Rohamléptekkel jön a megújult Kuplung

Interjú

szeptember 24, 2015

Kocsis András

229

Budapesten szerintem nincs elég – klasszikus értelembe vett – koncertterem. Olyan helyszínekre gondolok, ahol a koncertterem nem az egész nap nyitva lévő bár pincéjében, vagy oldalsó termében van, hanem a fő helyen, igazán minőségi hang- és fénytechnikával felszerelve. Ilyen szerintem az A38 Hajó, vagy mondjuk a Dürer, a belvárosban pedig ilyen volt a Roham Bar a Dohány és a Síp utca sarkán. Csak az sajnos idén június elején bezárt.

Pedig tök jó koncertek voltak, egész sokan befértek, nagyon jól szóltak a koncertek, és még vetítő is volt – azt meg már csak így magunk közt, hogy a fenti dohányzó is jól jött, amikor kint már hűvös volt az ácsorgáshoz.

Nemrég tudtam meg, hogy a klub korábbi programszervezője, Kriz Eklics beszáll a Kuplung szervezésébe, a hely pedig megújul egy kicsit. Változik persze valamelyest az események összetétele is, de ami fontosabb, felújítják a színpadot, amely – kimondom – a város egyik legrosszabbja volt. 

12010648_1017482351616518_1185701645702651292_o

Az átalakítás során előrébb hozták és megemelték a színpadot, amely ezáltal sokkal nyitottabb, sőt még egy kényelmes backstage is elfér mögötte. Építettek egy fényhíd keretet is a színpad köré, így a világítás is megújul, de ami fontosabb, hogy a hangrendszert is jobbra cserélik, a bálna alatt tulajdonképpen a régi Roham technikája lesz.

Pénteken lesz a nyitó buli, ahol fellép a Makrohang, az Isle of Man, és bemutatja második, nálunk megjelent EP-jét a Kaktus. Másnap Ed Is On lemezbemutató lesz, valamint Fák Alatt Zenekar és The Medley’s, rákövetező hétvégén pedig többek között Frenk, és Nóvé Soma szóló estje. November végén pedig itt rendezzük meg a Kikeltető döntőjét.

Én személy szerint tök kíváncsi vagyok, milyen lesz ezentúl a Kuplungba járni koncertekre. A nyitás előtt beszélgettem Krizzel a Roham múltjáról és jövőjéről, valamint az új Kuplunggal kapcsolatos tervekről, részletekről.


KERET: Mi is megírtuk anno, hogy bezár a Roham, de akkor még nem tudtuk meg a pontos okát. Zárjuk le a témát, mi történt a hellyel?

Kriz Eklics: Nem feltétlenül zárnám le, mivel a Roham a Dohány-Síp sarkán az egykori Metro Klub helyén lévő klub előtt is létezett. Idén május végén ugyan kivonult a szóban forgó létesítményből, de ez nem jelenti a Roham megszűnését, mivel gyakorlatilag egy brandről van szó. Annak idején egy összművészeti kezdeményezés során jött létre a Roham magazin, ami idővel egyre szélesebb rétegben vonzott be alkotókat. Idővel ez a bázis akkorára duzzadt, hogy létrehozott magának egy saját klubot. A magam részéről már a Vas utcai klub működésébe kapcsolódtam be alkalmanként, ahol ugyan nem mindig lehetett professzionális koncert helyszínről beszélni, ugyanakkor atmoszférájában és szellemiségében messze nem lehetett semmilyen más klubbal egy lapon emlegetni.

2010 tavaszán reppent fel a hír, hogy kiadó az egykori Metro Klub. Akkoriban kezdtem el dolgozni egy csapattal azon, hogy létrehozzunk itt egy klubot, mert nem igazán van hasonlóan jó adottságú koncerthelyszín a városban, ahol meg lehetne valósítani az elképzeléseimet. Végül akkor másik üzemeltető kapta meg a helyet 2011 körül. Nagy meglepetésemre azonban 2013 decemberében már a Rohamba mentem le ugyanide, egy Tudósok koncertre.

Ekkor merült fel, hogy dolgozzunk együtt. Alapvetően hamar összeállt a kép, hogy mit szeretnénk, mert az előző klubhoz képest jóval nagyobb méretekben kellett gondolkozni. Megépült a nagyobb színpad, és megkapta a Meyer Sound hangrendszert a koncertterem, ami innentől lehetővé tette, hogy színvonalasabb zenekarokat fogadjunk, és hogy budapesti klub szinten szélesebb körben felkerüljünk a térképre.

A visszajelzések alapján ez sikerült is, legtöbben az egyetlen jelenlegi olyan kultikus helyként emlegették, mint volt egykoron az Erzsébet téri Gödör. Ugyanakkor tény, hogy a belváros közepén nem túl egyszerű feladat egy ilyen helyet üzemeltetni, “ha nem megy, az a baj, ha megy, akkor az a baj”, szóval a Roham idő közben inkább a Trafóval kialakult együttműködésére helyezte a hangsúlyt. Hogy ott milyen formában folytatódik a történet, az most kezd majd körvonalazódni. Hogy a Dohány-Síp sarkán lévő helynek mi lesz a sorsa, az más kérdés. Rengeteg megkeresés érkezett hozzám is befektetői oldalról, amik azóta is lógnak a levegőben, mivel az ingatlan tulajdonosának jelenleg más elképzelései vannak.

