Címke: csaknekedkislány
- Ma épp a Budapest Parkban fog fellépni amúgy a CSNK a 30Y előzenekaraként!
- Ricsárdgír – Palvinbarbi
- Hiperkarma – Délibáb
- Irigy Hónaljmirigy – Apu Vedd Meg a Rakpartot
- Ivan & the Parazol – Cold And Deep
- Dope Calypso – Goodbye Monkey
- Volkova Sisters – Bianco
- 30y – Elsőre
- Esti Kornél – Egyedül
- Jazzekiel – A Madarak Elrepültek
- Anton Vezuv – Far Camp Song
- AK Sediki & CloZee – Roll Wit It
- Csaknekedkislány – Tihany
- MÁR 21 – Hétfő este kezdjetek az Instantban, ahol elcsíphetitek a The Qualitons koncertjét!
- MÁR 21 – Utána irány a Toldi, ahol késő este a Húrkúrók, a Chicago Bulls és az Ice & Knife fog zajongani a Monday Sessionön.
- MÁR 24 – Ez nem parti, ez peepshow! Glxy, Neck, Myamo lesz ezúttal a Beatsimogató vendége a Müsziben. / 500FT
- MÁR 24 – Csütörtökön hármas lemezbemutatót tart a GMK-ban a Pigeoncoma, a dUNA és a Camp Koala. / 800FT
- MÁR 24 – A Hajón a brit The Oscillation lép fel, előttük pedig a Puma Danger, akiknek egy darabig ez lesz az utolsó pesti koncertjük. / 1200FT – 1600FT
- MÁR 25 – Pénteken ismét BWOLA lesz – forró ritmusok és jeges vodkaszódák a Müsziben. / 500FT
- MÁR 26 – Másnap koradélután Lone Waltz Records pop-up buli lesz a Wave lemezboltban.
- MÁR 26 – Később az Instart vendége lesz Henri és Daniel a Fran Palermoból.
- MÁR 26 – Nehezen fogjuk fel, hogy szombaton lesz a Keleti Blokk búcsúbulija, ugyanis a művészeti közösség megszűnik eddigi formájában létezni. A blokk apraja nagyja ott lesz, délután kettőtől fellép a The Keeymen, a Skeemers, az AGAVOID, a Panel Surfers és egy rengetegen mások.
- MÁR 26 – A Csaknekedkislány utolsó budapesti klubkoncertjét tartja a nyári szezon előtt, előttük fellép a Hó Márton és a Jégkorszak is! / 600FT – 800FT
- MÁR 26 – Mindeközben elképesztő garázsrock együttállás lesz a Rohamban, fellép a Deep Glaze, a Dope Calypso, a Meteo és átjön a Blokkos buliról a Panel Surfers is. / 800FT
- MÁR 26 – Mindezek után levezetésnek hip-hop baszatás a Vittulában.
- MÁR 27 – Vasárnap lesz az Index alternatív dalversenyének a döntője a Kuplungban, fellép az I Am Soyuz, a Papaver Cousins, a Felső Tízezer, a Dope Calypso és még a Fran Palermo is.
Múlt hétvégén az UbikEklektik csapata a téli üresjárat megtörésére tett kísérletet egy háromnapos, művészeti fesztivállal. Az ingyenes eseményen összekapcsolódott “a színház a műhelymunkákkal, az installáció a koncertekkel és a szokatlan performansz a kísérletező kiállítással.” Galériánkból alapos ízelítőt kaphattok abból, ahogy mi születik akkor, ha különböző kreatív energiákat egy komplexumban – jelen esetben a Képzőművészeti Egyetem tereiben – szabadítunk fel. Összesen hét helyszínen folytak a programok elég ízletes zenei felhozatallal (Mayberian Sanskülötts, Csanekedkislány akusztik, Iamyank és a Kikeltetős trió: Analog Balaton, TPSRPRT Aalocx). Nyáron várjuk a folytatást, hisz jönnek a menetrendszerű Ubik fesztiválok. A fotókért Mester Levit, Kránicz Richárdot, Szabó R. Jánost és Komróczki Diát imádjuk.
