Ha azt mondanánk, hogy klasszikus gimis „alapítsunkzenekart” ötletből született meg a The Luckies zenekar, sarkosítanánk, a történet ennél jóval összetettebb: Horváth Soma és Springer Márton barátsága (a két szólógitáros – a szerk.) sem felhőtlenül indult, de a kezdeti iskolai ellentéteket hamar feloldotta a zene iránti szeretet és viszonylag elég gyorsan eldöntötték, hogy ezzel előbb vagy utóbb, de komolyan szeretnének foglalkozni. „Habár csak 4 hónapja vagyunk együtt ebben a felállásban, a zenekar ötlete legalább két éve megfogalmazódott bennünk. Petit például, a dobosunkat egy gitártáborban ismertük meg, ott hallottuk, hogy hogyan dobol. 
Akkor meg is született egy alkalmi trió, aminek az eredménye volt, hogy mikor a Luckies-ba kerestünk dobost, egyből rá esett a választásunk.”
A The Luckies háromötöde a zenekaron túlmutatva még tudatosabban építi zenei karrierjét. A két szólógitáros, Marci és Soma mellett, Pongor Marci, a basszusgitáros is a Konzervatórium padját koptatja. „Régebben volt egy közös formációnk Somával és Marcival, onnan ismerjük egymást. Én klasszikus gitár szakon vagyok és mivel minden műfajt szívesen játszom, mindenféle gitáron, ezért a basszusgitár szerepet vállaltam el a zenekarban.” És ha mást nem is lehet kamatoztatni a hivatalos zenészi pályára lépésből, de a megfelelő képzettség, az elsajátított technika és az összhangzattan egyvelegéből már lehet hasznosítani olyan dolgokat, ami egy zenekarban pluszt tud nyújtani, egy biztos támaszt.
A zenekar énekese, Tim Atkins sokak számára ismerős lehet a Budapest Open Mic Nights-okról. Nem árulunk el azzal nagy titkot, hogy a tökéletes angol kiejtés mögött Tim apai brit felmenőit kell keresnünk, így adott volt, hogy ő felel a dalszövegekért is. „Egy Open Mic-os est után lehívtak jammelgetni és egyből mindannyiunknak tetszett, amit csinálunk, azt gondoltuk, hogy ezzel lehetne komolyabban valamit kezdeni.” Majd Marci egyből hozzáteszi, hogy Tim az első próbán napszemüvegben, egy szál törött gitárral a kezében jelent meg. Egy jelenség volt, és akik már látták élőben a Luckies-t, tudják, hogy Tim ugyanezt hozza a színpadon is.
Tehát a végső felállás egy hónap leforgása alatt született meg. Ami még meghökkentőbb, hogy az első EP megírása, még ennél is kevesebb időt igényelt.
Ahogy a bluesra terelődik a szó és arra, hogy mik ennek a műfajnak a „befutási esélyei” egymás szavába vágva oszlatják el kételyeimet: „Missziónknak tekintjük, hogy a blues zenének újra legyen létjogosultsága.” „Ugyanakkor nem azt hozzuk vissza, mikor Buddy Guy-ék nyújtották a gitárjukat, hanem kicsit beletesszük, ami bennünk van.”
„Azt se lehet mondani, hogy teljesen klasszik bluest játszunk, menővé akarjuk tenni egy kicsit ezt a zenét, indie-rockos-bluest játszunk, amit be tud fogadni a korosztályunk, de benne vannak azok az elemek is, amitől blues a blues.”
„Király dolog valamihez visszanyúlni és azt a saját szájízünkre formálni.”