Illetve kluboktól is megkerestek, így kezdtem el azóta együttműködni a Vágóhíd területén található ShowBarlang klubbal, ami talán az egyetlen ilyen méretű klub a városban jelenleg, ami nagyon korrekt színpaddal, hangrendszerrel, és stábbal rendelkezik. Ezzel párhuzamban állapodtunk meg a Kuplunggal is, ami az egyik legjobb adottságú helyszín a belvárosban, ugyanakkor a koncertterme nem volt eddig teljes mértékben kihasználva.

Mivel mindkét klub specifikusabb szempontok alapján állítja össze programjait, így egyikben sem valósulhat meg az a koncepció, ami például a Rohamban. Ugyanakkor lehetőség nyílik arra, hogy a zenekarok számára testhezállóbb koncerthelyszínen valósítsuk meg az elképzeléseket. Például egy még induló banda számára van lehetőség méltó körülményeket biztosítani a ShowBarlangban, ahol persze ugyanúgy vannak elvárások, de a 200 fős koncertteremhez viszonyítva ez közel sem akkora mint a Kuplungban, az ottani 4-500 fős koncertteremmel. Ezáltal hatékonyabban tudunk dolgozni, kvázi ha egyértelművé válik, hogy egy banda kezdi kinőni a 150-200 fős klubot, a következő szint lehet a Kuplung, kezdetben hétköznapi dátumokon akár.

KERET: Hogy állt össze a Kuplung mostani szervezőgárdája, ki milyen színtereket hoz be a helyre?

Kriz: Alapvetően ketten dolgozunk a hely koncertprogramjainak összeállításán. Egyfelől a klub rendelkezik már néhány éves tapasztalattal, az eddig ott fellépő zenekarokkal igyekszik jó viszonyt ápolni, így ezzel nekem nincs különösebb feladatom – persze rengeteg az átfedés és ez vagy megnehezíti, vagy megkönnyíti a munkát. Másfelől a klub törekvései közé tartozik, hogy egy a városban meghatározó kultikus klubot építsünk, illetve minél színvonalasabb koncertek valósuljanak meg. Itt jöttem a képbe én.

12029227_10207881226974908_483280137_n

KERET: Miben lesznek mások a programok, mint eddig, és mik maradnak meg?

Kriz: A Kuplung az elmúlt években felépített egy stratégiát, amit az elhelyezkedése miatt nagyban befolyásolt az utóbbi időkben egyre növekvő külföldi “kocsmaturista” csoportok jelenléte. A programkínálat összeállításában is jelentős szempont lett, hogy az innentől kezdve az ilyen igényeket is kiszolgálja, ugyanakkor emiatt kezdett háttérbe szorulni a lokális szempontból fontos eseményekkel. Most ezen próbálunk változtatni.

KERET: Mi alapján állítjátok össze az eseményeket?

Kriz: Alapvetően megpróbáljuk a klub eddig kialakult stratégiáját összecsiszolni az sajátommal. Bizonyos keretek közé szorítva ugyan, de megtartva a “kocsmatúrás vonalat”, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt fektetve arra, hogy teret kapjanak a budapesti szubkultúra meghatározóbb rétegei is. Vannak sarkalatos pontok, de hogy lássuk az eredményességét ahhoz mindenképpen időre lesz szükség.

KERET: Miért volt szükség a hely felújítására és a megújulásra?

Kriz: Az elmúlt években jó néhány koncerten voltam a Kuplungban magam is, illetve vittem is zenekarokat alkalmanként. Világos képet kaptam az itteni körülményekről, illetve az évek során a zenekarokkal és az emberekkel akikkel dolgozom, egyaránt gyakori téma volt a klubokban szerzett tapasztalatok értékelése. Az egyértelművé vált már jóval korábban, hogy egy koncerthelyszínnel szemben támasztott alapvető elvárás akár a zenekarok, akár a közönség részéről a megfelelő hangosítás. Mivel a Kuplung törekvései közé tartozik, hogy színvonalasabb produkciókat is fogadni tudjon, ehhez meg kellett teremteni a méltó körülményeket. Ide tartozik még a megfelelő kommunikáció, a zenekarokkal való törődés, és nem utolsó sorban a korrekt elszámolás. Nagyon ritka olyan klubbal találkozni, ahol ez mind harmóniában van, a célom pedig az, hogy ezt megvalósítsuk.

meyersound coming 2

KERET: Mit kell tudni az új színpadról és az azt kiszolgáló technikáról?

Kriz: Fontos volt, hogy változtassunk a terem kialakításában, mert nem volt arányban a “csarnok” mérete a színpad méretével, és a hozzá tartozó hangrendszerrel sem. Hogy meg tudjuk emelni a színpadot, ezáltal javítva az akusztikáját és egyúttal a színpadképet, 2,5 méterrel előrébb hoztuk. Így meg tudtuk emelni 80 cm magasra, és szélességében is 6 méterről 8 méterre növekedett. Mélységében pedig meghagytunk több mint 5 métert, mögötte a színpad hátuljában pedig ezáltal egy kényelmes backstage-et tudtunk kialakítani.

A hangrendszert teljes egészében lecseréltük, gyakorlatilag a Rohamból is ismert Meyer Sound hangrendszert kapja meg, némiképp kiegészítve a hely adottságaihoz mérten. Ezen felül látványban is jelentős változásra lehet számítani, a színpad köré épített fényhidak a korábbinál sokkal több világítási lehetőséget kínálnak.
A kibővített színpad ugyan elvett a koncertterem alapterületéből, de így került arányba egymással a kettő, és még így is alkalmas 600 fő befogadására a terem. Ugyanakkor a mozdítható bútorok elrendezésével a kisebb létszámú eseményeket is hangulatosabbá lehet tenni majd, például egy akusztikus est esetében már 80-100 fő körüli létszámmal is otthonosan érezhetjük magunkat a koncertteremben.