Nem véletlenül kap helyet egyre több “nagyszínpadon” a Csaknekedkislány tánczenekar, miután náluk delejesebb, táncolhatóbb show-t kevesen csinálnak ma Magyarországon. Csepella Olivér énekes akkora karakter, hogy a négyhuszas A38-as koncertjük közben az épp nagyban dolgozó fotós-videósunkat, Komróczki Diát is megtáncoltatta. Éljenek a Rókák!
Az erdélyi, Kikeltető-nyertes The nobody elses egyre gyakrabban jön Budapestre, legutóbb épp április 20-án mutatták meg egyedi hangulatú zenéjüket a nagyérdeműnek az A38 színpadán. Őket a hajót megtölteni bármikor képes Csaknekedkislány követte egy emlékezetes koncerttel. Böngésszétek a buli legjobban sikerült képeit!
Ugyan nem vagyok híve az év végi toplistáknak, de kötelességtudatból is felállítottunk a blog szerkesztőivel egy halmazt, amibe besöpörtük 2016 legjobb, legértékesebb, vagy leginkább előre mutató megjelenéseit. Legalábbis a mi szűrőnkön keresztül.
Épp ezért kislemeztől kezdve találkozhattok hagyományos LP-vel, és klipekkel is, a szempontunk egyedül a minőségen volt, és mivel egy brutálisan sikeres évet tudhat maga mögött az itthoni alternatív zene, nem is számozzuk meg a választottainkat,
ti azonban szavazhattok majd a gyűjtés végén a kedvenceitekről.
A lista legtöbb darabjával már találkozhattatok a nálunk az év során, de ha mégsem, itt az utolsó alkalom, hogy pótoljátok.
Két kislemez, a Szomorú Palánta és a Férfi Album kiadása után nem csak írtunk az új szerzeményekről, hanem kérdeztük is róla a Csaknekedkislány tánczenekart a Kobuciban.
Két új kislemezzel jelentkezett nemrégiben a szeptember végi Klipszemlén taroló Csaknekedkislány. Az új dalok folytatják a zenekar megkezdett irányvonalát, de a fiúk nem voltak restek új ötletekkel színesíteni a hangzást.
Már tavaly is nagyon szerettük a Klipszemlét, és szerencsére a folytatás nem is volt kérdés tárgya: most csütörtökön és pénteken újra megrendezik a magyar zenei videók hivatalos szemléjét a budapesti Toldi Moziban. Idén 342 klip érkezett a versenyre, amiből egy előválogató után 123 alkotást vetítenek le széles vásznon. Csütörtökről péntekre a zsűri kategóriánként 5 alkotás juttat tovább, aminek nyerteseit péntek este hirdetik ki. A szemle mindkét napját bulival vezeti le a felhasználói oldal és a szakma.
Megkértem a KERET blog bővülő szerzői csapatát, hogy szedjenek össze pár klippet, amelyekért szorítanak az idei megmérettetésen.
A Ricsárdgír koncerteken mindig hatalmas ováció fogadja ezt a dalt, holott sláger létére sokkal kevésbé baszatós, mint a többi. A klip ettől függetlenül négy percnyi csoda, indokolatlan meztelen lányokkal és fiúkkal, Hó Márton cameoval, helyenként a szövegre reflektáló, de sokszor csak teljesen szürreális bevágásokkal, szándékolt VHS disztorzióval, és persze a kihagyhatatlan rajtamaradt Ramboval a végén. A legjobb vágásra egy különdíjat szánnék neki a klipben 1:35-től látható látható analóg technikáért. (Kocsis András)
Vagyok olyan bátor, hogy kijelentsem, a Palvinbarbi már most kultikus klipnek számít. Nincs kétségem, hogy hosszú évtizedek múlva is megmarad a magyar könnyűzene kulturális emlékezetében. Ha az unokámnak egy klippet kell majd megmutatnom fiatalkoromból, akkor az abszurd, kicsit aberrált, meztelenkedős, szerethetően komolytalan Palvinbarbi lesz az! (Énekes András Előd)
