az egy év és Malvinnal azon siránkoztunk, hogyan tudnánk folytatni. A Wanted második száma környékén kapcsolódott össze a két szál, amikor Karcsi és a Malvin megtalálta egymást, majd a két társaság összeolvadt. Sőt, lett egy olyan grafikusunk Domján Gábor személyében, aki valódi arculatot adott a Wantednak. Szerintem ennek is köszönhető, hogy a mai napig élvezetes kézbe venni a lapot annak ellenére, hogy a nyomdai lehetőségek miatt a korabeli sztenderdek alapján készült el, nem speckó papíron, speckó méretben.

Szerinted mi tette a Wantedot annak idején különlegessé?

Egyrészt a ma már említett arculat, aminek a médiában igazából nem is lett később folytatása, másrészt a tartalom:

valahol mindig kilógtunk a sorból, hiszen hoztuk ezt a fanzines-narancsos-up-os ironikus attitűdöt, amivel a korabeli lemezkiadók, előadók sokszor nem tudtak mit kezdeni, mindeközben megszállott zenebuzik voltunk, akik vagy a Wave lemezbolt pultja előtt álltak vagy Bécsbe rohangáltak hetente koncertre, mindeközben igencsak különböző ízlésű emberek gyűjtőhelye volt, akik viszont voltak annyira nyitottak, hogy hatottak egymásra.

Mi egy zenei-kulturális-életmód magazint működtettünk, számos rovatot mi indítottunk el először itthon. Hat és fél év nagy barátságban, sok nógrádi ropival, életemben nem röhögtem annyit, mint akkoriban, és csak két embertől kellett elbúcsúzni, ami egy ekkora szerzőgárda esetében nem rossz arány. Talán ez a fajta hozzáállás lejött a Wantedban is és talán ezért emlékeznek ránk sokan.

Hogyan alakult az “újjáéledés”, mi a története a podcastnek?

A podcast igazából Nagy Győzőhöz köthető, aki jelenleg a Danny Wilde alterego mögé bújik. Van egy helye a Ráday utcában, a Holló és Róka, és mivel a járványveszély miatt ő is zárva volt (van), fölös energiáit egy rádióműsorban képzelte el.

Azt mondtam az ötletére, hogy oké, ebben benne vagyok, de mi lenne, ha az idén 25 éves Wanted –amely 18 éve nem létezik– szülinapja egyik etapjaként csinálnánk meg, de nem rádióműsorként, hanem podcastként. Erre csatlakozott rá Németh Robi és ebben az alap felállásban készítjük az adásokat.

Wantedek Demeter Szilárd maradék vizével. Fotó: Sztranyovszki Zsófi

A 25. év ünneplésének milyen további állomásai lesznek?

Több dolgot tervezünk, egyrészt az archívumunkat szeretnénk megosztani a régi és új olvasóinkkal, és nagyon remélem, hogy Jávorszky Béla Szilárd végre meg tudja csinálni azt az online könnyűzenei print adatbázist, amiről legelőször öt éve beszéltem nyilvánosság előtt, de akkor nem tudott megvalósulni.

Van még ötletünk, de ezeket először véglegesítenünk kell.

Milyen szempontok alapján döntitek el, hogy miről szól majd a következő epizód?

Az alapelv az, hogy egyáltalán nem nosztalgiázunk: ez azért is van így, mert a Wanted volt tagsága a mai napig ilyen vagy olyan formában tartja a kapcsolatot egymással, egyrészt a magazin 2002 májusi megszűnésekor én a szerkesztőség nagy részét átmentettem a Sziget.hu-ba, a Majdnem Híres Rocksuli eredeti alapítói is wantedosok, Marton Lacival a Szigetben dolgozhattunk, UP Internettó-Index-alapító, majd 444 lett, és ez a névsor a végtelenségig folytatható.

Szóval ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: egyrészt érdekes és aktuális zenei-kulturális-életmód témákat keresünk olyan arcokkal, akikkel jól lehet beszélgetni, másrészt van, amikor igazi interjúhelyzet van, mint például a Demeter Szilárd-podcast esetében.

Most már tudunk sakkozni, súlyozni, mely anyag kerül az adott héten adásba, mert előre dolgozunk.

Szerinted a magyar médiában mit képviselt anno és mit képvisel most a Wanted? Mi változott ezzel kapcsolatban?

A Wanted megszűnésekor a WAN2 magazint felvezetendő anno számos cikk jelent meg, ahol leírták, hogy elfáradtunk: ez egészen biztosan nem így volt, sőt, kifejezetten sok jövőbeni ötletünk volt, viszont akkor lett tiszta mindenki számára, hol a zenei sajtó határa, valójában mennyi embert érdekel a zene mint olvasnivaló… Sőt, az online zenei sajtó kapcsán is, hiszen az Index első zenei oldala, a Wanted soha nem lett a kultúra rovat vezető alrovata és ezt azóta sem sikerült senkinek meglépnie egyik portálon sem. Egy jó állatorvosi ló voltunk, Karcsi számára pedig a végén egy veszteséges gazdasági vállalkozás, miközben a Sziget elkezdett szárnyalni, tehát teljesen logikus lépés volt részéről a WAN2 létrejötte. Más kérdés, hogy azzal a tartalommal sem értek el igazán több olvasót. A Wanted-féle attitűd viszont csendesen átszivárgott különböző felületekre, az Indextől a régi Quartig.

Jelenleg nagyon egyszerű, amit képviselünk: ünnepejlük a Wanted szülinapját és addig csináljuk a podcastot, amíg élvezzük.

A kiemelt képen: Turán Eszter, Németh Róbert, Danny Wilde és Bihari Balázs. Fotó: Vincze-Fekete Vera