A múlt héten megjelent beharangozó dal, a képtelen után megérkezett a hatodik Kikeltetőn feltűnt Thoma Dávid első egészestés magyar nyelvű anyaga is, melyet először nálunk hallgathattok meg. 

Zenét írni és másoknak megmutatni alapvetően egy ijesztő élmény, de egy extra adag sebezhetőséget ad a képlethez, ha az ember a saját anyanyelvén ír dalokat, hiszen az így sokkal inkább kénytelen valódi gondolatokat megfogalmazni és felvállalni, melyeket mindenki érteni és elemezni fog. Így viszont az eredmény is egy sokkal őszintébb és önazonosabb végtermék lehet és éppen ezért örömteli, hogy egyre több hazai zenész bújik elő a jól bevált angol frázisok mögül és ír ékes magyar anyanyelvünkön számokat. 

Thoma Dávid olyan sikeresen leküzdötte a magyar dalszövegekkel kapcsolatos kezdeti szorongást, hogy rögtön egy egész albumnyi számmal állt elő az elmúlt pár hónap leforgása alatt. A félálom dalainak és szövegeinek születéséről a következőket mesélte:

Elkaptam a koronavírust és betartottam a két hetes karantént: otthon bezárkózva a szobámban rengeteget olvastam és néztem filmet, mindezeket magyarul, és nagyon sok magyar zenét is hallgattam. Amikor gitárt és tollat ragadtam, egyszerűen képtelen voltam leírni egy angol sort is, ha mégis sikerült, nem tetszett mert önismétlővé váltam a szűkös angol tudásom miatt, így hát megpróbálkoztam magyarul az írással. Rengeteg nagyon béna magyar dalt írtam, de ez kellett ahhoz, hogy belejöjjek és megszülessen az első, majd további nyolc magyar dal.

Az első pár kikukázott magyar dalnál még nagyon nem éreztem, hogy is kéne ezt csinálni, mivel az angol dalok ritmikájához voltam szokva. Aztán egyszer csak valami átfordult, és ontani kezdtem magamból a dalokat. Voltak dalok, amiket konkrétan félálomban írtam, hajnalban felriadtam és sorra jutottak eszembe a sorok. Megírtam így egy egész dalszöveget, másnap gitárt fogtam, és megszületett a dallam is hozzá.

A kényszermagányt aztán felváltotta a visszatérő éjszakai élet, ami szintén inspirálóan hatott az új dalokra:

Oldódott a vírushelyzet, és minden megihletett akkortájt ezekben a füstös alkoholmámoros bulikon. Vannak dalok, amik régi kedves görbe esték emlékképeit idézik. Ezeknek az estéknek minden árnyoldala megjelenik a szövegekben, a totális önfeledt boldogságtól egészen a magányos önmarcangoló gondolatokig. Az albumborító (ami Sallai Áron műve) is egy konkrét ilyen éjszakát tükröz, amiről az album címadó dala, a félálom is szól.