A 2019 elején megjelent kétszámos Sun-Rot EP-ről mi is írtunk, de ezt eddig nem követték izgalmas megjelenések, koncertek, klipek. A titokzatos zenekarként működő csapat most újabb kislemezt rakott össze, amit ezúttal egy hatszámos, kiforrottabb anyag formájában először a nálunk hallhattok – íme a Garden of Delusions.

Ritka, hogy egy zenekar egy év és két kislemez után még mindig nem koncertezik, a Sun-Rotnál viszont mégis ez a helyzet: anonim jelleggel adják ezt a szörfös lo-fi hangzású cuccot, amit egyébként profi körülmények között vettek fel a Tom-Tom stúdióban Dorozsmai Gergő (Gustave Tiger, The Moog) keze alatt. 

Nagy különbség az előző kislemezhez képest, hogy az eddig súlyos visszhangban úszó énekes srác helyett a Piresian Beach frontembere, Németh Zsófi  került előtérbe. Izgalmas ezzel a hanggal hallgatni az együttest, egy tök új ízt adott a dologhoz, de természetesen a végtelen reverb és a zenekar énekese sem tűnt el: a ‘Silvertree 84’ lemezzáró-dalt továbbra is tőle hallhatjuk, néha pedig hátborzongatóan suttog a fülünkbe rejtélyes szövegrészleteket.

Néhány izgalmas információ a titokzatos zenekar titokzatos tagjairól:

• Ketten részt vettek egy összművészeti kiállítás létrehozásában, mely a ‘The Untold Tragedies’ néven futott 2016-ban  a gitáros képregényt rajzol, fest. 

• a dobos néha verseket publikál

• a basszeros pedig régebben több underground zenekarban is megfordult

A kislemez keverése és maszterelése egyébként Los Angelesben történt egy Samur Khouja nevű hangmérnök által, aki a Seahorse Sound Studios-t vezeti.

Kelet és nyugat pedig nem csak a felvétel és a keverés viszonyában találkozik az anyagon, a kaliforniai lazaságot a medencében összerakott dalok szimbolizálják, ami néhol a borsodi kilátástalanságot idéző dallamokkal keveredik.

A borító és a képek egyébként Kováts Máté, Kántor Kata, illetve a zenekar gitárosának közös munkái.

Egy hatszámos EP nyilván színesebb tud lenni, mint egy kétdalos kislemez, de összességében azt lehet elmondani a zenekarról, hogy egyre több irányba mennek, egyre izgalmasabb dolgokkal kísérleteznek; még akkor is, ha az egyik dal csak egy kétperces gerjedés, ami inkább kedves egy underground rokkocsma részeg közönségének, mintsem az otthon ülő gyanútlan zenehallgatónak. 

Ahogy a gerjedés is, a kislemez sok más helyen kissé esetlenül szól, de ez nem baj – jó áll az együttesnek ez a punk beleszarás a dolgokba, ha úgy tetszik, éppen ezért szeretjük őket. Ennek ellenére viszont jó lenne élőben is látni ezt a beleszarást, hiszen ezek a dolgok általában úgy működnek igazán – bár ki tudja? Lehet, hogy a Sun-Rot örökre egy ilyen zenekar marad és soha nem hallhatjuk őket koncertezni, de az is benne van a pakliban, hogy Ők lesznek a következő Kikeltető nagy reménységei.