Ez a klip nem akar semmit, nem akar kiemelkedő lenni, vagy nagyon megmutatni valamit. Van egy kedves magányos, mosolygós főhősnőnk, akit mindenki elsőre megszeret, a színek álomszerű festést kapnak, ahogy a lánykánk lépdel, és a zene ütemére történik minden mozdulata. Ez valahogy borzasztó komfortosan ringatja a nézőt! Semmi izazdtságszag, talán pont ettől olyan bájos, és könnyed. Számomra nagyon kedves ez a klip a maga minimál stílusával, szurkolok neki. (Kirschner Petra)
Amikor a fénykorában is kínos Irigy Hónaljmirigy parodizálja a Petőfi körül az elmúlt években belterjesedő, banki hirdetésekben és Fornettis zacskókon népszerűsített koncertzenekarokat, ráadásul találóan, és mindezt az Ági szörp szponzorálta, na ott eltörik bennem valami. Rég nem láttam ennyire szürreális dolgot és már csak ezért is szobrot érdemel. (Kocsis András)
Alapból imádom a hosszú, egysnittes felvételeket, de ebben a klippben még a kameraszög is megfordul nem egyszer. Félelmetes belegondolni, hogy mennyi munkálat előzhette meg a felvételt és hogy vajon hànyszor kellett újrapróbàlni a koreográfiát. A 1:1-es képarány és a fekete/fehérség miatt ömlik az egész klipből a “retro”. A végén pedig az albumborítós meta dolog nem csak nagyon jó ötlet, de kivállóan is lett megvalósítva. Nagyon drukkolok ennek a klipnek. (Kárai Bence)
Végre nekünk is van már az ausztrál garázsrock szcénára hajazó elszállós, őrült, trash klipünk, ráadásul Sarkadi Miki eszelős pap karaktere zseniálisan ördögi. Történet, főszerep vagy rendezés kategóriákban lehet befutó, amiből nem vesz el, hogy ez az egyik legjobb dal a mezőnyben. (Kálóczi Bence)
Szerintem a Volkova Sisters az egyik legjobb magyar(nak még mondható) popzenekar, akik kisujjból rántanak elő nemzetközi mércével is kiemelkedően jó dolgokat. Erre remek példa ez a klip, csodálatosan légies kameramunkával, makulátlan vágással és egy elképesztő táncossal, aki szimplán egy mező közepén földdel, sárral és egy fehér lepellel operál. Egy ilyen koncepcióból könyű lenne valami egysíkú dolgot kihozni, de itt az összkép inkább minimál, mégis rendkívül mozgalmas, pillanatok alatt teljesen beszippant. (Kocsis András)
A Volkovában mindig van valami nyomasztóan sötét és egyszerre felszabadító, és ez a jellemvonás a Bianco klipjéből is tökéletesen visszaköszön. A fekete-fehér színek, a kortárs táncos – zárójelben megjegyzem irtó profi – vonaglása, a kezein és a szemén a kötés olyan, mintha valamiféle élet-halál közti állapotban ragadtunk volna és próbálnánk kitörni. Iszonyúan berántott, a szó legjobb értelmében. Egyszerre lüktet az egész; szerintem nagyon jól működik. (Takács Dalma)
A klip tökéletesen tükrözi mindazt, amiért a hazai alternatív színtér egyik legszerethetőbb zenekarának nevezhetjük őket: egyszerűségében nagyszerű, őszintesége és bensőségessége magával ragadó. Egyetlen szereplővel dolgozik egyetlen snittben, aki nem beszél, mégis mindent elmond, amit az egyébként nagyon jó dal mellett még elmondhat. Az ’Elsőre’ középpontjában a nő és annak szépsége áll, nem szájbarágósan, inkább amolyan aranyos szemérmességgel ábrázolva, amihez jól illeszkedik a dalban felsejlő játékosság. Összességében a megjelenéskor az első benyomásom az volt, hogy magától értetődően szép, mindenféle magyarázat nélkül, ami sokadik megtekintésre sem változott. (Drávucz Zsolt)
Szépen megkoreografált egysnittes. Az indítás felcsigáz, a klipet végigvezető motívum pedig egy kísérteties szőke hölgy, ami hozzájárul a kisfilm költőiségéhez. A sztori befejezésképpen önmagába fordul vissza csattanóként, és a komponálás végig jól hozza a dal hangulatát. Megkapjuk a vágyott borzongást, és az éjszakai magány félelmetességét. Magával ragadó! (Kirschner Petra)
