Korán reggel útnak indultunk, hogy legyen árnyékos sátorhelyünk és, hogy elérjük a 11:30-kor kezdődő sajtótájékoztatót. Necces volt, de sikerült!
A megérkezéskor minden simán ment, azonnal megkaptuk sajtós jegyünk, majd egy árnyékos parkolót is sikerült intéznünk. A tévéseket és újságírókat a szervezők és a polgármester kísérte körbe, melynek során megtudhattuk, hogy mostantól lesz több száz alvókabin és néhány privát szoba is, ám a tízezer forint/éjszakai díjat csak a gazdagabb fesztiválozók engedhetik meg maguknak. A kis túránk során találtunk egy tökéletes árnyékos sátorhelyet, amit Dia őrzött, még én elmentem a sátrakért a kocsihoz. A probléma a visszatéréssel volt, ugyanis kiderült, hogy a jegyünk, és rengeteg másik ember fesztiváljegye, nem tartalmazza a kemping bejárást.
Ezt külön kellett kiváltani. Erre figyeljetek oda!
Egy kedves itt dolgozót azonban sikerült rádumálnom, hogy ugyan engedjen már be ledobni a sátrakat. Rögtön azután becsületesen elindultam megvenni kempingjegyeinket, ez azonban nem volt olyan egyszerű. A sajtós jegykiadóban nem árultak kempingjegyet, így be kellett állni abba a sorba, ahol minden jegy kiadása és értékesítése folyt. Közel egy órán keresztül álltam a rendezetlen felbőszült tömeggel a tűző napon. Mondanom sem kell hogy csúnyán leégtem. Szerencsére azonban jó fejek vettek körül, sokat viccelődtünk, melynek nagy része a jegykiadó lassúságán alapult.
Miután visszajutottam már kettő óra volt. Ekkor engedték be a népet a kempingből a fesztivál területére. Az első koncert az Animal Cannibals volt, akik a délutáni, még lézengő tömeg ellenére jó hangulatot varázsoltak. A régi nagy slágerek, mint a ‘Takarító nő’ mellett az újabb dalokat is élvezettel hallgatta a közönség, ami az utolsó számra egy őrült vonatozásba torkollott. Nem nagyon láttam még hasonlót.
A két rapmogul után tíz perccel a szemben lévő Nagyszínpadon Gangxsta Zolee és a Kartel csapott bele az igényes zene, alpári szöveg kombinációjába. Ekkor már szépen gyűlt a fesztiválsereg, így Zoliék biztos elégedetten ünnepelték 20. születésnapjukat.
Az Intim Torna Illegálba csak éppen belehallgattunk, de a hallgatóság számát látva jó buli lehetett. Mi átnéztünk Middlemist Redre, akik valamiért csak a Mastercard színpadon kaptak helyet. Tudtunkkal a zenekar összesen nyolcezer forint fesztiválkupont kapott, ami indokolatlanul kevésnek számít, így a soproni Spar járt jól… Egy külföldi turnéról visszatérő sikeres zenekarral nem így kéne bánni, bár nem csak ők járnak ebbe a cipőbe. A Mastercard színpadra sok nagy rajongótáborral rendelkező zenekart „száműztek”, mely kis tánctérrel és egy szomszédos veretős hely visszhangjával rendelkezik. A hangosítás legalább rendben van. A koncert annyira jó volt, hogy elkönyvelhettük a fesztivál első bodysurfjét is. Külön tetszett, hogy Somáék a régi EP-ről is eljátszottak néhány számot és a személyes kedvencemmel az ‘ASI’-val zártak.
Ekkor már játszott a 30y, de szerencsére nem sok számról maradtunk le. Rengeteg ember bulizott Beck Zoliék 15. születésnapi koncertjére. A közönség olyan lelkes volt, hogy kérés nélkül öngyújtó lebegtetést és guggolást is láthatott a zenekar, mely érzékelhetően meghatotta őket. Sose voltam egy nagy 30y rajongó, de ezek után többet fogok eljárni koncertjükre. A végén Zoli még basszusgitárt is ragadott, láthatóan nem első alkalommal. Az eddigi legjobb előadást láthattuk.
Utánuk a Heaven Street Seven következett, mely nekem lapos volt. A tömeg se volt olyan lelkes. Megítélésem szerint a stúdió felvételek érdekesebbek. Nem is néztük végig, így lehetett, hogy találtunk egy iPhone-t a földön. A gazdája egy idő után jelentkezett érte, ám meglepően részeg vagy értetlen volt. Ezt nem sikerült eldöntenünk. A kedvenc mondatom az „és piros tokban van? Jó akkor azaz.” volt, mely teljesen értelmét veszti ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a saját számát hívta és azon beszéltünk. Nagy nehezen visszajuttattuk gazdájának aki megköszönte és elment. Nem vagyok egy hálátlan típus, de Diával szeretjük a sört…
Az estét az Irie Maffia zárta akik 10 éves szülinapjukkal beálltak a jubileumi fellépő brigádba. Hatalmas bulit csaptak. A közönség imádta, beleértve minket is. Kivétel nélkül mindenki ugrált. Sena békéről szóló rövid monológja gyönyörű pillanat volt. A fesztiválozók peace jellel helyeseltek.
Méltó zárása volt az estének.
Összességében a nyitó nappal elégedettek lehetünk, ám a Volt fesztivál tavalyhoz képest visszafejlődött. Kisebb terület, indokolatlan és fura színpad elhelyezések, kifogásolható szervezés és az erdős rész elkempingesítése nem túl pozitív. Azonban a hangulat a régi. Talán büdzsé csökkentés az oka.
Fotók: Komróczki Dia, még több képet találtok a Flickr-en!