Már a legelején a magában pengető lehajtott fejű gitáros is sejtelmes, de amikor elénk tárul a kép a zenekarról, egyből a Twin Peaks-t juttatta eszembe az egész. Minden folyamatos ringó mozgásban van, semmi sem áll meg egy pillanatra sem, mintha a zsigereinkbe kúszna a dal, mint egy kígyó. Az alakokat ördögivé teszi a megvilágítás, a vörös háttér és a zene összhatása, a klip úgy frusztrál, hogy mégis beszippant, mindeközben rém egyszerű az egész. Zseniális, imádom. (Kirschner Petra)
Lassan megszokjuk, hogy valami attól megy át a képzeletbeli szűrőberendezésünkön, mert megidéz valamit a nyugati popkultúrából. A ‘Far Camp Song’ nem más, mint egy ’70-es évekbeli francia szerelmi filmdráma esszenciája. A történet pofon egyszerű, de a kivitelezésben nincs hiba. Makranczi Zalán, Osvárt Andrea és Jankovics Péter bevonásával izmos színészgárdát sikerült összegereblyéznie a hat éve alakult power melanko zenekarnak. A zenével szép összhangban van a képi világ, a díszlet és a színészi játék, egyszóval minden a helyén van. Szeretem a tipikusan, és vállaltan magyar retro hangulatú klipeket is, de jó, hogy van ilyenünk is. (Énekes András Előd)
Azt hiszem, ebben a klipben minden benne van, ami a budapesti éjszakákat jellemzi; egy őrült dzsungel és a fenevadai, az utcai portyák, a vadászat és mi, vándormadarak képében. Ez a kavalkád egyszerre titokzatos, ijesztő, és vonzó, és mindez egy expresszív festménybe csomagolva. Akárhányszor nézem végig, mindig találok benne valami újat. (Takács Dalma)
A szám, melyet először bekucorodásra készen, felhúzott szemöldökkel hallgattam az albérlet melegében, hogy aztán még aznap suhanjak az „album kiengedő buli” ritmikus lábdobogással, az énekes mezítlábas násztáncával felhevített, egyszerre melankolikus mégis túlfűzött extázisába. Na, ilyen ez a klip is számomra. Mint ahogy dúdoltam már a Toldi előtti keserédes éjszakában ácsorogva és (talán klisésen) a tihanyi utcákon kanyarogva, hasonlóképp a videó is vegyíti a Balaton-part és a budapesti underground-lét elegyét, felturbózva a zseblámpa, mint majdnem egyedüli fényforrás és az indokolatlan vörös kapucnis pulcsik balladai homályával. Mindezt úgy, hogy mindenki a saját szájízére szabva szabadon asszociálhasson. (Steszkó Zsanett)
❤️❤️❤️❤️❤️🎉🎉🎉🎊🎼🎸🍻🍷🎬🎧🎸👑🐕🐪🐊🐋🐾🌲🌳☀️✨⚡️💥🔥🔥🔥🔥🍑🍆💦💦💦🍍🍌🌶🍒🍭🍦🍰🍺🍻🍻🍻🍻🍾🍾🍾🍩🎷🎺🎸🎻🎬🚨🚨🚨🎠⛺️🌋📸🎞📽🎥🎙📻📺🔫🚬🚬🚬💊💉⚗🎈 (Komróczki Dia)
A Játszóház a legkülönfélébb társasjátékokkal várta a piknikezőket, mi pedig az izgalmas akusztikus zenei produkciókat szolgáltattuk múlthét vasárnap a Margitszigeten, az első piknikünkön. Fellépett a Csaknekedkislány, Major Bálint és Tóth Dóri, a Felső Tízezer és a Mushu zenélt estébe nyúlóan. Rengetegen megjelentünk, köszönjük mindenkinek, aki eljött, biztos, hogy lesz még ilyen!
Szombaton a G3-ban táncoltatta meg az embereket a Csaknekedkislány, ahol az előzenekar Hó Márton és a Jégkorszak volt.
A CSNK most egy ideig nem lesz hallható a fővárosban, úgyhogy aki kihagyta, bánhatja, ugyanis a srácok még cukorkákat is dobáltak a közönségnek.
Egy kis pihenőre vonulnak a fiúk, új dalokat írnak, nyaralgatnak és elkezdik a nyári fesztiválszezont is. Érdemes őket követni, mert sok fesztiválon fognak megmozgatni minket.
Eszméletlenül sűrű hetünk lesz, a legkirályabb zenekarok fognak sokszor egymást követő nap, vagy egy nap két helyen is fellépni.